Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-313

164 Az országgyűlés képviselőházának 31ÍÍgyón rossz emlékű szanálási folyamattal kapcsolatban 1934'35-re mélypontjára sikerült lefaragni. Ekkor a költségvetés összege 115 milliárd pengőt tett ki, 20%-kai kevesebbet, miliit 1929-ben. Ez a, költségvetési főösszeg a gazdasági válság mélypontján és az utána következő években változatlanul alig valamelyes mozgással állandósult bat éven keresztül. Ennek a szanálásnak, ennek a csökkenésnek az eredményeit úgy érték el akkor, hogy a beruházásokat csökkentették, másrészt a szintén nem_ valami jóemlékű B.-lista alkalmazásával a tisztviselők létszámát csökkentették le, nem nagy mértékben, csak 6%-kal, 'de sokkal jelentékenyebb tényező volt a fizetéscsökkentés, amely 1931 és 1933 között négy ízben, a nagyobb kategóriáknál 32%-os, a kisebbeknél 19%-os fizetéscsökkentéssel és a lakbérek 8%-os csökkentésével tudta ezt a 20%-o

s költségvetészsugorítást elérni. A gazdasági válságot követő években tehát az 1-2 milliárdos költségvetéshez képest a jelenlegi eV* millilárdois költségvetés maidnem négyszerese annak. Nagyon figyelemreméltó tehát, hogy milyen okok játszottak közre a költségvetés ilyen óriási méretű emelkedésében. Elsősorban is azt kell megállapítani, hogy a költségvetés emelkedésének egyik lényeges és legfontosabb oka az országgyarapodás. Igaz ugyan, hogy a területnek 75%-os, lakosságnak 71%-os emelkedése távolról sem magyarázza meg az Vk milliárdról a 4'A milliárdra való emelkedést; tudnillik a hazatérés előtti, az 1938. év előtti költségvetések ezen az alacsony szinten mozogtak és a legutóbbi négy év alatt szökött fel ilyen óriási mértékben a költségvetés főösszege. A területgyarapodás semmiesetre sem indokolhatja meg, hogy megnégyszereződött .a költségvetés, tehát a területgyairapodás mellett vannak még más okok ils. Az első he. lyen áll ezek között a honvédség kérdésének a rendezése. Egybehangzó véleménye ennek a Háznak és az egész országnak, hogy amikor Európában vihar 'dúl és nem tudjuk, hogy ez hogyan végződik, bármint is legyen, Magyarország számára egy átütő erejű honvédségre van szükség és amint a pénzügyminiszter úr mondotta, — s ezt száz százalékig helyeseltük — ennek a hadseregnek ped% bármit, amire szüksége volt, megadott. Ezért nevezte ő magát militarista pénzügyminiszternek, ami különben kicsit fonákul hangzik a pénzügyi életben. (RemenyiSchneller Lajos pénzügyminiszter: Paradoxonnak mondottaim!) ' A honvédelmi tárca keretének emelkedése valóban meglepő és örvendetes. Az 1943. évi úgynevezett 4 milliárdos költségvetésben 846 millióval szerepel a leszanált költségvetés 88 milliójával szemben, tehát majdnem tízszeresére emelkedett fel. Másik érdekes szám az is, hogy a 846 milliós honvédelmi költségvetés nagyobb, mint az akkori egész állami igazgatás költségvetése. Mutatja ez azt, hogy annak a, 4 milliárdos nagy költségvetésnek emelkedését első helyen a honvédelmi költségek duzzadása okozta. Az országgyarapodás, ezzel együtt természetesen államigazgatásunk kibővítése, a hadsereg finanszírozása, beruházásainak teljesítése mellett van egy harmadik tényező, amelyről mindig meg szoktak feledkezni és én ezt a Háj figyelmébe ajánlom, az árszínvonal kérdése. Mert ha tízéves távlatba helyezem ezt a kérdést, akkor kiderül, hogy a gazdasági válságnak'1933/34. évi mélypontja, idején a nagykereskedelmi árindex csak 71'5 voit, ma pedig ülése 1942 novemher 24-én, keââerï. talán 152-őn áll, tehát 112%-os árszínvonalemel

