Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-295

Az országgyűlés képviselőházának 2Ù5. pedig a vizsgáról kiállított minősítés megmondja nekem, úgyhogy további célt ezzel nem érünk el. (Ügy van Úgy van!) Ezzel csak azt akartam dokumentálni, t. Ház, hogy minden lehető gondossággal arra törekedtem, hogy az általam már eddig is gyakorolt és a jövőben ennek a felhatalmazásnak birtokában fokozottabb mértékben gyakorlando szelekció objektív alapokon, a lehető legsikeresebben és eredményesebben történhessék. (Élénk helyeslés.) Hogy fognak történni hibák a jövőben is, azt én nagyon jól tudom, mert egy ilyen nagy apparátussal hiba nélkül dolgozni nem lehet, de a hibáknak a korrigálására mindig megvan a mód és arra is fogok törekedni, hogy a fennálló hibákat korrigáljam. Az egyik képviselő úr azt is kívánta, hogy magát a 10. §-ban foglalt felhatalmazást, illetőleg rendelkezést, amely tudniillik kimondja azt, hogy az eddig ideiglenesen kinevezett tisztviselők jogállása mindaddig: ugyanaz marad, ami eddig volt, amíg a végleges kineveztetésük meg nem történik, hat hónapi határidőhöz kössük. Látom e mögött az indokot és látom e mögött a tendenciát, tudniillik egyrészt nem akarják sokáig bizonytalanságban hagyni ezeket a tisztviselőket, másrészt pedig attól félnek, hogy a belügyminiszter ilyen módon majd úgy a kezében tartja őket, hogy neki — mondjuk — politikai szempontból megfelelően parírozanak. (Maróthy Károly: Már a kezében tartja! — Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nines szükségem arra, hogy jobban a kezembe tartsam őket, miínt amennyire eddig a kezemben vannak, ilyesmire tehát nekem egyrészt egyáltalában nincs szükségem (Derültség a jobboldalon. — Rassay Károly: Az alispánok azt csinálják, amit akarnak!), másrészt azonban hat hónapi határidőt szabni ennek a rendezésnek túlrövid idő volna. Nem tudom l.dki ismeretesen elintézni ilyen rövid idő alatt a dolgot, de természetesen iparkodni fogok, — hiszen az célja a javaslatnak, — hogy mentől rövi'debb idő alatt megszűntessem a bizonytalanságot. Iparkodni fogok tehát a lehető legrövidebb idő alatt véglegesen rendezni a tisztviselők helyzetét (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.), azt azonban nem mondhatom meg, hogy ez hat hónap alatt befejeződik-e, mert azt nem tudom előre. (Rassay Károly: Csak tartsa őket kézben nyugodtan! Itt az ideje!) Minek van iffct az ideje? (Rassay Károly: Kézben kell tartani őket. törvénytiszteletre megnevelni! — Maróthy Károly: A zsidókat meg kiereszteni! Mi? — Zaj.) Elnök: Csendet kérek képvüselő urak! vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Ami a tisztviselői karnak a törvénytiszteletre való megnevelését illeti, el kell ismernem, hogy igenis, ebben a tekintetben is szükség van néha nagyon szigorú fellépésre (Ügy van! Úgy van!), mert — akarok bővebben, kitérni arra, hogy milyen okokból — sajnos, bizonyos lazulását érzem a törvény tiszteletnek a tisztviselői karban. (Maróthy Károly: Csodálkozik ezen a miniszter úr? — Rassay Károly: A tisztviselői esküvel szembehelyezkednek! — Maróthy Károly Nem lehet rajta csodálkozni, alacsonyak a fizetések! — Cselényi Pál: Azért esküt is szeghet? — Czermann Antal: Az nem jogcím! — Maróthy Károly közbeszól.) Elnök: Kérem Maróthy képviselő urat, ne zavarja a szónokot. ülése 1Ù42 október 16-án, pénteken. 