Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.
Ülésnapok - 1939-295
Az országgyűlés képviselőházának 295. Ion.) Nem lehet tehát a priori bizalmatlansággal lenni, tessék a posteriori elbírálni a magatartást és aszerint ítélni. (Helyeslés jobbfelől.) T. Képviselőház! Azt hiszem, hogy azokat az indokokat, amelyek ennek a törvényjavaslatnak előterjesztését szükségessé tették, talán felesleges itt ismertetnem, mert egyrészt a törvényjavaslat indokolása tartalmazza, másrészt pedig mindenki, ismeri. Tudjuk nagyon jól, hogy a visszacsatolásokkal kapcsolatban milyen helyzet állott elő. Tudjuk nagyon jól, hogy ezeknek a visszacsatolásoknak időbeli különbözősége, váratlan felmerülése milyen nehézségeket és zavarokat okozott. Engem terhel teljes mértékben a felelősség a közigazgatásnak azért a berendezéséért, amelyet az újonnan visszacsatolt területeken létrehoztam. Tudom, hogy hibák történtek, tudom, hogy nem lehetett tökéletesen megoldani a dolgokat, de legyen szab,ad most azokat az elvi szempontokat röviden ismertetnem, — éppen, hogy a saját intézkedéseimet védjem — amelyek szerint ez a berendezkedés történt. Egy-egy új terület visszacsatolásánál természetesen első szempontként kellett kitűznöm azt, hogy olyan közigazgatási apparátust létesítsek, amely annak az országrésznek az igazgatását azonnal, lehetőleg jól, kézbe tudja venni és meg tudja oldani a pillanatnyilag felmerülő nehéz problémákon kívül a közigazgatás rendes feladatait is. Arra a célra, hogy a közigazgatást berendezzem, rendelkezésemre állott a felszabadult területek emberanyaga. Már most nézzük meg, hogyan nézett ki ez az emberanyag: a közigazgatási szervezetben való alkalmazhatóság szempontjából? Sajnos, a lehető legrosszabbul, mert az utódállamok politikai magatartása a magyarsággal szemben lehetetlenné tette azt, liogy ott egy magyar ifjúság fejlődjék, tanuljon avégből, hogy a közigazgatásban majd elhelyezhető legyen. Különösen vonatkozik ez az erdélyi területre és a keleti területre. A román impérium alatt élő magyarságnak teljesen lehetetlenné volt téve az, hogy jogilag és közigazgatásilag kiképezze magát és gyakorlatot szerezzen. Nagyon kevés kivételtől eltekintve nem találtam ezeken a visszacsatolt területeken olyan embert, akit nyugodt lélekkel beállíthattam volna a közigazgatásba. Mégis elmentem ezen a téren a legvégsőbb határig, mert igenis honorálni kívántam azt a szempontot is, — és pedig nagyon nagy súlylyal — hogy a visszacsatolt területeknek közigazgatásában a helyi viszonyokat ismerő emberek is "szót kapjanak, mert igenis meggyőződésem ' az, hogy jó közigazgatást csak a helyi viszonyok teljes ismeretében várhatunk a tisztviselőktől. (Maróthy Károly: Ezért nem szabad áthelyezni a tisztviselőt!) Mondom, a helyi tényezők, helyi emberek alkalmazásában elmentem a legvégsőbb határig, s koncedálom, talán messzebb, mint ahogyan a közigazgatás kvalitása érdekében elmenni szabad lett volna. A többi tisztviselőt éppen a közigazgatás kvalitásának biztosítása érdekében kénytelen voltam a trianoni országból odavinni. Már most micsoda következményekkel járt ez a trianoni országra nézve? Itt olyan mértékben felhígult az egész közigazgatási apparátus, éppen a legjobb elemeknek kivitele következtében, hogy bizony már itt is a legnagyobb nehézségekkel kellett megküzdenünk — minden alispán, minden polgármester a tanúm erre — azért, hogy megfelelő apparátust tudjunk beállítani. De járt ez a berendezkedés egy másik, naülése 1942 október 16-án, pénteken. 