Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-310

Az országgyűlés képviselőházának 310. elevenebb és- lukra tívabb resize sajtópolitikánk roppant nagylelkűségéből kifolyólag éppen az ellenőrző oldal birtokában van. A nemzetvédelmi propagaudaminiszter úr nak ügykörébe tartozó kérdések közül szeretnék párat elővenni. Egyébként a legmelegeb ben üdvözlöm azt. hogy a miniszterelnök "úr megerősítette kormányát a nemzetvédelmi' pro paganda ügyek irányítása tekintetében Antal István miniszter úrral. Azok, akik 1918-ban tanúi voltiak annak a tehetetlenségnek és átélték a mindennél rosszabb érzést, amely elfogott valamennyiünket, látva azt, hogy le nem győz tek bennünket, mégis el kellett bnkmmk, csak a legnagyobb Örömmel üdvözlik, hogy éppen az az Antal István, aki a legutolsó nemzeti' demonstráció vezére volt, mint djiákember, mindezeknek a tapasztalatoknak a birtokában kezébe kaphatta a nemzetvédelmi propaganda irányításának ügyét. (Helyeslés jobb felől.) Mi teljes szívből csak azt kívánhatjuk, hogy ezt a munkát minél eredményesebbén végezze el. Azok a plakátok, amelyeket kibocsátott és azok a füzetek, amelyeket kiadott, jók. Tehát jó munkát végzett, bár nem mondom, hogy ez elegendő- (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ebben a tekintetben az a kérésem a miniszter úrhoz, szív lelje meg a debreceni nyáril egyetemnek a kor many elé terjesztett javaslatát, hogy a nemzetiségek nyelvén is ismertessük a magyar irodaiom remekeiit, kitűnőségeit, (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Ahhoz, hogy Jókai, Mikszáth, Gárdonyi annakidején nem propagandából írták müveiket, kétség nem fér. Es ha ezeket a műveket és még más műveket a nemzetiségek nyelvén, olvashatókká tesszük, ezáltal a legmegfelelőbb propagandát fogjuk csinálni. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen. — Egy hang jobb felől: Igaz, mert nem ismernek bennünket!) Oláh György t. képviselőtársam azt emií tette, hogy sajnálattal látja

% hogy a nemzetvédelmi minisztérium költségvetésében nem lát tételeket a mozgóképügyre vonatkozóan. Tény, hogy külön tétel nincs. Ha azonban az indokolást elolvassa, a nevén . nevezve látja azt. hogy a propagandaminisztérilüm keretében külön gondoskodás történik a filmről. Azonban itten Oláh György t. képviselőtársamnál messzebbmenő követelményt ils kell támaszta nom. Nem szeretnék megelégedni az egysze rűen művészi hatásuknál fogva a nemzetközi közvélemény elé és o'da betörő magyar filmekkel. Visza emlékszem arra, hogy a németség a Szudétaföld visszatérésekor a Heimkehr című filmmel milyen felejthetetlen módon vetítette elénk azt az érzelmi világot, amely a német ember lelkét áthatotta, amikor a szudéta nép és a keleti részek németsége vibszatért. De hol van az a magyar film, amely eeyszer megmutatta volna a hazatérést például RomániáJból? Miért vannak gátlásaink, hogy ennek a tiszta, igaz. való képét egyszer a közvélemény elé vetítsük? Ehhez nem kell okvetlenül a propaganda irányítása, ehhez egyszerűen bátor tárgyválasztás és legfeljebb hitel kell. A magyar filmgyártás ma méltatlan, mondhatnám szégyenteljes hitel viszonyok között végzi , a maga jószándékú munkáját. Arra kérem a propagandaminiszter urat, tegye lehetővé, hogy ne 46%-os pénzzel 'dolgozzanak azok a magyar emberek, akilk ezeket a filmeket akarják gyártani és szabadítsa meg őket attól, hogy öt vagy hat. fórum elé kerüljenek a kéziratok elbírálásra és ezek a fórumok sokszor ellentmondó véleKEPVMELÖHÁJSI NAPLÓ XVI. ülése 1942 november 20-án, pénteken. 