Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-314

Az országgyűlés képviselőházának 314. i csak utalok rá. De a nemzetvédelem másik terén a nemzet lelki nevelése terén is van bőven tennivaló. Nemzetiségi kérdésekben éppúgy, mint a magyar hivatás tudatában bizonyára nincs köztünk, nacionalisták közt komoly különbség. Súlyos nemzeti feladatainkat a különböző műveltségű rétegek számára különböző módon, de azonos szellemben kell a közérdeklődés előterébe állítani. Ügyelnünk^ kell eközben, hogy helyes önértékelésre neveljük népünket. Se kishitűség, se önimádat, se pedig a szembenálló felek lebecsülése ne zavarja tisztánlátásunkat. A közigazgatás munkatempójának meggyorsítását a népi szellem jegyében és az ebből folyó küliönlbséget nem ismerő előzékenységgel történő ügyintézést a népi összeforrás egyik légiont osa'bb előfeltételének tartom. Persze, ezzel párhuzamosan kell járni a köztisztviselők és egyéb közalkalmazottak 'méltó megbecsülésének és a helyzetükről való gondoskodásnak is. Szervezési téren a miniszteriális munkakörök helyesebb megosztása, a szociális teendőknek átmenetileg külön miniszteriális szervezetben való egyesítése és a gazdasági szervezés terén az egységesség megteremtése a legsürgősebb teendő. Ugyanakkor nem szabad megfeledkeznünk a nagyobb területi egységekre kiterjedő harmadfokú hatóságok megszervezéséről sem, hogy e réven a minisztériumok feladata lényegileg az irányításra ési a közigazgatási jogegység biztosítására szorítkozzék. Az átmeneti gazdasági problémák megoldására egy külön kisebb tervezőapparátus beállítása mutatkozik szükségesnek. Azonnal hozzá kell látni a közellátási rend reformjához. Helyesen mondotta a közellátási miniszter úr, hogy újra meg kell szervezni a közellátás rendjét, mégpedig a decentralizáció útján. (Zaj és helyeslés a szélsŐbafoldalon. — Rajniss Ferenc: Már negyedszer csinálják! Mindig rossz volt!) Nagyban és egészben helyeseljük a teljesítményi elv alapjára való helyezkedést. A Jurosek-féle terv jó irányt,jelez, de amit eddig gyakorlati megvalósításáról hallottunk, nem nyugtat meg egészen. A kisgazdaság, amely alig termeli meg az önellátására való mennyiségeket képtelen a beszolgáltatási kötelezettségnek eleget tenni, (Ügy van! a széls&baloldalon.) és kivételes esetektől eltekintve sohasem kerülhet abba a helyzetbe, hogy prémiumhoz jusson. Félő, hogy százezrek fognak abba a dilemsmábai kerülni, hegy vagy büntetést fizetnek; a beszolgáltatás - hiánya miatt adóemelés formájában, vagy pedig családjuk megfelelő ellátásáról mondanak le. Ez az elégedetlenségnek bőven buzgó forrása lenne és politikailag tarthatatlan helyzetre vezetne. Az idevágó kérdéseket éppen úgy, mint az adminisztráció kérdését egészen másképpen kell megoldani, mint ahogyan a mostani tervezgetések során hírlik. Nem látom he, hogy miért ne lehetne a viszonyokhoz rugalmasabban alkalmazkodva állapítani meg a beszolgál; tatási kötelezettséget. Helyes, induljunk ki abból az alapiból, hogy az ellátatlanok számára szükség van minden kataszteri tiszta nővédelmi korona után 10 kilogramm búzára. Osszuk fel az országot tájegységekre és tájegységek szerint állapítsuk meg a kenyérmag-beszolgáltatási kötelezettség mérvét. Tipikus (búzatermelő tájon többet lehet beszolgáltatni, differenciáltabb, fejlettebb, négyes-ötös forgóval dolgozó gazdálkodást folytató tájakon csökkenteni kell a kenyérmagvakból beszolgáltatandó évi KÉPVTST5LÖHÁZÍ NAPLÖ XVI. ilêse 1Q42 november 25-én, szerdán. 