69 vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Ezen azonban szintén hatalmamaban áll segíteni és ehhez újabb felhatalmazásokra nincs szükségem. Egyet azonban kijelentek: a törvény végrehajtását, még pedig csak a törvény ^ végrehajtását megkövetelem mifnden tisztviselőtől és megkövetelem tőle azt is, hogy a hatáskörén és a törvényen túlmenően pedig ne intézkedjék (Rassay Károly: Anélkül anarchia lesz!), mert akkor anarchia lesz az országban. (Mosony Kálmán: Védje a rendszert! — Rassay Károly: A törvényt védje! — Piukovich József: A nemzeti érdekeket kell védeni. — Rassay Károly: Hogyn«e! Az ellentétben van a törvénynyel? — Maróthy Károly: Sokszor igen! — Pinkovieh József: A zsidóknál igen! — Rassay Károly: Akkor változtassák meg.) A háborúnak egyre fokozódó nyomorúságai, a viszonyoknak nehezülése és egyéb körülmények miatt, amelyeket itt érinteni neim akarok... (Zaj a szélsőbalolda'.on. — Rajniss Ferenc közbeszól.) Elnök: Rajniss képviselő urat kérem, maradjon csendben. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: ...sajnos, bár egyelőre és remélhetőleg ezentúl is csak sporadikusan, a korrupciónak bizonyos jelei mutatkoznak a köztisztviselői karban. (Ügy van! a jobb- és a baloldalon. — Rajniss Ferenc: Ez már más kérdés! — Bas say Károly közbeszól.) Én nem tehetek mást, mint hogy a korrupciónak minden jelenségével szemben a legdrákóibb szigorral fellépek. (Élénk éljenzés és taps a jobb- és a bal' olda'lon.) Itt nincs melléktekintet, mindenkinek bűnhődnie kell és pusztulnia kell a tisztviselői karból (Élénk éljenzés és taps. — Maróthy Károly: Csak már látnám!), aíki nem üti meg azt a mértéket, amelyet minden körülmények között joggal meg lehet követelni. (Élénk helyeslés.) Ebből az okból is szükségem van erre a felhatalmazásra, mert ki kell szelektálni a magyar tisztviselői karból azokat, a-kik erkölcsileg nem ütik meg a mértéket. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Elismerem, hogy a tisztviselői karnak a helyzete ma embertelenül nehéz. Nemcsak azért, mert szinte megoldhatatlanul nehéz feladatokkal van terhelve, mert annyit vagyunk kénytelenek tőlük megkövetelni, amennyit emberileg alig lehet teljesíteni, hanem azért is, mert neim tudunk nekik annyi fizetést adni, hogy abból családjukat nyugodtan eltarthatnák. (Ügy van! Úgy van!) Ezek sajnálatos tények, de ezekkel számolnunk kell. Biztosíthatom a t. Házat, hogy az egész kormány azon van, hogy a financiális lehetőségek^ végső határáig segítsen ezeken a bajokon. (Piukovich József: Majd meglátjuk a költségvetésben!) De azzal is tisztában lehetünk, hogy olyan módon segílO'ti, hogy a tisztviselőket minden anyagi gondtól megszabadítsuk, képtelenek vagyunk. (Eay hang a szélsőbaloldalon: De legalább valamit!) Ennélfogva még magasabb erkölcsi kvalitásokat kell megkövetelni azoktól, akik felelőségteljes állásokat töltenék be. Én teljes elismeréssel vagyok általában véve a magyar tisztviselői kar nagy többsége iránt, mert tudom, hogy'teljesíti hivatását és annak magaslatán áll, de újra hangsúlyozom, hogy minden viszszaélésseil, minden kinövéssel, min de a immora. lítással szemben a legirgalmatlanabbul fogunk eljárni. (Nagy László: Minél magasabban van, annál szigorúbban!) Természetes dolog, T. Ház! Sokan felvetették ezzel a törvény-