9 menyükkel elvetéljék a jószándékú kezdeményezést. ^ i , :i A sajtóra nézve még csak egy szerény megjegyzésem volna. A miniszterelnök úr — igen helyesen — már kifejezésre juttatta azt a kívánságát, hogy a magyar sajtó olyankor, amikor hivatalos megnyilatkozásokat kell a közvélemény előtt visszhangoznia,, ne hátsó 'helyeken, ne mellékesen közölje azokat a megnyilatkozásokat, amelyeket esetleg az ország miniszterelnöke az ország népéhez intéz. Ez igen helyes, azonban másfelől nagyon gyakran sürgetjük a társadalom öntevékeny erőinek munkásságát is, ezek a sajtóban mégis gyakran elnyomatnak a nem mindig egyformán fontos, mondjuk, miniszteri, államtitkári, azt mondhatunk általában ünnepélyes alkalmakkor elhangzott, nem mindig újdonságot tartalmazó megnyilatkozások mögött. Nekem azt kell kérnem, hogy bölcs sajtópolitikával találjuk meg a miértekét annak, hlogy amikor fontos, a közvélemény számára alakító erővel bíró megnyilatkozásról van szó, az ott helyet kapjon, de egyéb ként juttassuk szóhoz a sajtóban a társadalom egyszerű névtelen munkásainak a társadalmat valóban formáló hétköznapi munkáját is. juttassuk megérdemielt hangsúlyához a tanárok, tanítók, lelkészek, iparosok és mások munkáját, amely néha kevesebb ünnepélyesség mellett, de azért mégis társadalmat formáló módon jelentkezik. Adjuk meg ezeknek az »apró« munkáknak is azt a súlyt, amelyet megérdemelnek, különösen ha másfelől belbivjuk őket abba a munkába, amelyet a nemzetvédelmi propaganda miniszter úr igen helyesen és méltánylandó módon éppen a társadalmi erőknek, a társadalmi egyesületeknek egybehangolt tevékenységében jelölt meg. Mélyen t. Képviselőház! Előttem szólott t. képviselőtársam beszédének második részében a nemzetiségd politikát tette szóvá. Megint elsősorban a ham'gulatát kifogásolom. Ö azt mondotta, hogy a háta borsódzott akkor amikor azokat az adatokat megismerte, amelyeket tanulmányútján gyűjtött. (Ügy van! Zéjaszélstőbaloldalon. — Egy hang a széteőbdloldalon: Nagyon szomorúak!) Magyarság dolgában a miniszterelnök úr valószínűleg nem megy a szomszédba, a magam részéről is megélek a szerény magaméból. Nem szükséges azt srondolni, hogy mert egy magyarnak nem borsódzik a háta és nem hideglelős, azért nem eléergé magyar. (Ügy van! a jobboldalon.) Ezeket az adatokat ismerjük, ezekből azonban nem az következik, hogy borongós hangon besizé'ljünk olyan kérdésekről, amelyeknek a megoldása jól halaid előre. Arra van szükség, hogy öntudatosabb és kemé--'nyebb forrná ját válasszuk ma már a nemzetiségi kérdések megoldásának. Megmondom, hogyan. (Zaj a szélsőbaloldalon.) A nemzetiségi politika akkor tett jelentős fordulatot, amikor Bécs divide et impera politikája megszűnt. A magyar társadalom akkor azt gondolta, hogy ezzel egy nagy ballasztok egy nagy ellenségtől szabadult meg, ezzel szemben a helyzet az volt, hogy bár a baj egyik forrása megszűnt, a nemzetiségi politika mégis nehezebbé vált, mert itt volt helyette, nyomában, merem mondani, jóformán következtében egy öntudatra sokkal inkább felébredt nemzetiség, azoknak összes csoportjai, amelyeknél most már tudomásul kell vennünk •vzt az öntudatot és a különbséget éppen az jelenti, hogy velük szemben most már egészen 2