Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-312
98 Az országgyűlés képviselőházának 312. lelő segélyt mindenütt és mindenkor nyújtani tudja közönségünknek. Például első helyen kell megemlítenem azt a szomorú tényt, hogy az elmúlt két esztendőben! á közellátás helyzete a legrosszabb a tavaszi, a nyári hó tatokban volt- Tudvalevőleg a mezőgazdasági munkaerőket leginkább a tavaszi hónapok veszik igénybe. Tavaly például láttuk azt^ hogy még- deeember és január holnapokban is voltak községek," ahol az elosztandó lisztet kínálgatták, inert nem volt megfelelő reflekltáns reá, lisztben nem volt szükség, megfelelő mennyiségben állott rendelkezésre. Ezzel szemben azonban áprilisban, májusban és júniusban (Börcs János: Aratás elején!) volt a legsúlyosabb az ínség, az emberek — mondhatni — kapálás közben buktak fel az éhségtől és az élelmezési hiány miatt a minimális testi erőt sem tudták maguknak^ biztosítani. Most itt állunk a 16 dekára leszállított kény ér adaggal. Tudjuk, hogy ez a leszállítás szükségszerűség, hiszen a nincsiből nem lehet adni. En azonban szeretném a közellátási miniszter úr figyelmét felhívni arra, hogy ha takarékoskodni kell, ha kényszerű a fejadagok leszállítása, akkor ezt a leszállítást fokozottabb mértékben most, a téli hónapokban .alkalmazzuk, mert hiszen különösen a mezőgazdasági munka a téli hónapokban szünetel, tíz emberek, ha dolgoznak is, rövid ideig dolgoznak és távolról sincsenek olyan mértekben igényb evévé, mint a tavaszi hónapokban. Természetes, hogy az ipari munkásságnál más a helyzet. Az ipari munkás órára, dolgozik, meghatározott ideig dolgozik, annak decemberben is ugyanolyan a munkateljesítménye, mint áprilisiban vagy májusban. A mezőgazdasági munkás azonban a téli hónapokban — mondhatni — inkább pihen, keveset dolgozik és így az igénye a táplálkozás tekintetében is Igen minimális. Ezzel szemben a munkája a tavaszi hónapokban, a termés előtt a legfokozottabb. Én tehát tisztelettel kérem a közellátási miniszter urat, méltóztassék minden körülmények között odahatni, hogy a tavaszi hónapokban a mezőgazdasági munkásság részére rendelkezésre álljon az a fejadag, amely mint minimum lehetővé teszi teljes munkaierejének, testi erejének fenntartását. A fejadag leszállításával kapcsolatosan legyen szabad megjegyeznem, hogy amikor az egyik oldalon elvonjuk a minimális táplálékot, a testi <erő fenntartásához szükséges kívánatos táplálékot, akkor a másik oldalon azt valamivel pótolnunk kell. (Helyeslés,), A kenyérfejadagok , Németországban is kicsik, sőt talán a mainál kisebbek is voltak, ezzel szemben, azonban korlátlanul állottak rendelkezésre a burgonya, a hüvelyesek, a főzelékfélék, tehát volt amivel ezt pótolni lehessen. Nálunk azonban ma az a helyzet, hogy a burgonyaelosztás az, amely talán az összesek közül a legrosszabbnak mondható, mert hiszen a burgonyatételek még a kis mezővárosokba sem tudnak bejutni. Ma az a helyzet, hogy a közellátási kormánybiztosok ta helyben való intézkedési jog idején még azokat a tételeket sem tudják a (mezővárosokban ibevinni, amelyek a gazdáknál feleslegként állanak, ezek .le vannak foglalva és ezek szállítása felett .nem diszponálhatnak. Sajnálattal kell megállapítanom, hogy azok a tételek, amelyek .igénybe Vannak véve, — vármegyémből hozok fel példát