Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-313

Áz országgyűlés képviselőházának 313- üi közérdekű munkáját rendkívül nehéz viszonyok között és lényegesen kibővített feladatkör mellett is töretlein munkakészséggel, tökéletesen tudják végezni. (Úgy van! Ügy van! a középen.) Hogy ez így történt, ez elsősorban annak tulajdonítható, hogy a hitelszervezet ia) maga mélyebb alapjait különösen a vidéki pénzintézeteken keresztül a, keresztény magyar társadalom szélesebb rétegeire építette (Ügy van! Úgy van! jojbbfelől.) és hogy ez a keresztény magyar társadalom a ránézve legkedvezőtlenebb körülmények között is éppen nagyszerű erkölcsi és szellemi kvalitásainál fogva kiváló, vezetésre is alkalmas banktisztviselői réteget tudott kitermelni. (Ügy van! Úgy van! — Taps jobbfelől és a középen.) De e

r mellett kétségte; lenül annak is tulajdonítható hogy a vezető állások betöltésének kormányhatósági jóváhagyáshoz való kötése, amivel szemben pedig bizonyos érthető, talán sokszor jogosult ellenérzés is nyilvánult meg, a hitelszervezet vezetésbeli átállításánál céltudatos, egységes szempontok érvényesülését tette lehetővé. Az^ ettől a szellemtől áthatott hitelszervezettől és annak hitelpolitikájától azonban a közvélemény valami mást vár, mint amit ezen a téren a múltban tapasztált. Várja elsősorban a nemzeti hitelpolitikát, amely egyrészt a tőkét rátereli arra, hogy a mindenáron való üzletkötés helyett a nemzeti termelés szolgálatára legyen hivatva, (Ügy van! Ügy varit — Taps jobbfelől és a középen.), másrészt a hitelre szoruló termelőréteget is ráébreszti arra a nemzettel szemben fennálló kötelességére, hogy minden igénybevett hitelt csupán és kizárólag a termelőmunka szolgálatában használjon fel. (Helyeslés jobbfelől.) A liberális-kapitalista gazdasági rendben a tőke, mint a termelés egyik tényezője, részt vett a termelésben, de ezt nem kizárólag ott, akkor és olyan módon tette, ahogyan, amikor és amilyen módon a nemzeti termelés érdeke ezt megkívánta volmai, hanem ahogyan <ezt a nemzeti munkával szemben megértés nélkül álló nemzetközi tőke érdeke kívánta meg (Ügy vom! Ügy van!) Alimentálta is a termelést, de a cél rendszerint nem a termelés érdekeinek szolgálata, hanem a tőkének a termelésien keresztül való megfelelő gyümölcsöztetése volt. (Úgy van! Ügy van!) Amíg ennek a két érdeknek szolgálata párhuzamosan haladhatott, addig a célok sorrendjének ez a felcserélése nem okozott bajt, a. tőke vállalt szerepének hasznát látta a tőke mellett a termelés is; de ha e két érdek szembekerült egymással, akkor a tőke érdekeinek rendszerint áldozatul esett a termelés érdeke és -nem az a termelőmunka kapta meg ezt az alátámasztást, amely nemzeti szempontból, az ország fejlődése szempontjábó ! a leglényegesebb lett volna, (Ügy mnl Ügy van!) hanem az, amely a tőke számára a legnagyobb hasznot jelentette. (Ügy van! Ügy van!) , Ma azonban, amikor — a feltétlen magántulajdon alapján állva is — lényegesen megváltozott a felfogás a tőke szerepéről (Ügy van! Úgy van!), a nemzeti tőkének át kell hatva lennie attól a tudattól, hogy az ország sorsa fordul meg azon, miként kaposoliódik bele a termelésbe. (Ügy van! Ügy vem/) Ennek, a hivatástudatnak érvényesítése terén vár fontos szerep a pénzintézetekre és ezt a szerepet akkor töltik be jól, ha megfelelően válogatnak a hitelnyújtásnál a felhasználási céll szerint, tehát hitelszelekciót végeznek. Annak a termelőmunkának kell előnyben részesülnie, améllyre most ese 1942 november 24-én, kedden. 147 szükségünk van. Ezt a hitelszelekciót szolgálta egyébként a pénzügyminiszter úr intencióinak megfelelően a Nemzeti Banknak az az ebben az évben hozott intézkedése, amely szigorúan megállapította azokat a célokat, amelyekre hitelt nyújtani lehet és amelyekből kizárta a nyerészkedési célokat. T. Ház! Időm lejárván, a pénzügyminiszter úr iránti legnagyobb bizalommal a költségvetést elfogadom. (Ménk éljenzés és taps a jobboldalon. — A szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közül? Poubszky Géza jegyző: Tauf

