Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-313
Az országgyűlés képviselőházának 318- ülése 1942 november 24~én 3 kedden. adók útján mennyire lehet az inflációt csökkenteni, azt látjuk, hogy rögzítésnélküli állaPjoltban növekszik a vállalkozói nyereség és növekszik a munkabérjövedelem is. Ha a vállalkozói nyereség növekszik, s ez a nagyemberek, a nagyobb tőkések, a nagyobb gazdasági exisztenciák kezén van és ezeken keresztül azután a bankoknál gyülemlik össze, akkor ez az állapot alkalmas arra, hogy az állam, egy okszerű deflációs politikát kövessen olyan módon, hogy a megszaporodott vásárlóerőket lefölözi, akár úgy, hogy egy igen nagy hadinyereségadót, konjunkturális nyereségadót vet ki, akár úgy, hogy kölcsönök számára veszi igénybe a megszaporodott fizetési eszközöket. Alkalmas ez az idő a nagy tömegnél is bizonyos deflációs politikára, illetőleg e nagy tömegek jövedelmeinek az adóztatás céljaira való igénybevételére annálfogva; mert ez az idő nagyon alkalmas a fogyasztási és a forgalmi adók kifejlesztésére. Tudniillik ilyenkor nagyon természetesen megnövekszik a szükségleti javak utáni kereslet is és miután még árrögzítés nincs, a szükségleti javak termelése jobban kifizetődik, mmt rögzített árak esetében. Megállapíthatjuk tehát azt, hogy hábonís konjunktúra idején, amikor azonban még nincs árrögzítés, növekszik a vállalkozói nyereség, növekszenek a munkabérjövedelmek, amely körülmények alkalmassá teszik ezt az időszakot a deflációs politikára, értve a deflációs politikát a maga kedvező és nem túlzott értelmében. Árrögzítés mellett a szükségleti javak termelése erősen zsugorodik, keresletük viszont erősen nő, mert nőnek a termelési költségek is. Tudniillik a termelési költségek nem csükkenthetők az ármaximálással párhuzamosan; mindig vannak hiányzó anyagok és — ami még fontosabbi — hiányzó munkáskezek, hiányzó munkaalkalmak, ennélfogva tehát árrögzítés mellett a Aállalkozói nyereségek nem nőhetnek olyan magasra, mint az árrögzítést nélkülöző állapotban, tehát zsugorodik az a residinm, az a maradvány, amely különösen az egyenenadóknál a vállalkozókkal szemben az adóalapot, az adótárgyat képezi és ezért az egyenesadók terhe is növekszik. A háborús termelés növeli a munkabéreket is. a nagy tömegeknél nagy munkabérfeleslegek keletkeznek, de ezek igen gyakran a feketepiac felé áramlanak. Jegyrendszer mellett ugyanis csak a legszükségesebb ilyen szükségletkielégítési javalkat szerezhetik meg az emberek, csak ezeket lehet kielégíteni és mindig marad a termelésnek olyan része, amely az árrögzítés _ mellett nagyobb árakat akar elérni. Ez azután egyrészt arra ösztökéli az embereket, hogy a feketepiacon értékesítsenek, másrészt pedig a fogyasztók nagyrészét is a,feketepüac felé tereli, mert a szükségleti javak termelése összezsugorodik és ez az Összezsugorodás a másik oldalon nagyon természetesen, annál inkább növeli a szükségleti javak k eresleletét a rendelkezésre álló pénzfeleslegek részére. Ilyen árstop nélküli helyzetben, amikor tehát nagy fizetőerők áramlanak ki a tömegek közé, igen erős probléma fog felmerülni abban a tekintetben, hogyan lehessen azokat a nagy fizetőerő-mennyiségeket az állam javára megfogni vagy értékesíteni, amelyek már kimentek a nagy tömegek közé. Ez az állapot már az inflációnak egy akutabb állapotát jelzi, mert az infláció adidisr kevésbbé veszedelmes, amíg ezek a nagy inflált