Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-310
10 Az országgyűlés képviselőházának 310. ülése 1942 november 20-án, pénteken. másképpen kell a politikánkat irányítani, mint azelőtt. Hogy pedig velük sikeresen folytathassuk ezt a nemzetiségi politikát, azt; nagyon egyszerűen megvilágítja az,, hogy még a 1 égőn tudatosabb rész, a németség, — ezt niem én, a politikus, de a tudomány állapítja meg — amelyet Németországban mint külföldi németeket számontartanak, azok a »külföldi németek«, amennyiben Magyarországon élő külföldi fémetekről van szó. semmiképp sem említhetők együtt más országban élő külföldi németekkel, mert ezek a németek, akik ma a magyar állam keretei között élnek, ezek a német honfitársaink nem vonhatók egy kalap alá más külföldi németekkel. Ök magyarországi németek és a mi nemzetiségi politikánknak egyik legfontosabb feladata, hogy ennek a szónak régi fényt, régi melegséget, öntudatot és önbizalmat ébresztő hangulatát felkeltsük, elsősorban azzal, hogy büszke legyen, az. aki magyar országi németnek vallhatja magát. Nekem Varga t. képviselőtársammal szemben, aki egy más tárca tárgyalása alkalmával azt a kérdést vetette fel, hogy mondják meg: magyarok-e vagy németek, azt keli mondanom, hogy tisztában kell lenni azzal, hogy élnek itt polgáriasaink közül sokan, akik magukat németeknek vallják és ezzel tárgyilagosan le kell számolnunk, sőt nemcsak le kell számolnunk, hanem a z ő ilyen igényüket engednünk kell érvényesülni mindazok között a kenetek között, amelyeket a kormáuv a nemzetiségi poli tika keretéhen eddig szerintem bölcsen megadott. Ez pedig a hűség 1 kerete. Varga t. képviselőtársam azt mondotta, — és ezt a mondatat nem tairtottam szerenesésnek — hogy bátyúval jöttek ebbe az országba: és ha tetszik. menjenek ki az országból. (Meskó Zoltán: Ha nem hűek az állameszméhez, menjenek ki! — Zaj.)^ T. Képviselőtársam ezt elmulasztotta hozzátenni. Én azt a választ, amelyet erre Hamm t. képviselőtársam ezekből a .sorokból adott, a magam részéről korrektnek tartom, osztani tudom. Egyetlen észrevételem van hozzá és ez is jellemző. Hamm t. képviselőtársaim egy a képviselőháztól kívülálló tényezőre is hivatkozott beszéde elején, mert még neki, aki egy éve van csak körünkben, nyilván nincs meg az az érzése, hogy magyar törvényhozónak lenni azt jelenti, hogy kívülről befolyásolást nemcsak, hogy nem fogad el, hanem arra vagy pláne felhatalmazásra nincs is szüksége. (Űpv van! Ügy van! a jobbfelől és a középen. — Meskó Zoltán: Az elnök úrnak kellett volna ezt mindjárt megmondani.) Egy törvényhozó mindazt, amit ebben a Házban el akar mondani, úsry mondhatja el, olyan nyíltan, aho gyan Európában ma csak igen kevés helyen lehet elmondani. (Ügy van! Ügy van! jobb felől és a középen.) Meg vagyok arról sryőződve, hogly azokiaí, amiket elmondott, a Ház, mint ahogy tanúi is voltunk, megértéssel fogadta. Nagyon tetszett nekem az is, hogy Hamm t. képviselőtársaim rögtön hozzátette, hogy a hazai németség tekintélyes része nem batyuval jött be, hanem kezében karddal. Ez arra váll, amit mi nagyon is becsülünk benne és '" sok közös fegyvertény révén mi is megtanultuk, hogy német honfitársaink együtt tudtak küzdeni velünk és együtt i@ fogunk velük küz j dem' ezért a közös hazáért. