Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-296

84 Az országgyűlés képviselőházának 296. ülése 1942 október 20-án, kedden. a szó. (Rajni&s Ferenc: Lossonczy miért ment el most vájjon 1 — Zaj. — Az elnök csenget.) Vásáry István: Igen t. Képviselőház! Esterházy Móric képviselőtársammal ketten szoktunk foglalkozni a zárószámadás kérdésével. Ne méltóztassanak rossznéven venni, ha annak a, szerény nézetemnek adok kifejezést, hogy a zárószámadás tárgyalása és a zárószámadás kérdése^ a kormány a költségvetés keretének megfelelő vagy attól eltérő gazdálkodásának birálata éppen ilyen súlyos időkben a törvényhozás részéről sokkal nagyobb figyelmet érdemelne meg, mint amelyben ez a kérdés az utóbbi évek gyakorlata során részesült. (Inántsy-Pap Elemér: Ez igaz!) A törvényhozásnak uemcsak a költségvetés letárgyalása, hanem a költségvetés keretében lefolytatott gazdálkodás bírálata is jelen tős joga, majdnem azt lehetne mondani, hogy egyik a másik nélkül hiányos, s ha bármelyik részen a törvényhozás nem él a kellő kritikával, jogainak kihasználásával, akkor a másik részen tett intézkedései nem sok gyakorlati eredményt mutatnak. Esterházy Móric igen t. képviselőtársam felszólalását azzal végezte, hogy a felelősségrevonásnak lehetősége volna és amikor lehetősége .volna, élni is kellene vele. A képviselőháznak az a gyakorlata, amellyel a zárószámadás kérdését bírálja és tárgyalja, semmi egyebet nem mutat, mint egyszerűen azt, hogy a zárószámadás kérdését tisztán bizalmi kérdésnek tekinti, (Rajniss Ferenc: Mióta meghalt Strausz, csak ezt csinálja!) a részletekkel, az eseményekkel egyáltalán nem foglalkozik és a

; kormánnyal szemben egészen természetszerűleg bizalommal viseltető többség minden vizsgálat npilkül veszi tudomásul a zárószámadás adatait. (Czermann Antal: Nem áll!) Igen t. Képviselőház! Legelőször is meg kell állapítanom, hogy a-zárószámadás előterjesztésénél is késedelem történt és történik az utóbbi években. Talán nem is volna olyan nagyon lényeges dolog, hogy három hónappal vagy hat hónappal előbb kerül-e tárgyal asra a zárószámadás, ha csak arról volna szó, hogy a zárószámadás egyébre nem szolgál, mint a költségvetés keretében történt gazdálkodásról vató számadásra és ennek részünkről való felülbírálására. A zárószámadás beterjesztésének terminusait azonban a törvény annakidején azért írta elő, hogy a zárószámadás tanulságait a következő év költségvetése során fel leli essen használni. Csak egy tételt ragadok ki. Az 1941. évi költségvetésben az államadósságok szolgálata címén 121 millió pengő van előirányozva, holott, ha akkor előttünk állt volna az 1939/40. évi zárószámadás, ,ennek adatai alapján már láthattuk volna, hogy nem 121, hanem 183 milliót keli egy évre, 273 milliót másfél évre előirányozni. Amikor tehát az 1941. évi költségelőirányzatot 121 millió pengő hiánnyal állapítottuk meg,, akkor csak ennek az egy tételnek ismerete nélkül tulajdonképpen 61 millió pengő már fennálló hiányról nem vettünk tudomást. (Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Nem áll! Minden költségvetésem reális volt, nem hagyom kétségbevonni! — Rajniss Ferenc: Angliának például most nem fizetik! — Czermann Antal: Sőt több, mint reális!) Az 1941. évi költségvetésben 273 millió van államadósságok szolgálata címén másfélesztendőre előirányozva, ebből egy esztendőre 121 millió ... (Reményi-Schneller Lajos pénz ügy miniszter: Egyévi költségvetésben nem lehet másfél évre előirányozni, mert az 1941-es költségvetés egy.évre szól!) ... 61 millióval kevesebb van 1941-ben előirányozva, mint az 1940. évi zárszámadásban. (Rajniss Ferenc: Nem baj, majd betakarítjuk valahol!) Elnök: Kérem Rajniss képviselő urat, ne zavarja a szónokot. Vásáry István: Mélyen t. Képviselőház! Ismételten hivatkoznom kell arna is, hogy a törvény ama másik rendelkezését sem tartották meg, amely előírja, hogy ha a hitel kellő összegben nem áll rendelkezésre^ vagy egyáltalán nincs hitel, nincs a szükségletről gondoskodás, akkor póthitelt vagy rendkívüli hitelt kell kérni; ettől a rendelkezéstől csak akkor lehet eltérni, ha az országgyűlés nincs együtt vagy ha olyan sürgető körülmények forognak fenn. amelyek nem engednek halász tást még

