Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-312

96 Az országgyűlés képviselőházának 312. melése szervezetlen és gyenge. Ugyanesak gyengének mondhatom a termeivényekért elér­hető árakat is Különösen nagy a kontraszt, ha ezekéit az árakati szemlbeállítjuk azoknak az ipari termeivényeknek áraival, melyekre a me­zőgazdasággal foglalkozó társadalomnak elen­gedhetetlenül sziüksége van. Ezeken a problémákon azonban gyökeresen csiak azok után lehet segíteni, amikor mari az alaptévédések kiküszöböltettek, addig is azon­ban lehetővé kell teruni, hogy ezek a nagy árdif­ferenciák eltűnjenek vagy legalább is aca áriak közeledjenek egymáshoz vagy a mezőgazdasági termékek ára/inak emelése, vagy az ipari termé­kek^ árainak süllyesztése révén. Mielőtt azonban hatósági áirbeavatkozás történik egy államban, tudni kell azt, hogy a háború esetén a hadiipar­nak a békeévek mértéken jóval túlmenő foglal­koztatása erős ipari konjunktúrát eredményez, minek következtében, a polgári igények is ala­posan megduzzadnak. Ezeknek az igényeknek mßg továtoibi emeledését okozza a háború bi­zony talaniságának érzése folytán előfálló és ért­hető könnyelmüfob élet, másrészt az a tudati­alatti tömegpszichózis, amelynek velejárója a megszokottnál jóval nagyobb tartalékolási láz. Ez az utóbbi azi, amely komoly bajoknak kútfor­rása lehet ha alaposan meg nem gátoljuk tova­terjedését. De van ezenkívül egy még súlyosabb velejárója a szükségleti cikkek apadásának, és ez a fibűnös célból a közfogyasztástól mestersé­gesen elvont árukészlet. Ezt a kormánynak minden rendelkezésére álló eszközzel meg kell gátolnia. Most azután áttérhetek közellátásunk hiá­ny osságaira, vagyis annak ismertetésére, hogy mi történt közellátásunk terén, mi volt az, ami elmaradt, vagy amire vonatkozólag az intézke­dés elkésett. Mostani közellátásügyi miniszterünket elő­deinek mulasztásaiért természetesen felelőssé nem telhetjük, legfeljebb annyit f állapíthatunk meg, hogy a legnehezebb időben és sokat behoz­hatatlanul vett át elődeitől. Mezőgazdasági termékeink közül a burgo­nya, zsír tiszt» tengeri, húza, paprika, hús, hüvelyesek azok, — több más mellett — ame­lyek elsőrendű életiszükségleti cikkek. A minden­napi életszükségleti cikkek között szerepel meg a fa és a szén is, amelyek nélkül úgy a harcoló hadsereg, mint a mögöttes országrész elete is képes megbénulni. Még gyáriparunkat is igen komolyan veszélyezteti az, ha a szén nem; all fogyasztásunknak kellően teljes mértékben ren­Az egyes cikkekre vonatkozóan nem sze­retnék részletekbe menni, mely beszedem at­fplgó jellegűnek kjészült, azért isi, mert az egyes hibákat bőven fogják taglalni az utá­nam következő szónokot, de nem teszem azen sem, mert ha ezekre is részletesen kitérnek, akkor a rémregényeket is megszégyenítő po anyagom órákat venne igénybe, amire a ház­szabályok nem hiztosítamak nekem lehető­Csak megemlítem például, hogy a burgo­nya szállítását a kormány rendelettel szabá­lyozta, olyképpen, hogy az nem jutott el ide­jében a fogyasztóközönséghez és most amikor már eljut, megfagyva, élvezhetetlenül jut eh A zsír és a liszt kérdése mindennapi ele­tünktől elválaszthatatlanul fontos. A zsír egy­szerűen hízlalási kérdés csupán. Főként a fa­lusi népnél a zsír ós a szalonna az a cikk, amelynek élvezetéitől, ha elesnek, ez