Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-313
országgyűlés tcépmelőházámk 313- ülése 1942 november 24-én, kedden. 173 tusi köiesöno^/.sííí: %ek ; ïaiiKÏ szép és hasznos" dolgok- Különöséin mßEzüöe cselekedet volna, n'àî minden igénylőnek Ié$tél!nêi segítséget adni, de minthogy nagyon so^aá v'á^A-aÉ M. igénylők, így nagy gon$o,t ..okoz, a lara f^z^tŐinek, hogy a sok igénylő közüj! kiválasszák á léöérdamesebbeket és azokat terjesszek' fel segéíy'.é^ ?ésre. Az én véleményem szerint • sw ' riágypn Jól istiierem népemet, 26 évi tanárkodás alatt mjég;iSmëftêrii *• ellenszolgáltatás nélkül nem kellene adni senkinek" SëiMfilit, , ,T. Ház! Ezékúwíi jegyen szabad a legnehezebb közigazgatási këraesre áttérnem^ a községi közigazgatásra. A jegyzi á &ÖzSégii köz*igazgatásnak: ü vezető je, feje, s a flap 1 kiözÖtt él, Ö képezi azokat á haijszálgyökereket, anleívelb felkutatják az adózó tálaiban, az.ok.at a, nedve-» ket és erőforrásokat, amelyeidbcíl táplálkozik ^ magyar élet fája. A magyar élet fájának, koronája a kormány, törzse az ország és az ágaikat à kormányzat szervei alkotják. A szépen zol J delő lombozat nem mindig veszi észre, hogy a fa alatt & föld, megkeményedett nagy szárazság esetén, vagy azt sem, hogy árvíz pusztította el a termést, vagy tűzvész pusztít. Ilyenkor a jegyzőnek nagyon nehéz ebből a földből, ebből a talajból adót beszedni, behajtani. A nyár folyamán Háromszék megyének kíráldi járásában több községet meglátogattam r és azt láttam, hogy a kilencedik hónapban még mindig az adókivetéssel kínlódtak a kÖziségi közegek. Azt tapasztaltam, hogy a különféle adónemeik között van egy adónem, amelyet szívesen fizet a székely: ez a hadfélszerelési adó. Minden székely lelkében benne él a 22 éves szenvedés és megalázás fájdalmas emléke és így különösen tudja, érzi, hogy mit lí elánt számára a fegyver. Hogy ez így van, azt fényesen igazolja a városokban történt eset, amidőn a székely elment adót fizetni és a hadfelszerelési adóját akarta, — de azt már egészen — kifizetni. Alig lehetett vele megértetni, hogy ezt külön nem lehet megtenni. Sehogy am sem értem azonban azt a rendszert amellyel az államkincstár ezt a hadfelszerelési adót kiszámíttatja. Ki kell ugyanis vetni ti?: alapadót. a tíz alapadónak kivetett összec-ét összegezni 'kell és e tíz alapadó után ki kell számítani úrból 1 tíz pótadót s ai tíz pótadó összegét hozzá kell adni az előbbi alapadók összegéhez; ennek a ke* összeérnek 10%-a adja a hadfelszenelési adót. Itt nyíltan fel is sorolhatnám de ezzel az időt most nem töltöm. Ez a7 eljárás nagyon megnehezíti a községi jegyzőik helyzetét. Szükségesnek tartom ez alkalommal rámutatni még arra. hosy ezt az adókivetést minden egves adózóval szemben különkülön el kell végezni. El lehet képzelni, hogy azok a köiz«égi jegyzők és tisztviselők, akik ezzel foglalkoznak, müven n^héz munkát véareznpk. amikor ezt a tízféle adót és annak tízféle pótadóját kiszámítják. De hogy az adóal annak az általam ilsmertetett bonyolult eljárással való megállapítása hánv munkanapot vesz idénybe amúgy is túlterhelt közie«azgatásnnVtól- ezt csak azok az erdélyi 1 községi jegvzők tudják megmondani, akik máról-holnapra heleesöropentftV egy olyan adórendszerbe, amelyet alapos el okién zettség nélkül áttekinteni és megérteni nem tudnaík. Nem sokkal egyszerűbb az eljárás a többi pótadó-rendszernél sem. Ha még esrv újpbb adónem szükségessé válik és az bevezetésre ke* rül, akkor az állami adófő'könyvet. amely már ma is 50 hasábból