Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-312
Äz országgyűlés képviselőházának 312, munkásanyákból álló sereget látok ácsorogni, néha gyermekekkel) a karjukon, otthagyva munkahelyüket, hogy 5—6 vagy 10 kg iáért órákat ácsorogjanak, ami szintén nagyon rossz hatású. (Abonyi Ferenc: Rosisz jel!) Az ár terén megfoghatatlan előttem, hogyan lehet az, hogy egy vagon fa ára, ha azt közület veszi, 240 pengő és a mellette lévő vagon fa ára, ha azt nagykereskedő a kiskereskedőik és a fogyíaeztóközönség részére való elosztásra veszi, 560 pengő (Szász Lajos közellátásügyi miniszter: &S5 pengő!) Ez ugyan nem tartozik közvetlenül a közellátás ügyi minisztérium hatáskörébe, de mindenesetre terheli felelősség a kormányt és meg kérdezem a kormánytól, hogy mit óhajt tenni ezen a téren, hiszen itt van <a tél a nyakunkon és a szállítási nehézségek ezekben a2 időkben még csak súlyosbodhatnak. Ezek vázolása után, annak a száraz ténynek megállapítása mellett, hogy a közelHátásra szolgáló cikkekben nagy és hatalmas hiányok mutatkoznak, kutassuk egyrészt, hogy mik a hiányok okai, másrészt, hogy a közellátásügyi kor many zat minő mulasztásokat követett el, amelyeknek következményei ezek a jelenségeik. Hazánkban a jóhiszemű és jóakaratú keresztény társadalom igen nagy százaléka úgy a kormánnyal, mint annak ár-, pénz- és gazdaságpolitikájával szemben bizalmatlan. Egy másik igen súlyos okozati forrás pedig a velünk együtt és ugyanoly jogú életet élő, de velünk egyáltalán nem együttérző zsidók dekád enciája és ellenséges érzülete, aminek következtében a> hiány előállott. Nem beszélek a hisztérikus árurejtegetésrőL mert ezzel szemben a legnagyobb eréllyel úgyis fel kell lépnie a kormánynak és nem utolsó sorban a bizalom helyreállításával kellene az elrejtett cikkek előkerülését elősegíteni, beszélek azonban arról, hogy a zsidóság a szemfülességet is megcsúfoló mohósággal a cikkek egyrészét, éspedig teikintélyes részét elrejtette, réis'zben a saját szükségletének meg nem engedhető mértékben való kielégítésére, részben pedig csak abból a célból, hogy a közfogyasztásból elvonja, miáltal szükséget, hiányt, elégedetlenséget és így felfordulást idézzen elő. (ßör'cs János: Nem egészen, mert 80 pengőért azért van talip! De kinek! — Rassay Károly: Hon nan'2 — Szász Lajos közellátásügyi miniszter* Kinél?) Azt, hogy ennek a megállapításinak alapja van, igazolja az a sok árurejtegetési per, amely országszerte foglalkoztatja a bíróságokat. Ezekben az árurejtegetési perekben a szereplő szemíéilyek majdnem ikivétel néiltkül zsidók. (Abonyi Ferenc: Mi lehet más 1 ? 1 ) Most pedig azt szeretném megállapítaini, hogy ezen a bajon csak a következő módon lehetne alaposan segíteni. A zsidófajúakat haladéktalanul jelölje meg a kormány és telepítse gettókba. (Koltai József: Az utolsó szálig, természetesen!) Az elvonásra ég csalárd spekulációra alkalmas értékmérőiket, úgymint a pénzt, részvényeket, ékszert, stb. tessék velük letétbe helyeztetni és ellátásukról olyképpen gondoskodni, hogy egy központi szerv épülettömb önkin t kosztoltassa a zsidókat. (Mozgás.) Ezek nélkül az alapintézkedések nélkül lehetetlennek tartom, hogy bármilyen jószándék mellett is ne akadozzék a közellátás, Dr. Fűnk németbirodalmi miniszter a német márka vásárlóerejéről szólva a közelmúlt ban megállapította, hogy döntő jelentőségŰTüek kell elismerni a bizalmi momentumot. (Szász KÉPVTSELOÏTÂZI NAPLÓ XVI. ülése 1942 november 23-án, hétfőn. 