1 kedés mutatkozik az akkori alacsony, kis, leszanált költségvetés és a jelenlegi 4 milliárdos költségvetés között. Ez nyilvánvalóan azt jelenti gyakorlatilag, hogy egy ugyanolyan feladat nak a megoldásához ma ennyivel nagyobb, tehát majdnem több mint kétszer akkora pénzösszegre van szükség, munt annakidején a gazdasági válságot követő években, A 4 miiliár. dos óriási költségvetés felduzzadásának ezek tehát a főokai, de az első helyen szerepel — mondhatnám — ez az árszínvonalemelkedés, amit eddig nem igen hangsúlyoztak ki. (Váczy György: De a személyi kiadások nem emel kedtek! Ezeket se hagyjuk el, mert ezek sem emelkedtek úgy, mint az árindex! — Elnök csenget.) Erről talán pár szót a tisztviselői létszámemelésnél mondok, na időm lesz reu. A tízéves távlat vizsgálatának kihangsúlyozása val csak azt akartam mondani, hogy a gazdasági válság idején leszanált költségvetést követő években akkor ugyanolyan alacsonyan, az 115 és 1-2 milliárdos keretben tartottuk hat éven keresztül költségvetésünket A nemzeti jövedelem ekkor — hála Istennek — a gazdasági fellendülés megindulása foiytán gyorsabban emelkedett, mint ahogyan azt a költségvetés mutatta. Innen van az, hogy amikor a győri programmot 1938 ban Darányi Kálmán 1 milliárdos kerettel meghirdeíte, és akkor először szántak komolyabb összegei, 600 milliót a honvédségnek és 5 évre tervezték ennek megvalósítását, a gazdasági éiet rácáfolt, arra a leszanáit, lenyomott költségvetéshez szokott nesszimista pénzügyi politikára és nem 5 év alatt, hanem már két év alait végrehajtotta azt a programmot. mind a beruházási, mind pedig a termelési oldalon, amely a, honvédség felszerelésére múlhatatlanul 6zükseges volt, sőt azóta is — éppen az a különbség — a hosszú éveken át alacsonyan tartott költségvetés idején megnövekedettt a nemze|tji jjövedelem ami azt jeleníti, hogy a, tőkeképződés jelentős része magángazdasági oldalon jelentkezett, tette lehetővé, ho^y a honvédség céljaira nem 600 milliót, hanem eni nél jóval nagyobb összeget költöttünk. Ez nagyon megnyugtató szám, de ennél megnyugtatóbb volt az, hogy négy és félmillió pengőt invesztáltak az elmúlt négy esztendő alalt a honvédség felszerelésére. Ilyen módon vált lehetővé ez az elmúlt évek és évtizedek folyamán. Most meg fogom mondani azt is, ami a költségevtésben jó és azt is, ami nem megnyugtató vagy ami rossz benne. Ami megnyugtató» az az, hogy a- költségvetés tóteleinek, a télelek arányainak alakulása sokkal kedvezőbb, mint volt a korábbi években, sőt olyan, amelyet az* előtt nem értünk el. Utalok arra, hogy 1934/35-ben, tehát a leszanált költségvetés Jegalacsonyabib pontján a földmívelésügyi tárcára 28 millió pengőt, a belügyi tárcára 126 millió pengőt, a pénzügyi tárcára és a kultusztárcára 87—87 millió pengőt állítottunk be a kölidégvetésbe.^ Ez tehát háromszor-, illetőleg négyszerannyi, mint a föl dmívelés ügyi tárcára beállított összeg. Ugyanez az arány megvolt még 1937/38-ban is, azzal a lényegtelen eltolódással, hogy 28 millió helyett ,26 millió volt a földmívelésügyi tárca költségvetésében. Az 1943 as költségvetésnél a földmívelésügyi tárca 265 milliójával szemben a belügyi tárcánál már csak 345 milliót, a pénzügyi tárcánál pedig 302 milliót találunk. Itt hangsúlyozom, hogy ebber a belügyi költségvetésben is jóval több szociális tétéi van, mint amennyi 1934/35-ben volt. Még tíz évvel ezelőtt tehát körülbelül harmad