Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-296

Az országgyűlés képviselőházának 296. i igen t. pénzügyminiszter urat, méltóztassék ezt megállapíttatni és tárni mint kiadási hát­ralék a közmunkákra esik, azt méltóztassék minél előbb átutaltatni a vármegyékhez, mert ott megint újra kezdődnek a panaszok. Vélet­lenül éppen tegnapelőtt az egyik alispán azt állította, hogy 700.000 pengő követelése van az állammal is zeniben az útadóalapba, ezt nem kapja meg, ezért nem lehet ezt építeni, azt építeni és így tovább. Méltóztassék ezt is, mint más egyéb dolgokat is, — ha szabad ezt a ki­fejezést használnom — tisztába tenni (Derült­séff.) és ezt az összeget kiutalni. Én nem hi­szem, hogy most már nagy összegről lenne ezió, mert hiszen ez a hátralék csökkenő ten­denciájú viszont azonban odakint nagy za­vart okoz ennek az állammal szemben fenn­álló követelésnek további hnrcolása és — ami talán még rosszabb — ez alkalmat ad arra, hogy olyan hátira!ékoíkat, mulasztásokat és ké­sedelmeket is ennek a r kontójára _ írjanak, amely mulasztások és késedelmek igazán a köz érdekében megs_züntetendők volnának. A leltárnál szintén a boletta-alap beolvasz­tásával kapcsolatban, azt hiszem, aktuálissá válik az, bogy egészen csodálatos módon a Iboletta-alapnak úgy ingó. mint ingatlan va gyona keletkezett az évek során. Az ingatlan Vagyon tekintetében az a helyzet, hogy 1937­ben bizonyos alföldi borpincéket a boletta­alapra írtak és akkor aztán nagy örömömr« vagy örömünkre megtaláltuk ezeket, — mert Czermann igen t. képviselőtársam is szőlő­ügyekkel t és borügyekkel foglalkozik — _ az idén pedig: bizonyos berendezési tárgyak is a boletta-alap leltárában szerepelnek. Ezek ter­mészetesen az alap megszűnésével remélhető­leg a megfelelő tárcákhoz fognak kerülni. A beruházási hozzájárulások végső ered­ményét is kérdeztem a bizottságban és azt a választ kaptam, hogy ez 680 millió pengő, tehát körülbelül 80 millió pengővel több, mint amennyi az 1938. évi XX. törvénycikk­ben elő volt irányozva. Az Oncsa.-pénzek jelen és jövő felhaszná­lása tekintetében csatlakozom azokhoz, amiket Czermann igen t, képviselőtársam felhozott, ezeket tehát nem fosom megismételni. A belső számla, az üzemek számára a köz­igazgatástól felvett kölcsönök vagy tartozások tekintetében némileg csökkön az előző évhez képest, — azt hiszémt, körülbelül 60 millió pen­gővel csökken — ez a csökkenés azonban onnan ered, hogy bizonyos tartozásokat áttették a'Z or­szágos adósságokhoz, ez tehát tulajdonképpen csak könyvelési kérdés. Egészen tanulságos volna még . a szesz egyedáruságnál is egy valamivel részletesebb leltár ismerete, mert hiszem meglehetősen nagy megváltások történtek és a leltárból nem tűnik ki, hogy ezek hol vannak. A félévi hiteleltérési kimutatások tekinte­tében megint konstatálhatjuk a konszenzust, úgy az igen t. miniszter tírnak, mint a szám­széknek és a bizottságnak egyhangú konszen­zusát abban a tekintetben, hogy ezek a hitel­eltérési kiimntatásiok teljesen céltalanok, torzké­pet adnak és így felesleges munkát jelentenek és feleslegesen emésztenek fel papírt. Én azt hiszem, csak kodifikációs, technikai nehézségek késleltetik e félévi hi teleltérési kimutatások beadásának törlését. "Felemlítettem még a bizottságban és itt ÍS csak egészen röviden említem, mert tulaj don­képpen a költségvetéshez tartoznék, a^ pénzügyi igazgatási szak utánpótlásának kérdését, ame­ilése 1942 október 20-án, kedden. 