199 mennyiséget. Ha pedig itt van a termés és látjuk az eredményeket, akkor megint tájak szerint a tényleges eredményekhez képest korrigálni lelhet az átlaghoz viszonyítva az egyegy táj által beszolgáltatandó mennyiséget, de úgy» hogy az országos összmennyiség ne változzék. Minden t egyes tájnak természetesen kell lennie intézkedő közellátási szervének, amely szerintem autonóm úton a gazdákból és a fogyasztókból alakított grémiumok formájában építendő fel. Ez a szerv állapítaná meg azután, hogy az illető tájiba tartozó egyes járások effektív beszolgákatási kötelezettsége mennyi legyen. A járásban is felállítandó hasonló szerv osztaná fel a beszolgáltatandó mennyiséget a községekre és végül a községekben életrehívott községi mezőgazdasági bizottságok, esetleg e célra esküt tettek közbenjárásával, eszközölnék a családi és szociális viszonyok figyelembevételével a végleges egyéni felosztást. Meg vagyok győződve arról, hogy az értelmes magyar földmívesnép ezt megértené és a falun belül vigyázna arra, hogy igazságtalanság ne történjék, küldöttjei viszont a járásban vigyáznának arra, hogy egyes községek előnyére vagy kárára kedvezés vagy indokolatlan szigorítás ne borítsa fel az igazságos egyensúlyt. Amiként a közellátás terén, az egész gazdasági életben is egységes elvek szerint végr^ kell hajtani a szakmai, helyesebben: hivatási szervezést. Hogy ez máig nem történt meg, a sajnálatos mulasztások sorát szaporítja. Ezt is ajánlhatom a kereskedelemügyi miniszter úrnak, mennyire más az, amit a kereskedelmi érdekképviseletek megszervezéséről ma hangoztat, mint az, amit egy évvel ezelőtt mondott. A munkaerőgazdálkodás átfogó rendezése kapcsán a munkaközvetítéssel, az utánpótlás nak kellő mértékre való felfejlesztésével, — hl szén a mérnököknél és az orvosoknál éppen úgy hiányok mutatkoznak, mint a tanoncoknál — nemkülönben a zsidók pótlásának céljaira szolgáló nagyarányú nevelő és átképző munkával azonnal foglalkozni kell. A racionalizálás-; üzemeken és iparágakon belül, nemkülönben az elosztó szervezetben haladéktalanul megejtendő. Intenziven be kell (kapcsolódnunk az új európai gazdasági felépítést' előkészítő tervező és szervező munkába. Ettől a bekapcsolódástól és áiinak időpontjától függ jövendő gazdasági szerepünk, különösen hazánk határain túl. A munkások szociális védelme, a. rendeletek pontos végrehajtása érdekében a munkafelügyelői szervezet kiépítése és a munkások autoi.óm érdekvédelmének megszervezése (Helyeslés.), a szakszervezetek új, nemzeti irányú vezetés mellett ellenőrzés alá vétele útján — szintén megvalósítandó progna;mmpont|., A fogyasztók védelméről pedig sürgősen gondoskodni kell, egyrészt az áruhalmozásnak legszigorúbb, razziákfkai történő üldözésével, másrészt pedig az erkölcsileg is szörnyű hatású s orb an állásnak az ellátási körletek megállapítása révén való kiküszöbölésével. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A földbirtokpolitika továbbfolytatását a zsidóbirtokokon túlmenlőleg is elő kell készíteni. Bérlő és termelő szövetkezeteik alapítására népünket ki kell művelni. Azonnal foganatosítható intézkedések, például házhelyakciók ép a bevonultak családtagjainak javára sokat segítenének. (Űffy van! a szélsőbalolda, 29