Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-313

Az országgyűlés képviselőházának 3i?­ról-naprta megkapok és pontosan ismerek. Mindenesetre 'megnyugtatom őt, hölgy egy­általán nem lesz. olyan veszedelmes <ea a deficit« T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy már most hivatkozzam a pénzügy miniszter úrnalk a imostani költségvetési expozéval során elmondott beszédére is, amelyben megállapí­totta, hogy az államadósságok emelkedése a folyó évben a dinár-bankjegyek beváltását és a hadikölesönök felértékelését figyelmen kívül . hagyva, 771 millió pemigő volt* aimiibe termé­szetesein — mint mondja — az öslszes háborús adósságok is bele vannak foglalva. Én egy évvel ezelőtt, latm'ikor a költségvetési deficit várható alakulásával foglalkoztam, é'ppen a hiáborús helyzetre való tekintettel mondottam a&t, hogy ennek a deficitnek! — akkoribaini kíölrülbelül 170 imállió pengőről volt szó — lényeges emelkedésével kell számolnunk, meg­állapítom, hogy az az összeg, amelyet a deficit fedezésére tényleg fel kellett venni, pontosan a számtadi középarányosa annak a számnak, amelyet én egy évvel ezelőtt itt a Haizban megjelöltem. T. Ház! Ha a számokkal foglalkozunk, esetleg bizonyos tévedéseknek lehetünk (kitéve. A. költségvetés összeállítása, úgy, ahogyan azt a pénzügyminiszter úr a költségvetésben a Háznak prezentálja, bizonyos adatokon nyug­szik és az elmúlt évi eredményekből leszűrt adatok természetasien bizonyos határozott fix sfcáimokban jelentkeznek. Amikor én ennek a költségvetésuiekí a bírálatával foglalkozom, természetesem! túlmegyek ezeken .a meglevő adatokon. Számbaveszem és számbávettemi már egy évvel ezelőtt a következő év külön­féle eshetőségeit is; számbavettem, hogy háborúban vagyunk; sziáimbaveszemi most is, hlogy a háborúnak t egy fokozódó, döntő szaka­szába értünk, amikor a nemzetinek! mindem 1 vonatkoziásbaoi! fokozódó erőfeszítésre van szüksége s ennek a pénzügyi vonatkozásai is fokozottabb mérteikben érvényesülnek. T. Ház! Méltóztassék mindamellett ímeg­N engedni, hogy eltekintsek a költségvetés ' deficitjével kapcsolatban! iliyen számszerű megállapításitól, és csak azt a megállapítást tegyem, hölgy máihoz egy évre gratulálhassak; a pénzügyi kormányzat vezetésének akkor, ha sikerül az államháztartás egyensúlyát ebben à keretben tartani, amilyen keretben ezidő­szerint Mítjuk. Azt a deficitet egyébként, amely nua állam­háztartásunkban jelentkezik és az eladósodott­ságnak azt a mértékét, amelynek tanúi va­gyunk az államadósságok számszerű adataival kapcsolatban, a magam részéről sem tartom aggályosnak. Meg kell állapítanom, hogy ha akár adósságunkat, akár deficitünk alakulását tekintem, ez jóval mérsékeltebb, még arány­lagosan is mérsékeltebb keretek között mozog, mint a háborús országok akármelyikében. Hogy magára az Egyesült Államokra hivat­kozzam, az Egyesült Államok nemzeti terme­lésének értékét ma körülbelül százmilliárd dollárra becsülik. Ezzel a százmilliárd dollá­ros nemzeti termeléssel, nemzeti jövedelemmel •«ízemben Amerikát ma már százmilliárd dol­lárt elérő államadósság terheli. Hadi kiadásai­nak összege — énpen a legutolsó Reuter­jelentés szerint talán a tegnaoi nap folyamán olvashattuk — havi hatmilliárd dollár, tehát 72 milliárd dollár évenkint az a kiadás, ame J ülése 1942 november 24-én, kedden. 