Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-313

Az országgyűlés képviselőházának 313- i mivel a kedvezményes adótétélt, (ReményiSchneller Lajos pénzügyminiszter: Ez ellen tiltakozni fognak), mert ez úgysem sok, de másfelől csökkentsük a maga® teljes adótételt. Ez az érdeke a közgazdaságnak is, hiszen így igen sok nyersanyag megy veszendőbe éppen akkor, amikor nyersainyagtakairékosságról beszélünk és minden anyagát meg akarunk mentetni. Azt hiszem a szeszfőzésnél is nagy a jelentősége annak, ha nyersanyagmegtakarítást érünk el azzal, hogy a hullott gyümölcsöt, a cefrét és a többi hasonló nyersanyagot mind kifőzik (Reményi-Schnelle'j- Lajos pénzügyminiszter; Fel lehet most iís főzni!) és azok mint kész élvezeti cikk jelentkeznek, amennyiben a pálinkát egyáltalán élvezeti cikknek lehet nevezni. A sójövedéknél szintén volna egy indítványom. Méltóztassék az 1939-es ár alapján rögzített nagykereskedelmi sóárat megváltoztatni. A mai árnak különösen falun az a borzasztó hátránya van ,a fogyasztóközönség szempontjából, hogy nehezen lehet sóhoz jutnál. A nagykereskedők ugyanis nem tartanak sót, mondván, hogy a jelenlegi fuvar- és egyéb költségek mellett ez nekik csak ráfizetést okozna. Ennek azután részben az a következménye, !toogy a só higroszkópikus tulajdonságait alkalmazásba veszik, részben pedig, hogy tényleg vagy egyáltalán nem, vagy csak a legritkább esetiben tartanak sót a vi'déki! nagykereskedők, ezért a kiskereskedő is csak nehezen tudja beszerezni s így a faüusi lakosság — csaknem humoros dolog — nem tud sóhoz jutni kellő mennyiségben, amikor pedig az országban elegendő só van. Azt hite'zem, vagy a kincstári árnak 1 fillérrel vagy Vt fillérrel való leszállítása útján, vagy ,a. fogyasztói árnak körülbelül ugyanilyen arányú emelésével lehetne és kellene lehetővé tenni azt, hogy ha nem is tud sokat keresni a són az a kereskedő, mégis érdemes legyen tartania, ne fizessen rá, mert a mai) felemelkedett fuvarköltségek és a kamatköltségek mellett ez a (helyzet feltétlenül fennáll. (Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Nem fizet az rá, csak nenu keres rajta!) Ezek után a pénzügyőrök ügyét, vagyok bátor röviden szóvátenni. Kérem a» pénzügyminiszter urat, vegye ezeket a leghűségesebb embereit behatóbb gondoskodása tárgyává és biztosítsa számukra legalább a rendőrséggel egyenlő elbánást. Ma az a helyzet a pénzügyőröknél, hogy amikor bizonyos előnyről vagy kedvezményről van szó, akkor azt mondják, hogy polgáriak, hogy nem tartoznak a fegyveres erőkhöz; ha pedig valami teherről van szó> amit viselni kell, akkor a fegyveres erőhöz tartoznak. (Réményi-Sehneller Lajos pénzügyminiszter: Ez nem áll.) Mindenesetre a pénzügyőrség azt érzi, hogy háttérbe vannak szorítva a fegyveres erők többi tagjaival szemben. (Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Ök mondták?) Ügy látom, hogy a pénzügyminiszter úr ezt nem akarja akceptálni. (Remény i-Schneller Lajos pénzügyminiszter; Nem!) Ezért konkrét adatokat mondok. Itt van például az a körülmény, hogy egy kezdő pénzügyi vigyázónak a fizetése 11Ő pengő'. Ebből tartozik fizetni a laktanyában lévő lakását, a fűtést és több más dolgot. Ugyanakkor egy kezdő próbarendőr még külön 40 pengő lakbért is kap, tehát már itt mutatkozik a különbségi a rendőr és a pénzügyőr között. Méltóztatnak ebből látni, hogy ma, amikor már alapelv az, hogy legalább négy középiskolás pénzügyőröket alkalmazzunk, ezek nem igen jelentkeznek és így kénytelenek elemi iskolát ?se 1942 november 24-én, kedden. 171 végzett pénzügyőröket felvenni. A rendőrök majdnem mind csak elemi iskolát végeznek) és mégis előnyösebb helyzetben vannak. A dolog másik része, hogy áthelyezésük nagyon sűrűn történik. Mag'am tapasztaltam kerületemben, hogy valahányszor kimegyek oda, mindig új emberekkel találkozom ott. Lehet, hogy a pénzügyminisztériumnatk, az igazgatásnak az az álláspontja, hogy cseriéljle az emberieket. Viszont ezt nem tartom egészen helytállónak, mert ha a pénzügyőr huzamosabb ideig van abban a kerületben, akkor jobban megismeri azokat az embereket, akikkel dolga van, jobban tudja szolgálni a pénzügiyi érdekeket is, viszont ő is otthon van, ott megtelepedhet, családi házat is jobban tud építeni, ha helyben mairad. Arról nem is beszélek, hogy a szolgálati szabályzatunk még a régi világból való és újalbb. modernebb szabályozást kelleme, csinálni. Csak azért hoztam elő ezt a kérdést, mert mig ezelőtt kéltihárom esztendővel nem győztem élegiet eljárni abban az irányban, hogy a pénzügyőri tanfolyamra embereket vegyenek fel, ma nem tudunk oda elegendő embert szállítani. (Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Mert nincs ember! Ez így van az egész országban, minden állással, képviselő úr. Csak vezérigazgató van elég! — Derültség.) De azért nem juthat a pénzügyőrség abba a helyzetbe, hogy ne legyen kellő utánpótlása. (Reményi-Schneller Lajos) pénzügyminiszter: Megvan az utánpótlás!) Bizonyos könnyítéssel, bizonyos előnyök juttatásával lehetne l