1 az országgyűlés tárgyalása ide jén sem. Meg kell állapítanom, hogy igen nagy öszszeg. négyszázmillión felüli az az összeg, amely előirányzat nélkül, hitel rendelkezésre bocsátása nélkül költetett el, azon a 928 millión felül, amelyet a kormány a különleges felhatalmazásokat adó törvények rendelkezései alapján használt fel. Egyetlen egy esetben sincs meg'mondva, hogy azért r kellett a törvényhozás előzetes engedélye nélkül elkölteni ezeket az összegeket, mert nem volt együtt az országgyűlés és az sincs megmondva, hogy melyeik voltak azok a sürgető körülmények. amelyek a póthitel kérését lehetetlenné tették. (Halmai János: És mit -szóit ehhez a Legfelsőbb Állami Számvevőszék

1

?) Mélyen t. Képviselőház! Érdekes, hogy a» Állami Számvevőszéknek a ^ költségvetési gazdálkodásra vonatkozóan állítólag észrevétele nincs. Ha ugyanis lett volna ilyen észrevétele. a törvény értelmében ezeket az észrevételeket az azokra vonatkozó minisztertanácsi határozatokkal együtt be kellett volna terjesztenie. Minthogy ilyen nincs beterjesztve, valószínűnek kell tartanom, hogy az Állami Számvevőszéknek nem volt észrevétellé, bár nekem egyénileg az a sejtésem, hogy lehettek ilyen észrevételek. Ugyanis nem tartom valószínűnek azt, hogy az Állami Számvevőszék ne tett volna észrevételt például az átfutó követelések és átfutó tartozások ama tételére, amely szerint a Postatakarékpénztárnál van egy tartozás az államkincstár részére felvett kölcsön fejében, 9,268.000 pengő. Itt valószínűleg egy nyomdahiba, is van, amikor arra hivatkozik, hogy ezt az adósságot kimutatják az országos adósságok 40. tételénél. Az országos adósságok 40. tételénél egészen más kincstárjegytartozások vannak, ez az adósság valószínűleg benne van, de nem a 40., hanem a 39. tételnél, ha jól emlékszem, a forgótőketartozásoknál. Mélyen t. Képviselőház! Itt vam az a kérdés, amelyet egy alkalommal már előhoztam s ezalkalommal is elő kell hoznom. Nem hiszem, hogy az Állami Számvevőszéknek idevonatkozóan ne lett volna észrevétele. A részletekéit nincs időlmi ismertetni, csak bizonyos végösszegeket vagyok bátor említeni. A forgótőkék öles öm az 1930—31. költségvetési év folyamán vétetett fel 28,917.000 pengővel. Erre a 28 millió pengős forgótőke-kölcsönre az elmúlt t esztendők során kifizetések, illetve visszafizetések történteik az egyes évek zárszámadásaiból meg lehet lállapiítlani, végeredményben 51,137.000 pengő. Ennek ellettiére 1940 december 31-én ez az eredetileg 28 millió pengős .forgótőke-adósság 37 millió pengővel szerepelt. Ennek meg-