Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-312

Az országgyűlés képviselőházának 312. junk semmit, ez sokkal jobb. Azt is mondot­tam, hogy nem szabad étvágyat csinálni, (Szász Lajos közellátási miniszter: Én aztán nem csi­nálok! — Derültség.) mert bal éveken keresz­tül állandóiam azt hirdetjük, Mogy ia termés! jó, hogy mindenünk megvan és itt üli ia miniszter úr, aki talán borzasztó szituációban van, mert felelni kénytelen azért, _ amit három éven ke­nesztül csináltak... (Zaj.) aki éveiken kereszült mint a pénzügyek legkitűnőbb szakértője, ma­gasan állt és most a pénzügyből idejött és nem tudja, mit tegyen... (Szász Lajos közellátási miniszter: — Tudom! — Derültség.) Éveken keresztül magyaráztuk, hogy itt minden megvan, honoráljuk és tudjuk a mi­niszter úr nehéz helyzetét és mindnyájunk kö­telessége, hogy a nemzetet felvilágosítsuk, de egy rossz propagandával ezt nem lehet meg­csinálni. (Szász Lajos közellátási miniszter: Hát az én propagandám csak nem csinál étvá­gyat?!) Őszintén megvallom, hogy a miniszter úrnak igen könnyű lesz propagandát csinálni, mert őszinte szóval messzire fog menni. Itt van a jegyek kérdése. Jegyeket adtunk. Én tavaly erről a helyről mondottam* hogy ha je­gyet adunk, csak annyi jegyet adjunk, ameny­nyit be tudunk váltani. Semmi sem rosszabb, mint ha jegyeket adniak! és az emberek ott álla­nak és nem kapják meg azt, ami nekik dukál­Lehet ebben az országban feketepiac, de a leg­fontosabb az, hogy a jegyére mindenki meg­kapja azt, ami 1 ineki dukál. A gazdag, a sze­gény, mindenki egyformán megkapjia azt, ami neki az elet fenntartására szükséges. (Úgy van! Ügy van!) Most még egy pár szót.szeretnék szólni a mezőgazdasági munkások ellátásáról. Tény, hogy a mezőgazdasági munkás igen nehéz munkát végez- Idáig a mezőgazdasági munká­sok részére csak ígéretet kaptunk. A textil­ellátás ma már igen sürgős, hiszen november végén vagyunk és még a mai napig késik, azonkívül nem kapták még meg a cipőt. A cipőkérdés is borzasztó gyengén van tehát megoldva, pedig amikor elolvad a hó s jönnek a tavaszi munkák, a sáros talajban az emberek nem fognak tudni dolgozni, mert nem lesznek abban a helyzetben,, hogy valamiképpen felöl­tözköd jenek. Nagyon fontos, hogy a munkások életszínvonalát megtartsuk, mert ha nincs munkás, meg fog állni a termelés­De itt van a fakérdés is. Az újságban olvas­tam azt is, hogy a fakérdés, meg van oldva. Pedig a fakérdés ma még gyöngén van meg­oldva. (Németh Andor: Sehogy sincs!) A ga­bona utazik Sepsiszentgyörgytől Szombathelyig és vissza, ezért nincs vagon. (Szász Lajos közel­látási miniszter: Én irtarri volna, hogy a fakér­dés meg van oldva?) Éppen az előbb voltam bátor mondani és ezért nagyon szeretném, hogy ezt a kérdést is a közellátásra bíznak. (Szász Lajos közellátási^ miniszter tagadólag int. — Derült­ség.) Dunántúl az idén favágiásra nagyoim sok helyen nem találtak famunkást. Nincs famun­kás, nem kapunk. Egy-egy erdőkimérésnél két­három ember jelentkezett. Itt kell a kérdést megfogni. Ez egy fontos kérdés, hiszen a jö­vőre is lesz egy észten dő. (Zaj.) Én az egész köz­ellátási kérdést nagyon fontosnak tartom és remélem, hogy a miniszter úr. vezetése alatt ezek a kérdések is megnyugtatóan fogwmk megoldást nyerni. Tessék elhinni miniszter úr, ha az emberek visszakapják bizalmukat, bizalommal várják a miniszter úr