Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-313
Az országgyűlés képviselőházának 313 negyedrésszel szerepelt a földművelésügyi tárca, a pénzügyi és a belügyi tárcánál pedig az oltó rés osak 12, illetőleg 23 százalék. A múltkor is hangsúlyoztam, hogy ez az arány-kiegyensúlyozás nagyon örvendetes tünet. Bár tíz évvel ezelőtt megszüntettük' volna ezt az aránytalanságot, így legalább azok a nagy gondok, amelyek a termelés és a közellátás terén ma jelentkeznek, meggyőződésem szerint nem volnának meg. Ezt én a költségvetésben nagyon ked V&ZŐ tünetnek tartom. Ügylátszik azonban mintha a kormányzat félt volna a földmivelésügyi tárca ilyen komoly dotálásától és ezért à 100 milliót egy nagy milliárdos programimba tette é@ úgy adta át, hogy tetszetősebb legyen. De ez lényegtelen, az a fontos, hogy benne van. Ezt az összeget, ha a tíz év eltelik, akkor sem lehet redukálni, hanem inkább fel kell emebji, mert nyilvánvaló, hogy a földmívelésügy kér dését a többi tárcához való viszonyában kell kezelni. Ami még a tárcák egymásközti viszonyát illeti, a honvédelmi tárcát kell megemlítenem. Az előbb említettem, hogy 88 millióról 84Ô millióra rúg az az emelkedés, ami a legfontosabb és Iegöryendetesebb körülmény. T. Ház! Ami a költségvetési deficitet illeti, a tíz évben ebben a tekintetben is igen érdekes eltérést mutat. Az 1943. évi úgynevezett teljes költségvetés, az elmúlt tíz évet tekintve, maximális deficittel zár, kereken 200 milliós deficittel. Ez azonban távolról sem jelenti azt, hogy ez a deficit valamiképpen veszélyes volna. Addig ugyanis, míg a válságos időkben, az 1932—1938. években a deficit folytonosan jelentkezett, — 1932-ben vált deficitessé a költségvetés — az állami beruházásokat oly mértékben csökkentették, hogy a deficit mindig nagyobb volt, mint a hasznos beruházás. Egy effektív deficit mutatkozott tehát. Ez 1938—39-ben megváltozott és ha a deficit mellett megvizsgáljuk a beruházásokat is az elmúlt öt évben, akkor, azt tapasztaljuk, hogy külsőleg minden esztendőben nagyobb volt a beruházás, mint a deficit. A jelenlegi költségvetésben például 432 milliós beruházással áll szemben az a 200 milliós deficit, tehát egy 232 milliós összeg marad az előző évi 100 milliós összeggel szemben. Én ezt építő deficitnek nevezném. A költségvetést ugyan kiegyensúlyózhatták volna, mert lehetett volna, azonban óriási hiba lett volna, ha a szükséges beruházásokat tisztán egy költségvetéstechnikai ok miatt elhagyták volna. A 200 milliós deficitnek a folyó évi rövidlejáratú hitelekkel valói fedezete, azt hiszem, tényleg semmiféle aggodalmat nem okozhat egy négy és félmilliárdos költségvetésnél, amelynek alig 5%-a. Van azonban a költségvetésnek egy tétele, — és ez az állami üzemek tétele — amellyel kapcsolatban felvilágosításokat kérnék a pénzügyminiszter úrtól. Tíz év távlatába állítva be ismét a dolgokat, azt látom, hogy az állami üzemek közül a posta, valamint az állami erdőés mezőgazdasági birtokok mindig pozitívek voltak, zárlatuk mindig eredménnyel járt az állam háztartás számára, az állami vas-, acélés gépgyárak, valamint a Máv. viszont ,nnndig deficitesek voltak. Az állami vas acél- es gépgyárak utoljára 1938/39-ben voltak deficitesek, azelőtt a válságos időkben 13 millió volt a deficitjük. Ez a> deficit a konjunktúra bekövetkeztével elolvadt, 1938/39 után azonban minden évben és a jelen időkben is azt írták be a költségvetésbe, hogy a kiadások fedezik a ülése 1942 november 24-én, kedden. 