Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-312

Az országgyűlés képviselőházának 312. slélk befejezni beszédét, mert nincs lehetőség: a meghossziab bításra. Fricke Valér; T, Ház! Befejezein beszédemet. Ká akartaim térni a termelési tervre es sok mindenféle kérdésre, de ilyen gyorsan nem megy. Azt a hitemet fejezem ki: megvan a lehetősége annak, hogy a nemzeti gondolat egységét megteremtsük ebben az országban; megvan a szent hitem aJbban, hogy a tengelyhatalmak és a mi fegy véreink ... Elnök; Méltóztassék befejezni. Fricke Valér; — igen — ... minden körülmények között győzelemhez vezetnek és nagy nemzeti álmaink megvalósulnak. A miniszter úr iránti bizalomból és ebben a nagy reményemben a költségvetést elfogadom. (Helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következikl Porubszky Géza jegyző: Halmai János! Elnök: Halmai János képviselő urat illeti a szó. Halmai János: T. Ház! Mielőtt közellátásügyünkkel foglalkoznék, egy emlékeztetősKení alapigazságra kell rávilágítanom és ez aj múlt nemzetgaizdaság rövid deíiniciója. Minden nemzetnek és így hazánknak termelését is, mégpedig mind mezőgazdasági, mind ipari termelését két fontos tényező irányítja vég* zetszerűen. Ez a két tényező pedig a termeit mennyiségen kívül a nemzet fogyasztási szűk; séglete és a szomszédos vagy távolabb lévő nemzetekkel létesült kereskedelmi összeköttetések mértéke és száma. Ez a. két tényező irányítja egy nemzet gazdasági életét teljes mértékben. Hogy minő befolyással van e két tényező, azt legyen szabad nagy vonásokban csak érinteni, mert nem szeretnék alapvető fogalmakkal katedrálisan foglalkozni, hiszen ezt elvégzik helyettem a bőven rendelkezésre álló szakirodalom termékei. Hogy mégis megemlítem, annak főként az az oka, hogy a jelen idők súlyos közellátási mulasztásainál sok esetben bizony ezen alapifogalmak ismeretének hiányát észlelem. Erről tehát csupán még csak annyit, hogy nemzetünk e kényszerítő körülményeknél fogva, valamint természeti adottságát és nem utolsó ; sorban pedig földrajzi fekvését tekintetbevévé ... (Zaj.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak. Halmai János: ... iparosodó mezőgazdasági állam, azaz paraszt-állam. Nagyon természetesen azon vam» tehát a hangsúly, hogy mezőgazdasági állam vagyunk. Iparosodásunk, bár az utóbbi évtizedekben szép és magasan ivelő lendületet nyert* kénytelen igazodni a szomszédos államok, főleg a mezőgazdasági termékeink felvevőjeként jelentkező német és olasz birodalmakhoz, azok termékáraikhoz, valamint az általunk kivitelre kerülő mezőgazdasági termékek számához, mennyiségéhez. A plutokráeia gazdaságpolitikája és nyerészkedési kapzsisága ezeket ;

a megszokott arányokat teljesen felborítva, főleg a szegény államokat arra kényszerítette, hogy önellátásra rendezkedjenek be. Ez a sokban korlátozott önellátásra való áttérés az utóbbi években meg is történt oly mértékben és annyira, amennyire azt a viszonyok megengedték, illetve amennyire erre szükség volt,. Ezeknek előrebocsátása mellett most már azután a minket érdeklő honi önellátással, valamint a velünk legszorosabb és legszámottevőbb összeköttetésben lévő nemzetek, úgy mint a mémet és olasz birodalom önellátásával ülése 1942 november 23-án, hétfőn. §5 akarnék nagyjából foglalkozni. A most vázolt szükségszerűségek folytán Magyarország nagyrészben ajz ipar, Német- és Olaszország pedig a mezőgazdaság terén volt kénytelen többekevésbbé önellátásra berendezkedni. Míg az utóbbi nemzetek — mivel velünk együtt érezni ök kellett, hogy az amgolszász világhatalmak kereskedelme és plutokrata ridegsége előbbutóbb arra fogja kényszeríteni a szegény, kiuzsorázott nemzeteket, hogy a mindennapi szerény életért, ha kell a legnagyobb áldozatokat is meghozzák — idejekorán nemzetük megbízható, népi rétegeinek teljes sorompóbaállításával, főként a hadiszükségletek szemelőtt tartásával fokozott tempóban álltak az önellátás nem egészen göröngy telén terére, addig ezzel szemben mi — kiknél még a nemzetünk jellegzetességét adó mezőgazdaság is in agyrészbein a nemzet eme létalapját biztosító lépéssel érdekellentétben álló zsidóság kezében van és kezdő stádiumban fejlődő iparunk, fő- ként nehéz -és gyáriparunk majd 75—90°/o-ban ugyancsak enmek a nemzetközi zsidóságnak kezében összpontosul — ezt idejekorán nem tartottuk aktuálisnak. Ennek egyenes követ; kezménye, hogy nemzetünk önellátása nem, vagy csak igein kis mértékben, történhetett meg, nem beszélve arról, hogy vannak ipari nyersanyagok, melyek a hadiiparban nélkülözhetetlenek, melyek hazánkban nem találhatók fel, tehát amelyeknek behozatala, illetve be nem hozatala hadiiparunkra súlyosan kihat. Ezek be nem hozatala rendkívül súlyos mulasztás, amiért a felelősség kérdését az appropriációs vitában a kormánnyal szemben felfogom vetni. Így érkeztünk el ahhoz a ránkkényszerített háborúhoz, melynek kimenetele — lévén totális« a hadviselés a ma küzdő világnézetek között — egyik félnek teljes legyőzését és megsemmisítését kell, hogy eredményezze. Már most, ha csupán megemlékezünk arról, hogy a zsidók kikapcsolása mellett német és olasz szövetségeseink átállítása szinte gazdasági csodákat művelt, meg kell állapítanunk, hogy a hazánk háborúba sodrása folytán szükségessé vált erőfeszítéseknek napjainkban tapasztalt eredménytelensége szinte kivétel nélkül a termelést kezében tartó zsidóság csendes szabotázsiának tudható be. Vétkes tévedés lenne minduntalan arra hivatkozini, hogy az utóbbi évek mostoha időjárási viszontagságai és egyedül ezek voltak okozói annak, hogy például mezőgazdaságunk minden erőfeszítése mellett is hiányok mutathoznak, mégpedig olymérvüek, melyekre nemcsak, hogy nem volt elkészülve a nemzet, hanem amelyek bizonyos mértékig bénítólag is hatnak. Az Istent pedig felelőssé tenni minden mulasztásért, legalább is van olyan nagyfokú lelkiismeretlenség, mint a, helyrehozható mulasztások elhanyagolása. Ha már most megállapíttatott az, hogy a mai háborús erőfeszítések idején jóval több igény kielégítésére van szükség és a rendelkezésre álló mennyiség mimd kenyérgabonában, mind egyéb elsőrendű életszükséglet! cikkben kevésinek bizonyul, akkor a mindenkori kormányhatalom nemcsak arra köteles, hogy megtalálja a bajok orvoslásának eszközét, hanem a további meglepetések elkerülése céljából még azt is meg kell állapítania, hogy ez a hiány milyen okok következtében állott elő. Nálunk mindenki előtt tudott tény

% hogy mezőgazdaságunk mennyiségi és minőségi ter-