Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-312

90 Áz országgyűlés képviselőházának 312. gonyát, a kukoricarekvirálási rendelet kiadása-kor már kiadták a részt, a befőzési cukrot akkor kapták mes: a jogosultak, amikor már régen elmúlt a befőzési idő. Elkésett a 112.060. számú rendelet, a kataszteri tiszta jövedelem koronája után való 10 kilogrammnyi kenyérgabona beszolgáltatásáról, nemcsak azért, mert elmúlt a vetési id'ő, hanem elkésett azért is, mert nem tudtuk annakidején, hogy ennyi területet kell bevetni, tehát nem hagytak meg elegendő vetőmagot, eladtuk. Már a bizottságban kérdeztem a miniszter urat, de miután nem kaptam rá választ, megint megkérdezem, mi lesz azokkal a gazdákkal, akik önhibájukon kívül, a kormány késlekedése vagy hibája folytán nem voltak képesek eleget tenni ennek rendelkezésnek? Lehetetlen volna ezeket megbüntetni. Vagy nem szörnyűséges az, hogy^ október utolsó napján olvassuk, azt, hogy a űízifaellátásban nem lesz baj, mert új szállítási rend

L szert vezérnek be?. (Ügy van! — a szélsőbal' oldalon.) Nagy elkeseredést szült például az is, hogy amikor a gazdák a MÁSz-nál bejelentették, hogy hízlalási szerződést óhajtanak kötni, csak hosszú hetek múltán kaptak értesítést', hogy ezt vagy azt a gazdát nem vették be, aki akkor már beleetette a sertésbe takarmánya egy részét, most pedig követelik tőle, hogy azt adja le' T. Ház! A burgonya- és kukoriearekvirálásí rendelet más szempontból is hozzá nein értést mutatott. Példáull Győr vármegye, ahol alig van burgonyatermelés és ahol az átlagok is nagyon közepesek, a'bban a kitüntetésben részesült, hogy Szabolccsal és Somoggyal vették egy kalap alá. Egyébként is az idén gyakorolt rendszer, amely a termés egy bizonyos százalékának, vagy katasztrális holdankint megállapított mennyiségéneik leadását követeli, azért nem helyes, mert nem lehet az egész országot egy kalap alá venni. Hiszen vannak intenzív állattenyésztő vidékek és gazdaságok, ahol nemcsak, hogy soha el nem adtak, de mindig még vettek is takarmányt. Ezeken a helyeken most ugyanolyan kulcs szerint le kell adni a takarmányt!. (Boér Ágoston: Mondj jobbat! <h- Elnök csenget.) Ezzel az intézkedéssel az intenzív állaltenyésztést sújtják vagy éppen tönkreteszik. A közellátási bajok negyedik oka a bizalom hiánya és ez egyben egyik legfontosabb oka is a feketepiac elburjánzásának. A miniszter urak az utóbbi időben igen sokszor emlegették beszédeikben a drákói szigort. Egyízben már rámutattam a Házban arra, de kénytelen vaigyiok megismételni, hogy egyedül rendőiri intézkedésekkel a feketepiacot) liehetétlen letörni, ehhez helyes árpolitika kell és a bizalom helyreállítása. De miképpen legyen bizalom és