67 gyón-nagyon hátrányos következménnyel is: A visszacsatolt területen alkalmazott tisztviselőket csak ideiglenesen lehetett alkalmazni-, mert fennálló törvényeink értelmében A r égleigesen csak megválasztásuk útján kaphattak mandátumot. Ennélfogva a Felvidéken négy esztendő óta, Kárpátalján három esztendő óta, Érdél y bem több mint két esztendő óta és most már a Délvidéken is több. mint egy esztendő óta áz oda kinevezett tisztviselők teljes bizonytalanságban és roppant prekárius helyzetben vannak, nem tudják, hogy a jövőjük milyen lesz. Természetes dolog — hiszen ez megérthető emberi tulajdonság — mindegyik arra törekszik, hogy a maga választóközönségének jóakaratát maga iránt biztosítsa. Maga ez a körülmény okoz olyan nehézségeket, olyan hibákat olyan helytelenségeket az egész közigazgatási apparátus működésében, amelyekein feltétlenül segíteni kell. Különösen ma, amikor a háborní következményei sokszor nagyon népszerűtlen, nagyon kellemetlen feladatok teljesítésére kötelezik azt a, közigazgatási tisztviselőt, nem lehet ezeknek a kötelességeknek hűséges é* mn^ndéktalan teljesítését elvárni olyan tisztviselőtől, akinek jövője bizonytalan és akinek jövője azoktól az emberektől füge:, akikkel szemben ezeket a krudélis intézkedéseket vé^re kell hajtania. Ez a bizonytalanság mutatkozik azonban a trianoni terület tisztviselőinek igen jelentékeny részénél is. mert hiszen, a visszacsatolt területekre átvitt tisztviselők heveit itt is csak ideiglenesen lehetett a fennálló iogszabálvnknáT fogva betölteni. (Ügy van! Úgy van\ jobbfelől.) Az első szempont tehát, amely sürgősen szükségessé teszi ennek a kért felhatalmazásnak megadását, hogy annak a bizonytalanságnak .amely máj* az egész közigazgatás működésében súlyosan érezteti hatását, egvszer már véget vessünk. (Ügy van! Ügy van! Helyeslés.) De vannak itt további szükségességek is. Az a berendezkedés, amely a visszacsatolt területeken történik, utólag természetesen sok korrekcióra szorul. Nagyon sok embert ki kell onnan ^szelektálni, akik nem; váltak be. (Ügy van! a középen.) Ez a dolog természetéből következik. Tehát újabb emberanyag biztosítására is szükség- van, amely újabb emberanyagot az idő rövidségénél fogva ezek a »visszacsatolt ,terü letek természetesen még nem. tudtak kitermelni ós ennélfogva túlnyomó részben megint a trianoni ország apparátusa az, amely ebből a szempontból igénybe lesz vehető. A nehézségek'fokozásához hozzájárul még az, hogy — mint többeknek -méltóztattak itt megjegyezni —a tisztviselői utánpótlás ma a legnagyobb nehézségekbe ütközik. (Ugy van! Ugy van!) Egyes képviselő urak itt nagyon könnyen felvetették, hogy ezen lehet segíteni, hogy tessék a köztisztviselők fizetését megfelelően felemelni. Azt hiszem, hogy a köztisztviselők fii zetésének olyan felemelésére, hogy ezáltal a magángazdaságban való elhelyezkedés csábereje megszűnjék és a közalkalmaziásban való elhe» lyezkedés csábereje legyen a nagyobb, az áh lam képtelen lenne, ez egyenesen az államháztartás rendjét borítaná fel. (RaSsay Károly: Megmondottuk, hogy ez lesz a következmény! Rajniss Ferenc: Tehát el kell törölni a zsidótörvényt.) Természetes következménye ez a viszonyoknak, képviselő úr. Én ezt egy hullámnak tekintem, amely konjunkturális és amelynek a fordítottja megint megjön egy