fizetőerőmennyiségek vagy pénzösszegek — akárhogy is nevezzük őket •— kevés helyen koncentrálódnak: vagy bankok* ban, vagy egyes nagyobb adóalanyok kezén. mert ilyenkor könnyebben megragadhatók, könnyebben lefölözhetők az állam számára is. Akkor azonban, amikor niálr ezek az inflalt fizetőerők kiáramlanak a nagy tömegeik közé, a kisembernél megfogásuk is sokkal nehezebb. Egy ilyen mód volna a nagytömegek kezén lévő vásárlóerő lefölözésére a forrásnál alkalmazott munkabéradó, amely azt jelentené, hogy a munkabéreket mindjárt a forrásnál, vagyis amikor kifizetik, erősen megadóztatják, egy részüket tehát^ visszatartják és ezeket adó címén az állampénztárba utalják be. Ez jó szolgálatot tesz igen kifejlett adminisztrációknál és ahol kellő időben kezdték el ezeket. így például látjuk azt, hogy Németországban is a munkabéradó nemcsak naigy bevétel eklet szolgáltat, hanem igen nagy közgazdasági funkciót is végez. Ott azonban, ahol ezt elmulasztották és ahol a nagy munkástömegnek — mondjuk — morális ós intellektuális nevelése nem idegződött be annyira, hogy ezeket a nagy adókat pszichológiailag is elviselje, nagy nehézségeket okozhatna és a keresztülvitele is igen nehéz volna. Az infláció elleni küzdelemben nagy szerepet játszik az is, hogy a feketepiac tulajdonképpen milyen kiterjedésű. Mert ha a jegyrendszer jól működik és a tömegszükségleti javak túlnyomó nagy mennyisége a jegyrendszer mellett megszerezhetíő, akkor természetes, hogy ilyen körülmények között a feketepiac kiterjedése is kisebb lesz, mint amikor a jegyrendszer nem jól működik és igen sok szükségleti jószág csak a feketepiacon szerezhető be. A feketepiac nagy kiterjedése tehát az infláció elleni küzdelmet megnehezíti .egyrészt azért, mert a feketepiacon kötött adásvételekből származó haszon nem fog rendelkezésre állni az adóadminisztráció számára, nem lesz ismeretes, de másrészt azért is, mert aZ' az állapot, amikor a közvetett adók, az annyira jövedelmező forgalmi és fogyasztásiadók nem alkalmazhatók, éppen a fekeltepiacon áll fenn, mert ezek az ügyletek természetesen nem kerülnek bejielentés alá. tehát nem is vehetők igénybe adóztatás céljaira az állam számára. De itt van azután az. árrögzítés mellett egy nagy terület, azoknak a jószágoknak árai, amelyek jegyre kaphatók. Ez a jegyre kapható jószágmennyiség tulajdonképpen szintén megnehezíti az infláció ellen való védekezést abból a szempontból, hogy ezek a jóstzágok, amelyeket jegyre osztanak ki, tulajdonképpen csak azokat a pénzösszeígeket kötik le, amelyek velük szemben járnak, tehát mérsékelt pénzöszszegeket kötnek le. Az ezen túl fennmaradó pénzösszegek szintem vagy a feketepiac áruihoz áramlanak ki, vagy pedig olyan haszontalan dolgok adásvételére használják fel ezeket, amelyeknek forgalma szintén kevésbbé ellenőrizhető. Az infláció akuttá válása függ tehát össze ezekkel a kérdésekkel. Az 'infláció kissé latenssé tételének pedig az a legfőbb eszköze, amikor a felszaporodó fizetési hatalmakat koncentrálni lehet. Az árrögzítés és a jegyrendszer mellett az infláció latenssé tevése, minit láttuk, nehezebb, mert kisebbek a vállalati nyereségek, pedig éppen a megnövekedett vállalati nyereségek volnának az infláció lefölözésére legalkalmasabban felhasználhatók, azonkívül 3. jegyrendszerbeli legális árak nem veszik igénybe a nagy tömeg fizetőképességét, tehát a fizető erő nem koncentráló dhaiták kevés helyen, hanem inkib'b