Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-312

lOi Az országgyűlés képviselőházának 312. ülése 1942 november 23-án, hétfőn. szólott Nagy Ferenc képviselőtársam 'beszédében két gondolattal értek egyet. Az, egyik a kukorica ára, amely valóban túlmélyen van megállapítva, a másik az, Ihiogy a tavaszi munkálatok megkezdésével »a» munkások fejadagját. feltétlenül fel kell emelni. T. Képviselőház! Tökéletesen igaza volt sárbogárdi beszédében a közellátási miniszter úrnak, amikor azt mondta: első célunk és törekvésünk az, hogy a, háborúnak ne legyenek vámszedői; második célunk és törekvésünk, hogy a magyarság véráldozatát senki se tekintse üzletnek, amellyen keresni lehet; harmadik célunk pedig, hogy egyéni érdekeit mindenki rendelje alá a magyarság egyetemes közérdekének. T. Ház! Azt hiszem nemcsak megkívánhatjuk, hanem a fronton lévők egyenesen megkövetelhetik síz, itthonmaradíottaktól, hogy a közellátásit senki és semmiképp meg ne zavarja. Ezt kívánja ia belső front rendje, ezt követeli a külső front élelmezése és ellátása. Ezért kell rámutatnom, hogy akinek földje, házia, üzeme, gyára van, amnak nemcsak a tulajdonnal járó örömei, hanem azzal járó kötelességei is vannak. A háborúban pedig százszorosan nagyoibhak ezek a kötelesiségek, mint máskor. Különösen akkor, ha tekintetbe veszszük azt, hogy békében és fokozatosain most is mind a gazdakait, mind a gyáripart mennyire támogatja a kormány a köz pénzéből. Éreznie kellene most mindenkinek kivétel nélkül, hogy míindiezekért hálából a köziellátást minden erejével és tehetségével, valamint becsületével kellene segíteni. Nem szemrehányásból, csak az igazság kedvéért kívánom megemHíteni, hogy például a gazdák kapnak nemesített és kedvezményes vetőmagot, segélyt trágyatelepek építésére, anyagi támogatást takarmánysilók építésére, részesülnek kedvezményes állami tenyészálliatkioiS'ztásban, kapnak kedvezményes

