Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-313

Áz országgyűlés képviselőházának 313- ü szétárad a nagy tömegek közötti. A feketepiacon viszont nem hatnak a fogyasztási és forgalmi adók. Az a kérdés, hogy ilyen körülmények között mi lehet a gyógyulás útja? A gyógyulás útja nem lehet más, mint a termelésnek, a fogyasztásnak és ennek folytán a jövedelemeloszJásnak is bizonyos keretek, a normális viszonyok közé való visszaterelése. Ennek pedig egyik legfontosabb feltétele a bizalom felkeltése volna. A bizalom- felkeltései abiban a tekintetben, hogy az embereik ismét bízzanak a pénz jóságában, ismét mérlegeljük úgy a dolgukat, hogy érdemes takarékoskodni, érdemes termelni, főleg érdemes (szükségleti javakat termelni és ha megtermelték, a hasznukat is érdemes azután koncentrálni, bevinni a bankba, a takarékpénztárakba. A szükségleti javak termelésén keresztül visz tehát a gyógyulás útja, A szükségleti javak termelésének fokozásához pedig a bizalom vezet el. juatjuk tenat, hogy itt nemcsak technikai, hanem gazdasági, pszichológiai tényezők is közrehatnak abuan a tekintetben, hogy a gyógyulás útjáia lépjünk. Ahhoz tenat, hogy egészségesnek mondhassuk a gazdasági éiefcJi, mm dig kell lennie egy olyan hitnek,, egy olyan felfogásnak, hogy érdemes bizonyos poLgari haszonnal termelni. Mert nem érdemes polgári haszonnal termelni akkor, ha eladni csak a maximált áron lehet, ellenDen a szükséges anyagokat csak a maximált áron felül lehet beszerezni, szóval a termelési költségek nem irányíthatók az ár rögzítéssel párhuzamoaáir. Ha a termblési költségek nem csökkenthetők az ármaximáiással párhuzamosan, akkor tulajdonképpen a legjobbakaratú árpolitiKa is elvesztette a maga, hatását és eredményességét. Szóval a bizalom csak ott lehet meg a termelök számaira, ahol elegendő rezidiumuk, elegendő hasznuk marad a boldoguiásiukra, boldogulás alatt nem valami spekulativ meggazdagodást értve, íianem sok embernek az üzem .fenntartási költségét, családjának eltartását és a megszokott életmód mellett való, a polgári gondolkozás szerint logikus, követelményét arra, hogy ezt az életmódot fenntarthassa. Az inflációelleni küzdelemben tehát csak akkor indulhat meg a javulás, ha az áruoádalon növekvő készleteket tudunk szembeállítani a szükségleti javakból a nagy tömegek kezén, vagy egyebütt megszaporodó pénzösszegekkel szemben. Tulajdonkeppen, tehát nem a pénz oldalán, hanem az áru oldalac, a jószágok oldalán kell a valódi gyógyulást keresni ás ez azért fontos, különösen a.(háborús konjunktúrák közt, mert ez éppen a háborúban a legnehezebb, a szükségleti javak termelése éppen a háborúban zsugorodik össze a legjobban. Éppen ezért, ha a háborús politika el tudja érni, hogy a szükségleti javak termelésében bármily erőfeszítések árán a szükségelt menynyi séget nem engedi csökkenni, akkor már igen sokat ért el és közvetve bár, de igen nagy orvosságmennyiséget tudott alkalmazni az inflációnak egyre akutabbá válásával szemben, A javításnak és a javulásnak ennélfogva a szükségleti javak termelésében és az áru oldalán kell megindulnia. Akkor azután az emberekben az a felfogás alakul ki, hogy érdemes takarékoskodni, érdemes a pénzt a takarékpénztárba bevinni. Ezzel az infláció latenssé tételének reménysége megnő, mert koncentrálódnak a fizetőerők és a felesleges, felhígult vásárlóerők egyre jobban és jobban központi helyekre vihetők be. lése 1942 november 24-én, kedden. Iö3 Tulajdonképpen ezek a gondolatok merülnek fel ai háborús gazdálkodás köriéiben. Annak a látszólag egyszerű állapotnak az elérése, hogy termeljünk több szükségleti jószágot, igen nehéz feladat akkor, amikor; a termelés oroszlánrészét a szintén szükséges haditermelés veszi igénybe, amely haditermelés javai azonban megsemmisülnek, szóval a gazdasági élet szempontjából nem a, plusz* hanem a mínusz oldalra terelődnek. De mégis meg kell ezzel a feladattal küzdeni ê& ha ezeket meggondoljuk, és ilyen szempontból kritizáljuk a költségvetést, akkor látjuk, hogy tulajdonképpen lehetetlen dolgot követelünk, ha azt akarjuk, hogy a költségvetési, illetőleg a pénzügyi kormányzat a pénz oldaláról fordítson meg mindent. A pénzérték alakulása mindig annak az erőpróbának lesz a reflexe, amely ezt az alakulást létrehozza. Ez a legnagyobb erőpróba pedig a háború. Az a kérdés tehát, hogy a háború meddig tart, eltekintve még attól is, hogy minő esélyekkel folyik és végződik, mindig alapvető kérdése lesz annak is, hogy minő lehetőségek vannak abban a tekintetben, hogy pénzünk értékének állandóságát meg tudjuk-e tartani, vagy pedig meg fog-e inogni. Reméljük, hogy a körülmények kedvezők lesznek, vagy legalábbis nem lesznek felette kedvezőtlenek erre a folyamatra