áll, — olyan terjedelmes ëz az adókönyy, hogy egy ember nem is, tudja kezelni — tehát BJZ adófizetést és a kezelést kiváló gyakorlata szakemberek bevonásával »agymértekben egyszerűsíteni lehet és az így eseíleg Jí'agy^ számmal feleslegessé váló közigazgatási tisztviselőket n megfelelő szociális átképzés Titán & legsürgősebb szociális probléj mák megoldására feellene átállítani. Ugyancsak a kézáí járásban tapasztaltam, hogy $k egyes községekbe«» löO—-170%-os községi j pótad'ó , vas kivetve, ez pedig súlyos problé1 mát g), a mpgtani gazdasági viszonyok között aíá|F elviselhet8 terhet jelent. Tudotmásom van . róliav Éőgy wi állam mindegyik községnek segítségére siet kisebb-nagyobb államsegéllyel, azonbaml még így is meglehetősen magas marad az adó. Itt ik tiaíami új rendszer bevezetésével kellene a községeknek segítségére sietni, s $ segítségnek megfelelően hozzá kellene símuíílía fihűoz az új világnézethez, amelynek szelemenen $& új magyar jövő felé menetelünk. Á mai társadalmi és községi életben nincs jogosultsága az olyan helyhatósági adórendszernek, 1 átfnély szer inti, egy es községek szegény, sokgyermekes csialádjaíí es>ak azért, mert szegény községben élnék, magáig pót adót fizetnek. Jól tudom, hogy a jelenlegi felfokozott adózási tmdsizer és aiz érvényben levo^ pénzügyi jogszabályok mellett az általam vázolt követelmények és egyszerűsítések keresztül nem vihetők és meg nem oldhatók, de a mindennapi élet mégis cselekvésre ösztönöz abbam a tekintetben is, hogy az iftt jelentkező korlátokat félretoljuk ési ia kialakulóban lévő új világnak megfelelő kezelési és kivetési rendszert vezessünk be. T. Ház! A belügyi tárca tárgyalása rendjén megállapítást nyert, hogy az ország 6272 községének 70%'- a államsegélyt élvez. Ez a magas százalék azt a gondolatot vetette fel, nem volna-e célszerűbb egy egységes adókulccsal az egésiZ ország összes lakosaira kivetni egy pótadót és ebből hordozná] az összes községi terheket. Az első világháboirú előtt és a közvetlen utániaj következő években a községi közigazgatásban adóügyi jesrvzői állást rendszeresítettek. 'Az 1929. évi 32.500. P. M számú rendelet 12. pontja est az állást megszüntette, örömmel 1 állapítom meg, hogy a belügyi tárca tárgyalásánál a belügyminiszter úr kijelentést tett arranézm hogy a községi közigaz^ gátasban az adóügyet külön fogja választani s ebben az irányban a pénzügyminiszter úrral tárgyalásokba is kezdett. A jelenlegi adóügyi szolgálatban nagyon sok panasz merült fel. Éppen ezért véleményem szarint jó volna az egész községi adórendszert államosítanit A zsidóbirtokok elvételével s a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló ez évben alkotott törvény végrettuajtásával kapcsolatban előállott helyzetben azt hiszem, hogy az új birtokpolitika sarkalatos pontja^ a népes családvédelem lesz. Éppen ezért adókönnyítéseket tartanék szükségesnek, vagyis a hadirokkantak; hadiözvegyek és hadiáryák, a vitéaségil érmesek, a tűzharcosok adójának bizonyos esökketését javasolnám. Hogy ' azonban az államkincstár bevétele e kedvezmények következtében ne legyen nagyon igénybevéye, szintén felvetem a következő gondolatot Minden eTŐvr 1 arra kell törekedni, hogy a tőke vagy ont az eddiginél erélyesebben felkutassuk és azt megadóztassuk. Célszerűnek tartanám az agglegényadó bevezetését, a gyermektelen házaspároknak a családvédelmi alán javára magasabb százalékban való megadóztatását. (Helyeslés-) örömmel konstatálom, hogy a hadnWtosségi adóval kapcsolatban egek. a sz.o«
