Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-296

Áz országgyűlés képviselőházának 296. ülése Í942 október 20-án, kedden. 85 van a magyarázata, mert időközben 97 millió pengővel gyarapodott ez áz összeg, anélkül, hogy a törvényhozás ilyem kölcsön i elvét ©lére engedélyt adtatt volna, Érdekes, hogy ez lüiílben 24 millió pengővel gyarapodott. Az indokolás az, hogy helyesbítés. Az 1931—32. évben 30 millió pengő vetetett fel folyó évi gyarapodás^ eimén, 1932—Oh ban 14 millió helyesbiies címén, 1938—39-ben 10 millió peingő gyarapodás, helyesbítés címén, 1939—40-ben pedig 86 imjillio pengős gyarapodás volt felvéve utólagos számbavétel címén. Én valahogyan úgy órzeni, hogy ha egy 28 millió pengős eredeti kölcsönre évek során 51 millió pengős visszafizetés törtémik és még mindig 37 millió pengő áll fenn, akkor ilyen spártai rövidségű indokolással, hogy 10, 16, 8 millió pengő utólagos számbavéltei, helyesbítés címén van felvéve, nem vehető tudomásul érinek a kölcsönnel ilyen módon való állása. Nem hiszem azt sem, hogy az Állami Számvevőszék ue észrevételezné sohasem azt, hogy .milliókra menő kölcsönöket engedélyez a koimány törvényhozási felhatalmazás nélkül bizonyos gazdasági vállalkozásokra. Ilyet például a most tárgyalás alatt álló zárszámadás adataiból is tudok idézni: a Hangyánál vam több, mint 6 millió pengős, részint, kamatmentes, részint előnyös kamatozású kölcsön; a Magyar Mezőgazdáknál majdnem 3 millió pengő; a győri ipartelepnél 3 millió pengő, az Országos Tejszövetkezeti Központnál 2 millió pengő. Ez még valahogyan tűrhető volna, de nagyon érdekes az, amire már más alkalommal szintén rániutattaímj és amit itt