1 feltételek melllett tény észbaromfit stb., stb. így fel lelhetne sorolni sok mindent. A kereskedelem hitelellátásra 30 millió pengőt kap. A gyáripar adó- és vámkedvezményeket, a nyersianyagok és a gépek behozatalánáll az állam, segítőkezet nyújt. A vállalatok: korszerűsítését pedig előmozdítja. És mindezek ellenében mit látunk"?! Nehézségeket, amelyek nem a magyar gazda lelkiségéhez tartoznak, mert tudjuk, hogy a magyar gazdia mindenkor hajolandó megosztani mindennapi kenyerét is, hamem a múltnak fertőzött világa ez. Mindezeklet bizonyítja., hlogy Baranyában felkutattak 13 vagon gabonát, Pest megye egyik községe gazdájánál a 'szalmakazal alatt 12 mázsa gabonát találtaik. Az ilyen gazdára, vagy községre ki kelllene mondania a törvénynek, hogy a büntetésen felül földhözjuttatáslban nem részesülhet többé. A felkutatást, at miniszter úr őszinte nyilatkozatai után bízzuk a magyar gazda becsületére. Hívjuk össze őket községeníént ési nézzenek egymás szemébe, hogy eleget tettek-e kötelességüknek. Mondjuk meg nekik, hogy vessék le a múlt bűnös szellbmét, 'amely nem magyar, hanem idegen és adják a közellátás számára mindazt, ami neki jár. Ha ez sem használ, — kezdődjék '&>. komoly felkutatás a legsúlyosabb büntetési szankciókkal. Ugyanez a kötelessége ai gyáriparnak és a kereskedelemnek is. Ha itt sem használ a jó szó, ©1 kell vonni haladéktalanul az iparengedélyt. T. Ház! Legyen szabad nekem is a Jurffipk-féle tervhez hozzászólni, Tudjuk, hogy a kataszteri tiszta jövedelem szerint kívánja a jövőévi kenyeret biztosítani. Hallottunk már kritikát, láttam már felette a kézlegyintést, -- azonban jobbat még senki sem hozott. A magam részéről helyesnek ós jónak tartom, mert ha jó volt az egyszeri vagy on váltság alapjául, amely éppen a földet bírálta a legenyhében, most is jónak kell lennie kevés módosítással. A kataszteri tiszta jövedelem felállítása körülbelül 60 évvel ezelőtt történi. Akkor voltak nagybirtokok, amelyek még legelők voltak és a legelő minőségében olcsón állapították meg a kataszteri tiszta jövedelmet. Ugyanígy vam ez Budapesten is, ahol még akkoriban legelő volt, most már szántóföld lett, tehát ennek kataszteri tiszta jövedelme nr.gyon olcsó, ezt tehát ki kell korrigálni természetesen az állam javára. Rá kell azonban mutatni, hogy vámnak Budapesten olyan földek, amelyek akkoriban is gazdasági földek, tehát szántók voltak, ezeknek a kataszteri tiszta jövedelme túlmagas, tehát le kellene szállítani. Az ilyen korrigálás után azt hiszem elfogadható lenne az a terv. T. Ház! Legyen szabad most már a fogyasztók érdekeben is néhány kívánságot előterjeszteni. Így az első lenne a lúgkő osztása. Jól tudjuk^ hogy ha a közellátásügyi minisztérium a lúgkövet kiadná, akkor a gazdaságokban sok zsiradékot fel lehetne használni szappanfőzésre. A kiadás módjára pedig azt indítványoznám, hogy a közellátásügyi minisztérium úgy ossza ki, mint a gazda^nikiotiiit, tehát utalványra. Ami az árát illeti, adják úgy ki, mint a befőzési cukrot, tehát kincstári felárral. így hárman járnának jól: a gazda megfőzhetné a szappant, a kincstár haszonrészesedést kapna és a szappanhiány is enyhülne. T. Ház! Rá kell mutatnom a szappan ellátás terén a múltban tapasztalt hibákra. Az újságok már korán hozták, hogy szappankiosztás lesz. A szappant a gyár leszállította, de nem szállította hozzá a mosóport. Mi veji a kettőt csak egyszerre lehet kiadni, tehát a kereskedőnek 3—4 hétig kellett várnia, míg a szappant értékesíthette. A helyes cselekedet az lett volna, ha először leszállították [• volna a szappant és a mosóport és azután tették volna közzé az újságban, hogy a közönség már hozzájuthat. Szóvá kell tennem azonban néhány helytelerséget a kiosztókkal kapcsolatban. Nem lehet szappanelosztó az, aki a harmadik emeleti lakásában árusítja a szappant. Volt ugyanis egy eset: a Hutteir-gyár emberei nem vitték fel a harmadik

t emeletre a szappant és így a fogyasztó nem jiUthatott hozzá. A liszt, a rizs és a többi cikkek elosztásával kapcsolatban rá kell mutatnom arra, hogy csak olyanok jussanak kiosztási engedélyhez, akiknek van üzletük, van helyiségük, van raktáruk és megfelelő szállítóeszközzel rendelkeznek. Lehetetlen állapot az, hogy va laki pizsamában ossza ki az utalványokat és hogy a kiskereskedő eg'y-két zsák lisztért elmenjen abba a bizonyos raktárba. A nagykereskedő ugyanis neki házhoz, szállítaná • az árut, tehát a fuvar annyira megdrágítja, hogy igen tekintélyes haszontól elesik. Az ilyen lakásból történő kiutalásnál a kiutaló 30 fillér engedményt ad mázsánként, amely öszszeg természetesen semmiképpen sem fedezi a