1

, arra tudniillik, hogy az áruoldalon igyekezzünk a normális állapotokat — ha nem is tudjuk teljesen — fenntartani, de legalább megközelíteni. Ezeknek a normális állapotoknak fenntartásában pedig legelsősorban a nagytömeget érdeklő szükségleti javak kellő termelése a legfontosabb, mert ez adja meg a magját annak, hogy milyen nagy legyen a kereslet ezek után ési az ezek után való kereslet ki nem elégített volta az* amely az inflációt elsősorban okozza. Ha tehát a kormány pénzügyi politikája a szorosan vett fináncpolitikán túlmenőleg olyan általános gazdasági politikát is követ, amely ezeknek a termelési javaknak, a szükségleti javaknak a kellő mennyiségben való rendelkezésre állítását nemcsak pjrogrammjává teszi, hanem meg is tudja valósítani, akkor mondhatjuk a pénzügyi vagy gazdasági politikánkat szerencsésnek. Abban a reményben, hogy ilyen szerencsés közgazdasági politikát a háborús nehézségek ellenére isi sikerül nemcsak inaugurálni, hanem folytatni is, a költségvetést elfogadom. (Éljenzés és taps a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Thuránszky Pál jegyző: Matolcsy Mátyás! Elnök: Matolcsy Mátyás képviselő urat illeti a szó! Matolcsy Mátyás: T. Ház! A militarista pénzügyminiszter úr 1943. évi költségvetésének bírálatánál én azt a módot választom, hogy a magyar állam elmúlt évtizedekbeli költségvetését egészen röviden áttekintem, mert ennek az áttekintésnek eredményeképpen szűrhetünk le olyan konklúziókat, amelyek a jelenlegi hely zétben követendőknek látszanak. • A magyar állam költségvetése a háború utáni megcsonkított országban az 1929—-30-as évig emelkedett és elérte maximumát. Ez párhuzamosan alakult az akkori gazdasági fellendüllésBel. Az 1929/30. évben a csonka országban egy alig 1'5 milliárdos állami költségvetéssel állottunk szemlben, beleértve az államigazgatást és az üzemeket is. A világválság hatására., amely Magyarországot is elérte, ezt a költségvetést folytonosan zsugorítani kellett és a na-