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és r a közérien.) Engedje mejr azonban az igen t. képviselőifársam, hogy amikor ezt rokonszenvvel üdvözlöm, megmondjam azt i s- hogy karddal ebbe az országba a fogja? las szándékával é» azzal a célkitűzéssel, hogy itt önálló állaimot alapítsanak, csak a magyarok jöttek be. Megengedem, hogy Némeltország..°\ í? Jötteik be karddak de nem azért, hogy önálló államot alapítsanak, hanem azért, hogy a magyar államot segítsenek fenntartani. Ehhez t kérem német honfi társaink további segítségét. Segítsenek nekünk továbbra is. hogy a magyar államot kiépítsük, az ő és a mi közös éde s hazánknak- (Élénk helyeslés Jobbfelől és a középen.) Ha már a nemzetiségi kérdésnél tartunk, szeretném megemlíteni, hogy nemzetiségi politikánk tekintetében azt a böles mérsékletet, amely néha a túlságos erély és a túlságos gyengeség között vian, találjuk meg a mai nehéz időkben is és csak aiz a szerény igényem van. hogy a megoldásokat ne katonai eszközökkel keressük. A honvédségnek más feladatai vámnak, ezeket a feladatokat viszont politikai eszközökkel kell megoldanunk t és ebben a tekintetben az a tiszteleltteljes kérésem van a miniszterelnök úrhozt legyen szíves megfontoL'ii, nem érkezett-e; el az idő ahhoz, hogy a társadalom öntevékeny erőit, a nemzetiségi kérdés megoldásábaip is belterjesebben vegyük igénybe. A miniszterelnök úrnak ezzel a kérdéssel fogialkozó osztályai minden dicséretet megérdemlő módon vett részt az ő engedélvé« vei a debreceni nyári egyetemen (Ügy van!^ jobbfelől.), ahol a magyarországi nemzetiségi kérdés tárgyalása során olyan széles skálában vettek részt tudósaink és a társadalmi kérdésekkel foglalkozó egyéb kiválóságaink, hogy ez igazán becsületünkre válik. (Egy hanq jobbközépen: Egyik utódállamban sem lehetett ezt megtenni! — Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Nem is volt, ilyen nem is lehetett, úgy, ahogy ez nálunk lehet és ez is bizonyíték arra v hogy a magyarságnak Európának ezen a részén különleges szerepe van. Kérem tehált^ hogy a társadalomnak, különösen az utolsó húsz év alatt kipróbált erőit 1 minél belter jesebbefa vonjuk be a nemzetiségi politika munkájába, ment van* nak olyan feladatok, amelyeket más eszközökkel nem megoldani, die néha még megközelíteni »em lehet. Vannak olyan kérdések, amelyeket a társadalmi, barátságos munka területén öt perc alatt könnyen megoldunk^ és ugyanakkor hivatalos úton ezeket — ismétleni — talán érinteni se tudjuk. Ebben a tekintetben a miniszterelnök űr volt szíves egy előter'jesztésünkiet meghallgatni és én, bízom abban, hogy ő meg fogja találni a módját annak, hogy ne csak hivatalos úton, hanem társadalmi úton is megkezdődjék ez a tevékenység 1 . A legfontosabb munka, amelyet szükségesnek tartok, egymás megismerése és az főképpen — mindjárt hozzáteszem — nemzetiségeink részéről szükséges. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől) Ebben a tekintetben ők vannak nagy tévedésben, különösen 'a határaikon kívül élők, akiik egyáltalában nem ismerik a magyar társadalom tisztiültabb, modernebb felfogását ebben a kérdésben. Ök egyoldalú oktatásukból, azt merném mondani, hiányos ismeretükből kifolyólag azt mondják ós azt hiszik, hogy még mindig az 1918-as Magyarország van itt a nemzetiségek tekintetében (Meskó Zoltán: Mindig rendesen bántunk velük, mindig ilyen volt a politikánk! — Zaj.) Teljesen osztom... (Meskó Zoltán: Nincs különbség 1918. és ma között!) Teljesen osztom, hogy amit 1918-ban a nemzetiségi politika, te-