annyira ése 1942 november 23-án, hétfőn. megbénítja és elerőtleníti őket, hogy képtele­nek oly energiával folytatni a mezőgazdasági munkát, amiilyenre pedig elengedhetetlenül szükség van. A hizlalásról azonban a kormány nem gondoskodott, mert nem bocsátotta ren­delkezésre a szükséges takarmányt. Az iranyí­itiásnak és bölcs intézkedéseknek a hiánya hovatovább odavezetett, hogy voltak esetek, mikor a megellett anyagöbe kondícióban tar­tása érdekében a kismalacokat egyszerűen el­ásták, mint a sokkölykű macskákkal szokás. Mindezt csak azért, mert nem volt mivel etetni az anyadiszinót. Ahol hizlaltak, ott az úgynevezett feketepiac mételyezte, zsarolta a hizlalni szándékozókai Ez a feketepiac külön­ben a kapkodó és erélytelen kormányintézke­dések miatt egész fogyasztói életünkre rásü­tötte bélyegét. Elnök: Már legutóbb voltam bátor felhív­ni a képviselő úr figyelmét arra, hogy beszé­det tartósan olvasni nem szabad. Halmai János: T. Ház! A liszt szükséges­ségét nem kell különösebben hangsúlyoznom, mert hiszen ez a mindennapi imánkba foglalt kérésünkben is kifejeződik és már szinte szó­lás-mondássá vált valamely nélkülözhetetlen szükségleti cikkről, hogy oly szükséges, mint egy falalt kenyér. Ebből a cikkből hazánkban még szűkös időkben is bőven volt kivitelre való és bizony a napokban a miniszter úr is kijelentette, hogy hiányunk ezidőszerint nem kevesebbet, mint 5 milliónál több métermázsát tesz ki, holott az idei esztendőiben egy gram­mot sem adtunk át a szövetséges hatalmak­nak. A tengerihelyzet egyenesen katasztrofá­lis. Erről azonban csak annyit, hogy a kor­mány által kiadott rendelet nem volt tekintet­tel az egyes vidékekre és viszonyokra, így azután a tengeri nem került idejében olyan helyre, ahol ezt a hizlalás halaszthatatlanul szükségessé tette volna, erdélyi véreinknek pedig a tengeri nagyon fontos és szükséges táplálkozási cikkük. Más helyen meg a feles­leges, kapkodó és tervszerűtlen egybegyűjtés folytán és a rossz tárolás folytaim igen nagy mennyiség megdohosodoitt és így élvezetre al­kalmatlanná vált. Itt van a paprikakérdés, amelynek különö­sen hangsúlyt szeretnék adni, nemcsak azért, mert a paprika kerületeimnek, Kalocsa és vi­dékének egyik fő termelési cikke, thianem azért is, mert ez a fűszer az egyik legjellegzetesebh magyar fogyasztási cikkünk. Amidőn az ősz folyamán az illetékesek az új beváltási ár meg­állapításával foglakoztak, annakidején bátor voltam felhívni az illetékesek figyelmét arra, hogy legyenek tekintettel a termelőkre, hogy a termelők is megtalálják számításukat. Saj­nos, ez nem történt meg és bizony észrevehető, hogy e jellegzetes magyar fűszernek a terme­lése elkedvetlenítette az azzal foglalkozókat. A faellátás ' talán a legnagyobb dzsungel, amelyre szomorú közellátásunkban példa volt. Magyarországnak oly nagy erdőterületei van­nak, hogy e téren egyáltalában nem volna szabad fennakadásnak lenni. A kitermelés folytonosságának . sincs semmi akadálya és mégis az a helyzet, hogy töhhszöri miniszteri megnyugtatás ellenére a fogyasztóközönség közül a zsidó az, alki igényen felül el van látva, „míg a keresztény tömegek társadalmi rétegződéstől függetlenül mai már csak re­ménytelenül fázni tudnak. De vannak szomo­rúbb és megdöbbentőbb példák is. Egy-egy \

Next

/
Thumbnails
Contents