1 hit, amikor a közönség évek óta azt látta, hogy a rendeleteik be nem tartói jártak jól, sőt még pr!é(miumot is kaptak, amire elmondottuk a Házban a példákat, amikor a közönség folyton becsapva érezte magát a már említett kormánynyilatkozatokkal és annak hangsúlyozásával, hogy nincsen és nem is lem baj. A folytonos árváltozások zavarokat keltettek, a zugforgalom volumene már nagyobb, mint a legálisé, bizonyos cikkek nem is kapIhaifiók legálisan. Ilyen körülményiek között nem lehet csodálkozni azon, hogy mind többen és többen vesznek részt a zugforgalom'ban. A kormányzat maga is szemethunyt számtalanszor a kijátszások előtt. Utalok a bérhizülése 1942 november 23-án, hétfőn. lalási szerződésekre, amelyeket letettünk a Ház asztalára. Ezekben burkoltaknak nem is nevezhető árki játszások voltak. JNinos talán tudomása a kormányzatnak arról, hogy például solkezer cipész él, dolgozik, inast tart, adót fizet az országban, ugyanakkor pedig a hatóságok alig' adnak ki cipőutalvanyokat, tehát nyilvánvaló, hogy a, sokezer suszter zugban dolgozik. Ezt mindenki tudja, a hatóságok, a miniszter urak és még az a bíró is, iaki kénytelen elítélni azt a négy-öt hetenikint egyszer eléje kerülő susztert, akit valamelyik •rosszakarója feljelentett. Vagy nem tudja a kormány, hogy a mezőgazdaságban alig kapni napszámost a maximális napszámbérek mellett.? Nemcsak az iparvállalatok, hanem maga az állam is, az államépítészeti hivatalok, a kultúrmérnöki hivatalok a közmunkáknál sokkal magasabb beír eket fizetnek alkalmi napszámosmiunkáért, mint a megállapított mezőgazdasági munkabéreik. Ha pedig tudja, akkor úgy látszik, szemethúny mindennek; de akkor nem lehet drákói szigorral sem ienyegetőzni. Drákói szi gort csak akkor lehet alkalmazni, ha az alaphibákat küszöböljük ki, tehát nem lehet kitartani olyan mezőgazdasági terményárak mellett, amelyek ötszörösen emelkedett üzemköltség mellett állíttatnak elő. Ma mind erős ebb lesz a gazdaellenes hangulat. Halljuk, hogy agyonkeressük magunkat, tele vagyunk pénzzel, pedig az igazság az, hogy a helytelen árpolitika folytán a tisztességes gazda — s méltóztassanak elhinni, hogy vagyunk ilyenek még szép számmal, bármennyire is általánosítani szoktak e tekintetben, —: vagyis az a gazda, aki betartja a rendelkezéseket, lassan, de biztosan tönkremegy, nemhogy keresne. És ez ellen védekeznek élletfenntartási ösztönből azok a gazdák, akik _ a maximális árakat túllépik. Drágábban adják portékáikat, hogy meg tudják szerezni a szükséges iparcikkeket, a patkóvasat, a keréksint, a szerszámokat, a ruházatot, a csizmát, melyek nagy részét ugyancsak zugárakkal kell a gazdának megvennie, mert nemcsak a mezőgazdaságban vannak zugárak. hanem az iparcikkekiben is. És ha már drákói szigort emlegetnek, akkor azt necsak az eladó val szemben, alkalmazzák. Amikor a vevő nem jelenti fel az árdrágító eladót, hanem megköszöni neki a portékát és kéri, hogy hozzon neki újra, bűntársa az eladónak, tehát nem lehet csak az egyiket megbüntetni. Lehetetlen dolog az, hogy ha a gazda, bemegy a. városba s valamely zsidó a kapu alatt kifizeti egy libáért 70—-100 pengőt, akkor ha leleplezik, a zsidónak semmi baja sem történik, hanem csak a termelőt büntetik meg. A zsidóság ma is a legfőbb vásárló a feketepiacon tőkeereje folytán, akárcsak az 1914-as világháború alatt. Mind gyakrabban halljuk azt,, mintegy vigaszképpen, hogy zugforgalom mindenhol van, akárcsak nálunk, azt nem is lehet megakadályozni. Ebből legfeljebb annyi igaz, hogy valóban mindenhol akadnak tolvajok, sikkasztok és más bűnözők, bár nem egyforma, számban. De egy igen nagy különbség azért van, mégpedig az, hogy ahol jól megszervezett a közellátás, ott a. fejadagokhoz mindenki pontosan és hiánytalanul hozzájut és csak a többletet próbálják egyesek zugban megvenni s ezért a zugforgailom volumene csak kis százaléka a legális forgalomnak, amit a mi közel Iá-