fr Gábor! Elnök: Tauf fer Gábor képviselő urat illeti a szó. Tauf

fer Gábor: T. Képviselőház! Előttem szólott 1 képviselőtársam nagy filippikát, nagy vádbeszédet mondott elmúlt bankrendszerünk módlszartei ellen, kifejtvén, hogy ezek az intézmények nem a nemzeti munka szolgálatába állították a tőkét, hanem szolgálatába állították — ha választani kellett — a saját hasznuknak, a saját profitéhségüknek. Előttem szólott képviselőtársamnak ezt a megállapítását a magam részéről is a legmelegebben elfogadom. Ez az a vád, amely bennünket arra késztet^ hogy kívánjuk és követeljíük azt, hogy az a szellem, amely a múltban. így uralkodott és amely még ma is kísért, szűnjék meg az ország pénzügyi és gazdasági életében. A közelmúl

than hallottunk válsághírekről, hallottunk különböző pénzügyi elveknek isszeütközéséről. Ezekből arra következtetünk, hogy mindaz, amit előttem szólott képviselőtársam a múltra vonatkoztatva mondott, mint kísértetjárás, még ma is él és szerepel. T. Ház! a magyar állam köittségvetéise áll előttiünk és arról kell bírálatot mondanunk. Háborúban vagyunk és pedig olyan nagy háborúban, amelyhez hasonlót ez az ország talán még relative sem élt át. Természetes, hogy, ilyen körülmények között és a nemzetnek ebben a helyzetében minden erőfeszítésit meg kell tennünk arra,, hogy amiként a kinn küzdő katonáink megtesznek mindent és meghozzák a legnagyobb áldozatot, az itthoni polgárság is a maga gazdasági életében tegyen meg mindent és hozzon meg minden áldozatot, amely szükséges ahhoz, hogy ezt a háborút tényleg a legnagyobb eredménnyel és diadalmasan lefolytassuk. Ehhez igen nagy erőfeszítésre vaji szükség és a magyair^ állam költségvetése tükre ennek az erőfeszítésnek. Ennek az erőfeszítésnek arra „kell irányulnia egyrészt, hogy a fronton küzdő katonáinkat mindennel ellá* suk úgy katonai, mint egyéb ellátási szempontból, másrészt arra is kell irányulnia, hogy ez a belső front, amely nem választhetó el a külső frontról, jelentőségében sem, szintén el legyen látva mindazzal, ami az élet folytatásához szükséges.^ Ezt az erőfeszítést látjuk mi ebben a költségvetésben. De látunk benne mást is, éspedig bizonyos elvi megnyilvánulást, egy elvi változást az oirszág pénzügyi és gazdiasági ügyeinek vezetésében. Az' aranyvaluta levitézlett* hogy ezzel a szóval éljek, hiszen még Anglia is letért az aranyvalutáról. Hasonlóképpen letértek mindazok az államok, amelyek Európában nélkülözték az aranyat, minthogy az arany — mint tudjuk — átvándorolt Amerikába és ennélfogva egy más bázist kellett találni. Ezt megtalálta Németország és Olaszország a munka bázisában s erre alapította az ő valutáját. Ennek következménye és ennék velejárója volt az