a helyzetükön javítani. Méltóztasisjak eltörölni a jutalékot. Ezti ők maguk sem akarják és a közönség körében, a falusi emberek körében rendkívül visszatetszést szül

% hogy a jegyzőkönyvezésért bizonyos jutalékot, bizonyos részesedést kapnak. Olyan kevés^ 2—3—4—5 pengő, az az összeg, amit ezétrt kapnak, hogy nem szabad velük viseltetni azt az ódiumot, hogy az emberek aizt mondják, csak azért Jött! ki, hogy a jegyzőkönyv fel vételéiért a 2—3 pengőt megkapja. (Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Ebben változás lesz!) " Ami más kérdéseket illet, vagyok bátor még egy pár dolgot röviden, miután az időm lejár, felemlíteni. Tiszteletteljesen a pénzügyminiszter úr figyelmébe ajánlom a Rokkantegylet ügyét. Talán furcsának tetszik ez, mert nem tartozik a pénzügyminiszter úrhoz a kérdés, hanem a belügyminiszter úr felügyelete alá tartozik. A Rokkantegylet több tízezer ember pénzét szedte össze. Most olvassuk, hogy éveiken át mennyi büntető eljárás folyt, mert elsikkasztották a pénzt. Mi történtl A lényeg az, hogy a felszámolás során 20—30.000 embert a hosszú éveki során befizetett tagdíjak fejében 30—50—60 pengőkkel elégítettek ki. Ezzel úgy tetszik^ a dolog le van zárva. Van azonban a segítésnek egy módja, mert a Rokkantegyletnek 22 millió korona hadikölesöne volt. Most a pénzügyminiszter úr javaslata folytán — bár szerintem nem kellő mértékben — a badikölcsönök valorizációja folyamatban van. Arra kérem a pénzügyminiszter urat, hogy abból az összegből!, amelyet a hadik ölesönök valorizációjára szántak, méltóztassék egy kivételes összeget a Rokkantegylétnek' juttatni, hogy az a 30—40 ezer szegény ember, aki oda évtizedeken keresztül befizette járulékát, legalább pótlólag kapjon valamit ahhoz, amit már kar pott, mert szinte semmivel) törölték ki a szemét ezeknek a szegény embereknek, akik abban bíztak, hogy öreg korunkra vakítni dara-