141 lyet az Egyesült Államoknak százmilliárdos nemzeti termelés mellett viselnie kell. De ott van Németország is, íaanely a há­ború kezdetétől fogva körülbelül 50-^-50%-os arányiban fedezte a maga háborús kiadásait adókból és hadikölcsönökből s az utóbbi idők­ben — szintén a tegnapi nap folyamán olvas­tam egy ilyen megállapítást — az adóbevételí'k összege már csak 46% és 54%-át állami köl­esönökből kénytelen fedezni. Adósságainak a mértéke is — a százhúszmilliárd márkás nem­zeti jövedelem mellett — ma már ugyancsak 120 milliárd körül mozog, tehát nemzeti jövedelmének értékhatárát érte el; hadi* költségeinek, illetőleg állami kiadásainak, plusz a hadiköltségeknek az összege pedig 70—80 milliárdot tesz ki, amelyből körülbelül :í5 milliárd adóbevételekre és '40—45 milliárd kölcsönökre esik, úgy, hogy nemzeti termelé­sének közel a %-át fordítja a háborús és a háborúval kapcsolatos kiadásokra, valamint az állami adminisztrációnak finanszirozására. Ezzel szemben Magyarországon a hadi­terhéknek az a mértéke, amelynek tanúi va­gyunk és államadósságunknak az a nagysága, amelyet az előadó űr említett, kétségtelenül még mindig egy egészséges állampénzügyi szervezet képét mutatja; még mindig azt mu­tatja és ezt én is elismerem, hogy ha meg tudjuk teremteni gazdasági életünkben to­vábbra is azokat a feltételeket, amelyekkel gazdasági életünk egészséges fejlődése a továbbiakban is biztosítva lesz % akkor nem kell aggállyal néznünk a jövő elé. Etekintetben azonban legyen szabad az érem másik oldalára is rámutatnom. Az egészséges gazdasági élet fenntartásának két­ségkívül centrális problémája az árkérdés, amellyel itt a Házban foglalkozott a oénz­ügytminiszter úr is és az előadó úr is- Ezzel kapcsolatban áll a vásárlóerő kérdése, amely- . lyel a magam részéről kissé részletesen akarok foglalkozni. Az árnívó kialakításáról a pénzügyminisz­ter úr nagyon helyesen állapította meg a múlt év végén költségvetési beszédében, hogy »az organikus árszínvonalat ebben az éviben — tudniillik 1941-ben — ki kell alakítani és ebben, harmonizálni kell a mezőgazdasági áraknak az ipari árakkal és mindezeknek a tisztviselői fizetésekkel«. (Piukovich József: Elmélet maradt!) Kijelentette, hogy ezt meg kell csinálni és ezzel azt a fejlődési neriódust, amelyet nem az áruhiány vagy a bankjegy­forgaloim magiassága, hanem tudatos gazda­ságpolitika okozott, le kell zárni. Méltóztassanak megengedni, hogy ennetkí az árszínvonalnak a kérdésével kissé részleteseb­ben foglalkozzatm. Azt látom, hogy a múlt ér végén kialakult árszínvonallal szemben ez ér tavaszán megindult egyes cikkek terén egy bi­zonyos újabb árszabályozás. Itt a Házban szám­talanszor szóvátették ezt. én csak pénzügyi szempontból kavánom szóvátenni a burgonya árának megállapítását. A burgonya árát úgy állapították meg, hogy az semilyen arányba» sincs sem a tenigeri, sem a búza; árával. A má sik oldalon a tűzifa árának a megállapítás» másfél évvel ezelőtt történt 1 , másfél évig ezen & téren nem történt semmi. Ennek eredménye az a tűzifahiány, amelynek most főleg itt Buda­pestem és más városokban, de általában az egész országban, is tanúi vagyunk. Ez természetes, mert azok a termelői költségek, amelyek másfél évvel ezelőftt a tűzaifatermelés terén irányadók

Next

/
Thumbnails
Contents