165 deficitet. Én úgy tudom, hogy az ipari üzemek és vállalkozások igen nagy pozitív eredménynyel járnak, nem hiszem tehát, hogy az ország egyik legszebb ipari üzeme negatív eredményt érne el, vagy éppen a nullával kiegyensúlyozva vihetne üzemét. (Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Benne van az indokolásban!) Ez majdnem lehetetlen, de az indokolásbari fsak ez található. A másik dolog pedig az, hogy az állami birtokokkal kapcsolatban a pénzügyminiszter úrnak valamit kellene juttatni a mezőgazdasági birtokok számára. Én bejártam a mezőhegyes! ménesbintokot, néhány napig tartózkodtam ott és szaktanulmányokat is folytattam. Őszintén megmondom, hogy ezt nem akar tam elmondani a földmívelésügyi tárcánál, mert ott felesleges lett volna elmondanom. Ök ugyanis akarnak valamit csinálni, de a pénzügyi kormányzatnál eddig még nem találtak meghallgatásra. Ez az óriás üzem, amely 30.000 holdon fekszik, nem dicsekedhetik sein szociális, sem cseléd- és munkáslakásviszonyaival, sem pedig egyáltalában a modernizálás magasabb fokával. Azt hiszem, nem helyes, hogy az állam egy ilyen nagy üzemnél, amely különben rendkívüli eredményeket hoz már mezőgazdasági termelési szempontból^ is, két milliót az államháztartás javára fordít. A mezőhegyesi ménesbirtoknak ugyanis nem az a célja, hogy a pénzügyminiszter úr bevételeált növelje. Ez is egyik célja, de elsősorban mégis csak az a célja, hogy első legyen a mezőgazdaság terén. Éppen ezért nem volna szabad olyan lakásoknak lemniök ezen a birtokon, amilyenek vannak és nem volna szabad a traktorok terén sem olyan rossz viszonyoknak uralkodniok. Az a helyzet ugyanis, hogy csak ebben az évben vettek 22 traktort, eddig nem is volt traktor az egész 32 holdas ménesbirtokon. (Remény i-Sehneller Lajos: Ügylátszik, mégis adtam pénzt rá!) Igen, de ez csak a termelés érdekében történt akció volt, amelyből azonban annak az óriási fela'datnak a megoldását, amelynek megoldása szükséges volna-, nem lehet fedezni. Én helyesnek tartanám azt, ba egy ilyen üzem bevételeiből, amely kétmilliópengő plusszal zár, egymillifót évente bizonyos Programm szerint visszaadnának, tehát nem terhelnék ezzel külön az adózó társadalmat, így a mezőgazdaság érdekéiben feltétlenül hasznos feladatot teljesítenek. Miután számszerűen is röviden áttekintet* tem a tárca költségvetését, gazdaságpolitikai téren elérkeztem az árszínvonal kérdéséhez. Arra kérem az ligen t. pénzügyminiszter urat. nyilatkozzék egyszer már véglegesen az árkérdésben, hogy (hogyan és mikiént kívánják a magyar árszínvonal kérdését a termelés, érdekében rendezni. Én voltam bátor a földmívelésügyi tárcánál eV a közellátásügyi tárcának min'd a bizottsági, mind a plenáris tárgyalásánál îllyôn irányban kérdéseket feltenni és ezekre semmiféle konkrét választ sem kaptunk, sem én, sem képviselőtársam, bármelyik oldalról tették is fel ezt a kérdést. Az a felfogásom, hogy a termelés érdekében rendet kell teremteni az árszínvonal kérdésében. Nagyon téj vedne bárki is, ha azt hinné, hogy áremelést kérek a mezőgazdaság számára. Vannak azonban olyan kirívó aránytalanságok, melyek megzavarják a termelés rendjét. Ezeket részletesen vázoltam a közellátásügyit tárca költségvetésének tárgyalása során. Osak a tengeri, bur' gonya és a búza lehetetlen árviszonyát kel:
