Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-313

172 Az országgyűlés képviselőházának 313* dékofc fognak kapni. (Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Szóval, amit Bárdosi úr el­vitt, azt én fizessem ki!) Biárdosi úr hadiköl­csönt nem vitt el. (Reményi-Sehneller Lajos pénzügyminiszter: Ha tudta volna, hogy valo­rizálom, azt is elvitte volna!) Ez, i^az, de most már a valorizáció megvan, legalább erre mél­tóztassék adni valamit. Sajnos, az időm lejárt, pedig még lett volna néhány kérdésem. Amint az előbb bátor voltam említeni, a 'költségvetés általános bírá­latával majd az appropriációnál kívánok fog­lalkozni. Egyébként a költségvetést nem foga­dom el. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik?; Szeder János jegyző: Baross Endre. Elnök: A képviselő úr nincs jelen, jelent­kezése töröltetik. Következik? Szeder János jegyző: Tóth Balázs. Elnök: Tóth Balázs képviselő urat illeti a szó. Tóth Balázs: T. Ház! A pénzügyi kor­mányzat 1943. évi költségvetésének tárgyalá­sánál nem annyira a bírálat szándéka vezet, mint inkább az az építő munkaakarat, hogy én is hozzájárulok szerény szavammal, legalább egy-egy tégla hordásával a szeintistváni birodar lom felépítéséhez. Különösen a Székelyföld helyzet©, melyet az erdélyi párt képviselői már . annyiszor hoztak a Ház színe elé, és a székely nép helyzetének biztosítása, késztet engem szólásra, hogy felsorakoztassam azokat az okokat, amelyek az adófizetés útjába álla­nak. A 22 éves szenvedések, nélkülözések, a kultúrzónás tanításoknak haimis elmélete, hogy a székely nép elmiagyarosodott oláh, né­pünk lelkében mély nyomokat hagytak, ame­lyeket onnan: eltávolítani és az egészséges vér­keringést megindítani hosszú idő munkája lesz. Azok az akadályok, amelyek az adófizetés pontos teljesítésének útjában állaniak, vélemé­nyem szerint a következők. Az impérium alatt az a sokféle adózási rendszer rászoktatta né­pünket a jövedelem eltitkolására. A baksis­remdszer megingatta az igazságban való hitét. Mintha Arany János erről à 22 évről írta volna meg a Fülemüle című versét, amelyben a pereskedők kellő nyomatékkal a bíró jobb és balzsebébe csúsztatták az »indokokat« és a bíró niagy haraggal jobbzsebére ütve azt mondotta;: A fülemüle nekem fütyül, balzsebére ütve azt mondotta, a fülemüle nekem fütyül, elmehetnek, — mondotta ki a bölcs ítéletet. Az agrárreform, a közbirtokossági erdők el­- panamázásia sok kihágásra, erdőlopásra szok­tatta népünket. A változó politikai rendszer megtanította az árulkodásra, a feljelentésekre, s ezek most is meglehetősen gyakoriak. Fel­róhatnék még számtalan rossa tulajdonságot, amelyek gyökeret vertlek a nép lelkében és amelyek az adófizetőkészséget meglehetősen lecsökkentették. A felszabaduláskor ezzel a lelkibetegséggel tért haza az ősi hazához a székely nép. Ezt á beteges állapotot meg kell •szüntetni, meg kell gyógyítani a Székelyföl­dön. Mi, székelyek, akikről a székely udvar­helyi milleniumi emléken oszlopkőbe vésve ez áll: »Hont mutatott a. magyarnak a székely«, teljes bizalommal vagyunk a kormányzat iránt és minden erőnkből árra törekszünk, hogy >a magyar egység-ért minden , áldozatot meghozzunk, Engedtessék meg nekem aarn­ülése 1942 november 24-én, kedden, bain, hogy a székely falvak békéje, a közteher­viselés zavartalansága érdekében a mai hábo­rús gazdálkodásból származó nehézségeket is felsorakoztassam. Nem engedhető meg véleményem szerint, hogy a Székelyföldre helyezett hivatalvezetők a székely népet parasztnak, — pedig ez sohasem volt paraszt, hanem szabad székely — bocsko­rosnak, hazugnak, oláhnak szidják. Ez mélyen sérti erkölcsileg^ a székely népet. Szükséges, hogy a közszükségleti javak minden protekció és rokoni kapcsolat nélkül osztassanak szét a községekben. Itt nagyon sok visszaélés tapasz­talható. Szükséges, hogy az ipari cikkek és mezőgazdasági termények árai között lévő nagy árdifferenciák összhangba hozassanak (Úgjj f van! a balközépen.), amiről tegnap a köz­ellátási költségvetés tárgyalása rendjén olyan sok szó esett- (Ügy vanl a balközépen.) Tudjuk jól, hogy homvédeink messze, az ország határaitól távol minden emberi erőt meghaladó erőfeszítéssel éjjel-nappal, ázva­fázva, sáriban és hóban küzdenek a magyar nép nemzeti létének biztosításáért,. független­ségéért, polgárainak boldogabb jövője megte­remtésért. E nagy élet-halál harcból mi szé­kelyek is ki akarjuk venni a részünket, azon­ban, hogy ezt egészséges lélekkel, hittel, lelke­sedéssel tehessük, kérjük a mélyen t. kormányt, gyógyítsa meg a székelységnek a lelkét. A gyógyszert f előteremteni nem nehéz, mert a székely nép magálbanvéve. jó nép. Igaz, hogy tele van ezerféle ravaszsággal, de szép bánásmóddal, válogatás nélküli igazságos el­járással, a háborús adottságokat kihasználó va­gyonszerzést mindennél többre becsülő kon­junktúralovagok letörésével, minden vonalon igazságot hirdető eljárással, az érdem elisme­résével ,az értékek megbecsülésével, egyszó­val: nemzetnevelő munkával — hozzá lehet férkőzni a székely nép lelkéhez és akkor meg­nyilatkozik a székely öntudat és áldozatkész­ség­Nagy megnyugvást jelentene a nyugdíja­sok ügyének rendezése is. Sok fellebbezés van elintézés alatt és ezeknek elintézése késik. Nagy megnyugtatást jelentene, ha az 1200/1941. sz. M. E. rendeletnek 26- §-a oda módosíttatnék. hogy mindazoknál a nyugdíjasoknál, akik kü­lönleges érdemeket szereztek a magyarság ér­dekében, s akiknek a szolgálaton kívül eltöl­tött ideje a nyugdíjíba 'beszámítást érdemel, a szolgálaton kívül eltöltött idő ne csak a nyugdíjba számíttassék be, hanem tényleges szolgálatnak vetessék és úgy osztassék be az illető fizetési csoportokba, il­letve fizetési fokozatokba. (Elénk helyeslés a balközépen.) Ezt megérdemlik, aainál is inkább» mivel sokat tudnék megnevezni, — s ez me­gint meglehetős keserűséggel tölti el népünk lelkét, — hogy olyanok kerültek továbibszolgá­lat folytán előkelőbb, magasabb fizetési foko­zatokba, akik arra érdemtelellek. (Ügy van! a balközépen.) T Ház! A kormányzat szociális programm­jának megvalósítása igen szépen domborodik ki abból a költségvetésből, amelyért — és kü­lönösen a Székelyföld székely lakosságára vo­natkozó áldozatkész munkáért és áldozatkész-, ségért — székely népem nevében hálás köszö­netet mondok. Ide tartoznak — a szociális kérdések közé —-a zöldkeresztes tejakciók, az állatokkjal való segélyezés, a kiházasítási kölcsön, az önellá-

Next

/
Thumbnails
Contents