imtézkedé­KÉPVISEIiöHÁZI NAPLÓ XVI. ! lése 1942 november 23'án, hé%tőn. 121 seit, ha azok kegyetlenek is, de igazságosak Bármilyent kegyetlenek legyenek ezek az intéz­kedések, ne tessék visszariadni a közélelmezés vámszedőitől és — ha másképpen! nem megy — tessék akasztófávali rendet teremteni. (Mozgás a jobboldalon.) Én azt hiszem, hogy ha a leg­nagyobb eréllyel méltóztatik megfogni ezt a kérdést, rendet lehet teremteni. Tudom, hogy a közellátási minisztériumban a) (mfunka menni fog, hiszen olt kell; hogy lebeg­jen ai közellátási minisztérium nagy halottjá­nak, Győrffy-Bengyel Sándor volt miniszter­nek a képe, akit mondhatnám íróasztalánál ért utói a halál s aki megmutalttla, hogyan kell egy országért dolgozni. Én tudom azt, hogy a, mi­niszittar ur ebben a szellemben fog dolgozni és kérem a miniszter urat, hogy ne veszítse el a kedvét a támadások ellenére sem (Felkiáltások a Jobb- és baloldalon: Senki sem támadja!), Kívánom, hogy alz ország köElélelmezése egye­nes vágányra kerüljön. Végezetül egyet: az or­szágnak gratulálni kell, hogy ilyen közellátás­ügyi minisztert kapott (Ügy van! Ügy van! Éljenzés jobbfelől.) A költségvetést ezért elfo­gadóim. (Éljenzés és taps jobbfelől. Elnök: Szólásra következik? Porubszky Géza jegyző: Pintér Béla! Elnök: Pintér Béla' képviselő urat illeti a szó. Pintér Béla: Mélyen t Ház! A mai napon úgy az ellenzék, mint^ a kormánypárt szónokai vázolták > 'aiz ország súlyos helyzetéit az ellátás terén. Miniden gondolatunk arra irányul, hogy ebből a nehéz helyzetből kivezessük az orszá­got. Amikor ezt a helyzetet jellemezizük, öetn lehet elmulasztani azt. hogy vissza ne tekint-, sünk a múltba, és meg ne keressük, mi vezetett oda, hogy most ilyen mélyponton van a köz­ellátási. Az első súlyos hiba az volt. hogy amikor már háború volt, bőséges búzakészletünket eozinálták. (Ráíz Kálmán: 1933. augusztusa. ban!) Ez olyan nagy rövidlátás volt, amely most különösen, érezteti hatását Azután még egy végzetles hiba az volt, hogy amióta ezt a búzakészletünket állatainkkal felétettük, még nem volt kormány in tézkedés a Jurcsek-féle el­gondolás előtt, amely szabályozta volna az élel­miszerellátás, a kenyérellátás szerves megoldá­sának kérdését és eztl csak most legutóbb Jur­csek államtitlkár úr hozta. Üdvözlöm ezt a ter. vet alzért, hogy már egyszer irányítás került a mezőgazdaságba és a mezőgazdaság tudja, hogy ez a terv mit akar. Ennek a tervnek részletei­vel léin nem fojglalkozom, miaijd alz idő fogja meg. mutatni, hogy ez a terv mennyire lesz helyt­álló. Csorba Sándor előttem szólott képviselő­társam megemlítette azt, hogy az összes eddig megjelent közélelmezési rendelkezésiek 1 között a kukoricabeszolgáltatási rendelet a legalapo­sabb. Nem akarok azzal foglalkozni, hogy mi­lyen helytelenül történik a kivetés, amikor nem vették figyelembe azt, hogy mennyi ter­mett és amellett a kisgazdatarsadialmat, amelynek kezén van az ország állatállományá­nak 80%-a, takarmány és abrak nélkül hagy­ták. Az egész rendelkezésnek abban látom leg­nagyobb helytelenségét és legszomorúbb kiha­tását a jövőre, hogy az állatállománynak nem biztosított az abrakkészletből táplálékot. En­nek én súlyos következményeitől! félek és azért kérem a miniszter urat, adjon ki egy olyan utasítást, hogy bizonyos esetben vegyék figye­lembe az állattartó gazdáknál «i szükségletet 18

Next

/
Thumbnails
Contents