1 csak röviden említek meg, hogy ezekből a kölcsönökből azután évek múlva milliókra menő összegeket írtak le egyszerűen azzal, hogy »fogyatkozásba vétetett«. ( Kemény i-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Nem áll!) Nem áll? Ez fehéren a fekete ki van nvomatva. (Meskó Zoltán: Vörössel nem nyomathatták ki!) Nem - hiszem azt sem, hogy az Állami SzálmrvevőS'zék észrevétel nélkül hagyná azt, hogy még mindig a bruttó költségvetési ífiitív sérelmével történnek intézkedések egyes tárcák keretében, annak ellenére, hogy a pénzügyminiszter úr 1940 március 5-én kijelentette itt a Ház ülésén, hogy ezt a rendszert helyteWúti és intézkedett, hogy ez a rendszer a jövőben megszűnjék. Ennek ellenére négy vagy öt olyan, milliókra memő összegű tétel van, amelynél befolynak a bevételek, megtörténnek a kiadások, de csak a netto eredmény kerül be "az állami záró számadásiba. Azután azt sem tartom valószínűnek, hogy az Állami Számvevőnek nem észrevételezi a pénzverés! myereség kérdését. Az. igen t. pénzügyminiszter úr kifogást emelt az elllen a felfogásom ellen, amelyet a múlt esztendő során hangoztattam, de meg kell említenem, hogy az Állami Számvevőszék nekem adott igazat egy hozzá intézett kérdésre adott válaszában. Ebben azt mondja, hogy igenis egy 13 millió pengős összeget, amely a pénzverési nyereség többlete, a záró« zárna dásban merni lehetett egyelőre elszámolni s ez az összeg függőben van tartva, mint az államnak a Nemzeti Bankkal szemben fennálló követelése. (Az elnöki széket Krúdy Ferenc foglalja el.) Hát. ez alkalommal nem tudom, hogyan áll ez a 13 millió, mert nem derül ki a zárszámadásból, hogy továbbra is függőben van-e, vagy pedig már elszámoltatott s nem derül ki, hogy ha elszámoltatott hol számoltatott el. Végeredményben meg kell állapítani, hogy en- | nek a most tárgyalás alatt levő zárszámadásnak egy kritikus tétele ez a pénzverési nyereség. A pénzverési' nyereség ugyanis az az öszszeg, amely jelentkezik akkfor,. ha a Nemzeti Banknak forgalomba hozásra átadott váltópénzek névértékéből azoknak verési költségei levonatnak. Az megállapítható, hogy az 1938/óV. költségvetési év végén kerek összegben 130 millió pengő értékű váltópénz adatott át a Nemzeti Banknak, 1940. december 31-én pedig 159,123.000 pengő szerepel. Ebből tehát nyilvánvaló, hogy a többlet 28,324.000 pengő. Ez nem az egész pénzverési nyereség, ebből le kell vonni az előállítási költségeket. Ezekután is kb. 26 millió pengőben jelentkezméík ez a pénzverési nyereség, amiből azonban mindössze csak 8,879.000 pengő fordíttatott rendkívüli törlesztésre. Ugylátszik, a többlet megint valami elszámolásiból folyólag függőben van tartva. Ezeknek a függő tételeknek azonban valahogyan rövidebb idő alatt kellene rendezésre kerülniök éspedig olyan formában, hogy megállapítható legyen a zárszámadásból minden esztendőnek a során, hogy mi van ezekkel az Összegekkel. Azután azt hiszem, nem hagyta észrevétel nélkül az állami számszék például azt sem, hogy folyószámlahitel címén az 1939/40. költségvetési évben az igen t. kormány forgótőke címén 130 millió pengőt vett igénybe a Nemzeti Bankkal létesített megállapodás alapján. A törvény errevonatkozólag csak azt a felhatalmazást adja a kormánynak, hogy 30 millió pengőt vehet igénybe forgótőkére, amely 30 millió pengőt vissza is kell fizetni még a költségvetési év során. Ezzel szemben — mint említettem — százmillióval több vétetett fel ós pedig úgy, hogy öt év alatt történik meg ennek a visszafizetése. Ezek csak a jelentés tételei, amelyekre vonatkozólag nékem az az egyéni megérzésem, hogy az állami számszék ezeket észrevételezte is éfs kíváncsi volnék arra, hogy ez a sejtésem megfelel-e a valóságnak

1

? A pénzügyminiszter úr legyen szíves majd nyilatkozni, hogy voltak-e észrevételek avagy nem és ha igen, mi volt ezekre a minisztertanács határozata és miért nem terjeszttettek azok a zárszámadással együtt az országgyűlés elé. (ReményiSchneller Lajos pénzügyminiszter: Mert ném voltak!) Méltóztatik mindenkinek látni a zárszámadás tanulmányozása során, hogy az engedélyezett 2695 millió pengővel szemben 4082 millió pengő a kiadás. Ebből 928 millió pengő, mint említettem, a felhatalmazás alapján való kiadás, 408 millió pengő pedig olyan kiadás, amelyre semmiféle felhatalmazás nem volt. Ha a többkiadásokat vizsgáljuk, azok az állami üzemeknél és az állami közigazgatásnál jelentkeznék, az állami üzemeknél több, mint 200 millió pengő. Itt azonban meg kell állapi tani, hogy ezzel szemben az állami üzemek bevételeinél is jelentkezik ennek megfelelő bevételi többlet, sőt elismeréssel kell magállapítani azt, hogy az állami üzemek gazdálkodása az utóbbi évek során igen lényeges javulást mutat. Az üzemek beszolgáltatása az állam javára az utóbbi három költségvetési évben 14, 13, illetőleg 32 millió pengő. A beszolgáltatásoknak ez a növekedése jelentkezik mindamellett, hogy az állami közigazgatástól kapott hozzájárulások összege neon mutat ilyenaranyó növekedést. Azt is meg kell állapítani, hogy a legna gyobb üzemeknek, az államvasutaknak és az állami vasgyáraknak helyzete javult. Az ál-