97 Lajos közellátásügyi miniszter: Az igaz!) Erről úgy a magyar kormány, mint a laikus közönség az elterjedt téves jelszavak következ, tében szeret megfeledkezni, avagy kisebb jelentőséget tulajdonít neki, mint amekkora jelentősége van. Mi pedig állítjuk, hogy a legerélyesebb és a legdrákóibb pénzügyi és gazdasági rendelkezések, fogások és a legzseniálisabb elgondolások sem képesek az ország polgáraitól megszerezni és. olyanmérvü áldozatokat kényszeríteni ki, amelyek felérnének azzal az egy szóval, amelyet úgy nevezünk, hogy : bizalom. Ennek hiányában á költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés a ssélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következikli Thuránszky Fái jegyző: br. Braunecker Antal! Elnök: Báró Braunecker Antal képviselő urat illeti a szó. Br. Braunecker Antal: T. Ház! Ma a közellátási kérdések az érdeklődés középpontjában, fókuszában állanak. Azt hiszenm, hogy a közellátásügyi miniszter úr elmondandó beszéde olyan közkeletnek fog örvendeni a sajtóban, hogy lényegesen jobban fogják kapkodni és mindenesetre tlőbb fogják elolvasni, mint a világ egyéb nagyfontosságú eseményeit. Természetes ez, mert hiszen mindenkinek a gyomráról, mindenkinek a ruházatáról és ellátásáról van szó. Sajnálatos azonban, hogy a t. Ház nem a kellő mértékben érdeklődik eziránt. (ÚOy van! Ügy van!) A t. Ház — úgylátszik — igen jól el van látva és nem osztozik a tömegek százezreinek bajában (Gr. Festetics Domonkos: Őszinte szó! Ez bizony sajnálatos! — Zaj.), mert az érdeklő dés igen gyér. (Ügy •van! Ügy van! — Taps a balközépen. — Böres János: Ezt már nem lehet letagadni!) Ha a problémák mélyére nézünk, azt látom, hogy négy tényezőről van szó, amelyek a jelenlegi közellátási bajok kórokozójaként tüntethetők fel. E problémák között vannak olyanok, amelyek rajtunk kívül állanak, vannak olyanok, amelyek azonban a kezünkben vannak és amelyek az irányítástól, a szervezéstől és az elosztástól függenek. Az első ilyen tényező a háború. Ezt nem mi idéztük elő, erről mi nem tehetünk. A második tényező az a háromesztendős katasztrofálisan rossz termés, amely ugyancsak elemi csapás és amelyen segíteni nem lehet. A harmad! ki tényező részben az emberek fegyelmezetlensége, részben az, hogy nincsenek hozzászokva ahhoz, hogy rendszeresen és fegyelmezetten, a szükségnek megfelelően viselkedjenek, készleteket ne halmozzanak, ne igyekezzenek ezen a nyomorúságon meggazdagodni, ne igyekezzenek feketén maguknak gazdasági előnyöket előidézni. A negyedik tényező pedig a bürokrácia és az adminisztráció; ez azonban rajtunk áll és ezen lehet segíteni. Ezekből tehát azt vegyük elő, amelyiken segíthetünk és amelyik rajtunk áll. A közellátás tehát elsősorban tervszerűségi és szervezeti kérdés. Hogy ezen a téren mi, akiknek mint őstermelőknek közellátási gondjaink nem voltak, nem vagyunk túlságosan jártasak, ezen nem lehet csodálkozni, azonban a két esztendő megtanított már arra, hogy igenis, organikus szervezetet és minden körülményre kiterjedő rendszert kell bevezetnünk, amely az igazságos elosztást, az egyI forma ellátottságot és a szükségnek megfe15
