Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-295

6 8 Az országgyűlés képviselőházának 295. idő múlva (Ugy van! jobbfelől), amikor megint azzal fog a kormányzat vesződni, hogy az ugy nevezett értelmiségi munkanélküliek ezrei és ezrei fogják döngetni a kapukat. Ez egy kon junkturátis kérdés. Sajnos, nem tudunk rajta segíteni, ma pedig az adott helyzettel kell szá molni. Ez azonban szükségessé teszi azt, hogy a meglevő emberanyaggal lehető legökoncvni kusabban, a legészszerűbben dolgozzunk és úgy osszuk el ezt az emberanyagot az ország köz igazgatásban, hogy annak nívója mindenütt megüsse a kellő mértékét, (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Ezt másképp, mint a kinevezési rendszer és az áthelyezési jog biztosításával elérni nem lehet. Rá kell mtutatnom arra is, hogy a történtek következeiében a tisztviselőig kar megoszlása minőség szempontjából természetesen abszolúte egyenlőtlen. Vannak az országnak, a trianoni országnak is, részei, megyéi, városai, amelyek alig vannak érintve, vannak megyéi, városai, amelyekben egyik kiváló tisztviselő áll a má sik mellett, vezetésre alkalmas, kiváló tisztviselők, akik egymást akadályozzák az érvényesülésben és előmenetelben, ésszerűtlen, logikátlan volna tehát nem teremteni olyan rendezést, hogy ezeknek a kiváló tisztviselőknek, anélkül, hogy az érintett törvényhatóságnak ebből kára származnék, máshol adjak az érvényesülésre lehetőséget, az áthelyezésekkel másait t javítsam a nívót. Ez az a helyzet és ezek azok az okok, amelyek arra kényszerítettek, hogy miután most átfogó reformokkal nem jöhetek, ezt a szükségintézkedést megtegyem, illetőleg erre -i felhatalmazást megkérjem. Súlyos aggályok hangzottak el abban a .tekintetben, hogy (különösen az áthelyezési jog gyakorlása olyan módon fog történni, hogy nem lesz tekintettel arra az elengedhetetlen követelményre, amelyet magam is hangsúlyoztam az előbb. Tudniillik jó közigazgatás csak megfelelő helyi ismerettel rendelkező tisztviselőkkel gyakorolható. Ez teljes mértékben így van. Ezért ne méltóztassék rólam feltété lezni, hogy én ezentúl ennek a felhatalmazásnak birtokában úgy fogom dobálni a közigazgatási tisztviselőket, mint ahogyan fináncokat, vagy nem tudom kiket dobálnak, hogy ok nélkül, csak azért fogok egy tisztviselőt áthelyezni, hogy valakit áthelyezzek, hogy valakinek kellemetlenkedjem. Igenis a ïe*»> messzebbmenŐleg figyelembe fogom venni az előbb érintett fontos közigazgatási szempontot (Helyeslés jobbfelől és a középen.) és áthelyezni csak akkor fogok, ha azt magasabb országos érdek követeli. (Helyeslés Juaù/tioi és * a középen.) — Ilovszky János: Nem is lehet mást feltételezni!) A vita során itt különböző propozíciók me rültek fel annak biztosítása végett, hogy a belügyminiszter ne használja fel, különösen az áthelyezés tekintetében, helytelenül ezt a felhatalmazást, Proponáltatott itt Mester kép; viselő úr részéről az, hogy a közigazgatási vizsga-bizottság ruháztassák fel jelölési joggal, mások meg azt proponálták, hogy a törvényhatósági autonómiáknak adassék jelölési jog, illetőleg az ő beleegyezésüktől tétessék függővé az, hogy az áthelyezés megtörténhetik-e, vagy nem. Legyen szabad erről a kérdésről is egy pár szót szólnom. Kétségtelenül igaz, hogy a törvényhatósági, községi és városi tisztviselőknek nem . ülése 1942 október 16-án, pénteken. volt

1 minősítése, ez a kérdés egyáltalán nem volt szabályozva. Én iparkodtam ezen segíteni és egy intern minősítést már hosszú évekkel . ezelőtt elrendeltem, úgyhogy ennek a mi nősítésnek révén a minisztérium már bizonyos képet kapott az összes tisztviselőkről. Én nem mondom, hogy ez a minősítés tökéletes, én nem mondom, hogy erre a minősítésre feltétlenül alapítani lehet, de kétségbevonom azt, hogy egyáltalában van olyan minősítés a világon, amelyre feltétlenül alapítani lehessen, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) mert embereik minősítenek, feljebbvalók minősítenek, azok mindig tévedhetnek és azokat egy bizonyos elfogultság mindig vezetheti. Ezek emberi tulajdonságok, amelyeket nem lehet kiküszöbölni. Én tehát nem erre a minősítésre alapítottam eddig sem és a jövőben sem erre akarom alapítani a döntést abban a kérdésben, hogy egy tisztviselő mire való és hova való, hanem igyekeztem sokkal közvetlenebb módon meggyőződést szerezni ,a tisztviselők, különösen p,edig a vezetésre hivatott és vezetésre kiszemelt tisztviselők kvalitásairól. Iparkodtam a minisztériumomban úgy a városi, mint a községi, valamint a vármegyei vonalon olyan embereket beállítani, akiknek szakismeretében, objektivitásában megbízhatom és ezeknek az embereknek azt tettem feladatává, hogy ismerkedjenek Tiieg az ország összes közigazgatási tisztviselőivel, mégpedig azok működése közben. Folyton küldöm ki az embereket, azokat az embereket, akiket én magam erre alkalmasoknak tartok, vizsgálják meg konkrét eset kapcsán, vagy anélkül az egyes tisztviselők gesztióit és bírálják el azt, hogy az a tisztviselő mire alkalmas. Ilyen módon nekem már van egy képem — nem mondom, hogy ez tökéletes és minden tisztviselőre kiterjedő kép — az ország közigazgatási tisztviselőinek kvalitásairól és alkalmasságáról, úgyhogy ma már körülbelül abban a helyzetben vagyok, hogy nagyban — egészben tudom, kik azok a kiemelkedő kvalitású tisztviselők az országban, akik vezető pozíciókra beoszthatok. Azt hiszem, ez az első és legfontosabb. Ezen a téren tovább megyek és iparkodom felfektetni egy olyan képet, amelynek alapján lehetőleg az összes számbajövő tisztviselőkről megnyugtathatolag meg tudjam állapítani azt, hogy az a tisztviselő alkalmas-e, nem alkalmas-e és ha alkalmas, mire alkalmas. Ezen az alapon'kívánom gyakorolni azt a felhatalmazást, amelyet ebben a törvényjavaslatban kérek és ezen az alapon feleslegesnek tartom az áthelyezési jognak egy olyan korlátozását, hogy a törvényihatóságtól vagy az önkormányzatoktól tétessék függővé, mert akkor sohasem fogok célt érni, hiszen természetes, hogy minden önkormányzat ragaszkodik a maga legjobb embereihez; sem pedig egy jelölő-bizottsághoz nem köthetem, mert akármilyen jelölő-bizottságot állítanék is fel, az a jelölő-bizottság nem ismerné azokat a követelményeket, amelyeket adott esetben egy tisztviselővel szemben fel kell állítani. Ami a vizsgabizottság szerepét illeti, igenis, a minősítésnél és a tisztviselő elbírálásánál eddig is figyelembe vettem azt, hogy milyen minősítést kapott az iUető a közigazgatási vizsgán. löbbre a vizsgabizottság nem alkalmas, mint annak kinyilvánítására, hogy az illető milyen formát mutatott a vizsgán, azt