83 iyet nagyon melegen figyelmébe ajánlok az igen t. miniszter úrnak, főleg azért, hogy a pénzügyminisztérium és a pénzügyi igazgatás, mint olyan, amely élén állhat és merean állí tani, hogy élén áll már évtizedek óta valaiineny­nyi tárcának az országban, a jövő nehéz fel­adataira is felkészüljön, mert hiszen a múltkor az igen t. belügyminiszter úrtól hallottuk és a megyékből is minduntalan halljuk, hogy a köz­igazgatási utánpótlás kint a Degyzőknél és a vármegyéknél, sajnos, egyre nehezebbé és egyre hiányosabbá lesz. Kérek 5 pere meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak a kért ineghosszaD ha­tást megadnii (Igen!) A Ház a meghosszabbí­tást megadja. Gr. Esterházy Móric: Igen t. Ház;! Azt hi­szem, nem lesz rossz, ha a Naplóba is belekerül, bogy a bizottságban szóvátettem azt a határo­zati javaslatot, amelyet a felsőház július 15-én fogadott el és amelyben utasította a foldani ve­lésügyi miniszter urat, hogy a zsidóbirtokok igénybevétele tekintetében évente jelentésit te­gyen a Számszéknek. Megkértem a Számszék­nek ott jelenlevő igen t. képviselőjét — mert az elnök gyengélkedése miatt nem lehetett jelen — és köszönettel nyugtázom a válaszát, hogy ezt a jelentést a Számszék ugyancsak a zárszám­adással kapcsolatiban terjessze majd az ország­gyűlés elé és ezáltal az országgyűlés képviselő­háza is abban a helyzetben lesz, hogy e felől a kérdés felől — már amennyire a jelentés rész­letes lesz —- tájékozódást szerezhessen. T. Ház! Ezzel be is fejezhetem felszólaláso­mat. Teljesen csatlakozom ahhoz, amit előttem szólott í. képviselőtársain mondott, hogy az adófizetőnek, különösen a mai nehéz időben, meg kell adni azt a lehetőséget és tudatot, hogy a képviselőházon és az országgyűlésen keresz­tül, amennyire csak lehet, ellenőrizze azt, hogy minden fillér odakerüljön, arra a célra! amire a kormán v kérte és amire az országgyűlés megszavazta. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ez lényeges komponense amnak a bizalomnak, amely bizalom nélkül nehéz időkben vezetni nem lehet, de amely bizalom nélkül amilyen nehéz a vezetés, méltóztassék elhinlni, éppen olyan nehéz igen gyakran a vezetőket követni is. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) A bírói hatalom, a végrehajtó hatalom és a törvényhozó hatalom közti hármas tagozódás a háborús időkben, de még egyébként is a fej­lődés menetében, elismerem, lassan elmosódik, igen gyakran azért, — természetesen erről most bővebben nem beszélek,, — mert a végrehajtó hatalom egyre nagyobb mértékben él a külön féle felhatalmazások alapján a jogalkotással. De e mellett nézetem szerint változatlanul fenn­áll és fenn kell állnia, sőt talán fokozódnia is kell az ellenőrzésnek (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) és a felelősségrevonásnak, de főleg a felelősségrevonhatásnak. (Egy hang a szélsőbaUoldalon: Ez fontos!) De ez nagyon szép, mint teória (Rajniss Ferenc: Még soha sem volt!), hanem ezt azután — bocsánatot ké­rek, nem akarok itt senkit sem bántani vagy oktatni — mégis gyakorolni is kell. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ezekkel a gondolatokkal fejezemi be rövid felszólalásomat és arra kérem az igen t. pénz­ügyminiszter urat, hogy ha teheti, egypár kér­désre nézve méltóztassék tájékoztatást adni. (Helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Nagy Ferenc jegyző: Vásáry István! Elnök: Vásáry István képviselő urait illeti 16*

Next

/
Thumbnails
Contents