erre, amely nem ' önellátó, hiszen tudjuk, Szilágy vármegye nem önellátó — nem ülése 1942 nooember 23-án, hétfőn. tudnak a mezővárosokba bejutni, pedig rendelkeznek bizonyos tételekkel és nálunk már hetek és hetek óta a legsúlyosabb burgonyaszükség és iburgonyaJhiány van, holott maholnap beáll >a hideg téli idő, amely a burgonyaszállításra nem alkalmas. Itt tehát a helyes megoldás a decentralizáció, itt a helyi intézkedésnek feltétlenül helye van. De nagymértékben korlátozza a megfelelő bürgonyaellátást a vagónhiány is és éppen azért nem tartjuk helyesnek azt a rendelkezést, amely a tengelyen való szállítást csak 30 kilométeren belül engedélyezi. Ott van például az Érmeilék vidékén Nagyvárad városa, amely ugyancsak súlyos burgonyahiány- ban szenved, ezzel szemben az Érmeiteken vanmak szabad tételek, vannak fölös tételek, de azok szállítása lehetetlen, vágón nem áll rendelkezésre, viszont tengelyen. 30 kilométeren túl nem szabad szállítani. A közellátásügyi mániszter úr figyelmét ugyancsak fel kell hívnom ezzel kapcsolatosan a nemzetiségeknek a magyar lakosságénál kétségtelenül jobb ellátására. Ezt a következőkben fogom ismertetni. A nemzetiségek, a románok például a mulitlban sem voltak búzafogyasztók. Evvel szemben a kék cédulákkal a legjobb alföldi búzatermő vidékekről szerezték be búzaszükségletüket. Mi ennek kifogásolásával nem azt akarjuk elérni, hogy nemzetiségeink rosszabbul legyenek ellátva, de viszont azt sem szívesen látjuk, hogy a mi magyarjaink határozott hátrányban legyenek velük szemben. Ma ugyanis az a helyzet, hogy ezek a többnyire fél holdnál kisebb területen tengerit termelő gazdák a saját szükségletüknek megfelelő tengerit megtermelik és azt eszik is, a, búzát pedig, fölöslegben lévén, feketén eladják. Búzaszükséglet náluk nincs, sátoros ünnepkor jelentkezik csak. húsvétkor, karácsonykor megsütik a kalácsukat, de azonkívül búzaigéiíyük nincs. Nem is szeretik és nem is kívánják azt. Evvel szemben ma már olya,n vegyes vidékeken, ahol én is lakom, napirenden van az, hogy a román községek feketén nagymértékben árulják a búzát, ötszörös, hatszoros, sőt tízszeres áron értékesítik azt, amit az Alföldről hoztak és a kék gabonacédulára vásároltak meg. Tisztelettel kérem, hogy amikoir az egész téliéinek, az egész rendelkezésre álló fölöslegnek felszámolására kerül a sor. méltóztassék ezeket a tételeket is figyelembe veuni és kimondottan tengeri fogyasztó vidéken ez is számítson bele a kvótába, ha fél holdnál kevesebb, tehát különben rekvirálás alá nem eső tengeriről van szó. Ha a tengeriméi vagyunk, legyen szabad megemlíteni azt a már igen sokat kritizált és hangoztatott tételt, a tengeri igénybevételének mértékét. Itt <a legnagyobb visszásságokat lehet megállapítani. Azt láttuk, hogy leginkjáibb a (helytelen adatok megállapítása miatt vianiniak visszásságok. A közellátási kormány az arra illetékes tényezőket úgy látszik, nem kérdezte meg. A gazdasági felügyelők nem tettek jelentést, vagy ha igen, a rendelet kiadása után. Az érdekképviseleteket ugyancsak nem kérdezték meg ebben a kérdésben, holott az érdekképviseletek lennének hivatva aa*ra, hogy precízen megállapítsák, mi az, aimi fölösleg, mi iáiz, ami egyes vidékeken termett De nem tudják az emberek megérteni például azt sem, hogyan lehfet akkor az egyik járásnak