Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-295

6ö Az országgyűlés képviselőházának 295 de lelkesíteni nem lehet ezzel! — BajcsyZsilinszky Endre: A belügyminiszter nem propagandista!) De igenis lehet lelkesíteni azzal, hogy a nemzet minden erejét össze kell szednünk azért, hogy háborús céljainkat elérjük. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon és a középen. — Pándi Antal: Azért neki is lehet a győzelembe vetett hite! — Felkiáltások a jobboldalon: Van is! — Elnök csenget.) Győzelembe vetett hit nélkül nem lehet háborút viselni. T. Képviselőház! t Vissza kell tehát utasítanom a rosszhiszeműség szemrehányását, amely engem ért abban a tekintetben, hogy félrevezettem volna a Házat reformjavaslataim kérdésében és hogy most indokolás nélkül egyszerűen más álláspontra helyezkedünk. Vásáry képviselő úr- szememre hányta azt is, hogy e törvényjavaslat indokolása- most már arra hivatkozik, hogy azért sem lehetett más megoldást találni, mert a törvényhatósági vélasztásökat

, korábbi törvények elhalasztották, s így korábbi törvényeik teszik számomra lehetetlenné, hogy normális .eszközökkel oldjam meg a kérdést. Nem azért hivatkozom erre törvényjavaslatom indokolásába:]., hogy a felelősséget magamról a törvényhozásra hárítsam, — vállalom a felelősséget azért, amit most teszek és azért is, amit azoknak a törvényjavaslatoknak előterjesztésével tettem — csak konstatálom azt, hogy vannak életben lévő törvényeink, amelyek így rendelkeznek. Elismerem: lett volna egy megoldási lehetőség és pedig az a megoldási lehetőség, hogy ezeket a törvényeket hatályon kívül helyezzük és elrendeljük a választást a trianoni országban a volt megszállott, illetve visszacsatolt területeken is. Elvileg ez is elképzelhető, de hivatkozva az előbb mondottakra, kérdem: lehet-e, szabad-e ma ebben az országban egy általános választás izgalmainak kitenni az ország népét, a tisztviselői kart és az összes érdekelteket? Hát nem kell nekünk ma egészen más, .momentán sokkal fontosabb, éppen a háború céljait szolgáló feladatokra koncentrálnunk minden erőnket ? {Ügy van! Ügy van! jobbfelöl. — Maróthy Károly: A választást most nem sürgettük!) Ezért nem fordulhattam tehát más eszközökhöz, mint hogy ezt a jelen törvényjavaslatban foglalt átmeneti felhatalmazást- kérjem a törvényhozástól. Ugyancsak Vásáry képviselőtársam még ennek a törvényjavaslatnak átmeneti jellegét is kétségbevonta, mondván, hogy így voltunk az 1927 :V. törvénycikkel, a szanálási tör vénynyel is, amelyről szintén azt mondották, hogy átmeneti és még ma is hatályban van. EbBen a törvényben azonban csak bizonyc

s vonatkozásokban voltak határidők, ebben a törvényjavaslatban pedig egy fix, ötesztendős határidő van, vagyis ha öt esztendő múlva a törvényhozás nem rendelkezik máskép, akikor öt év leteltével visszaáll a régi törvényes állapot. vagyis a törvényhatósági, községi és városi tisztviselők újra választás útján fogják kapni mandátumukat. Rá kell most térnem a kereszténypárt vezérszónokának arra az álláspontjára, hogy nem hajlandó ezt a felhatalmazást 1947 december 31-ig megadni, csak 1943 december 31-ig. Nem akarom ezt a felhatalmazást a szükségen túli időre igénybe venni. Magam lennék a legboldogabb, ha ez az ország öt évnél korábban keülése 1942 október 16-án, pénteken. rülne abba a helyzetbe, hogy normális életét elve, a közigazgatási reformokat meghozva, normális úton rendkívüli felhatalmazások nélkül lehessen itt kormányozni. De kérdem: ki tudja ma megmondani, hogy ezek a normális viszonyok mikor fognak'beállani? Ki meri azt mondani, hogy 1943 december 31-én ez az ország abban a helyzetben lesz, hogy nyugodtan választhat t (Kajniss Ferenc: lb45-ben biztos? Ki meri azt mondani, hogy ez 1945-ben így lesz? (Kajniss Ferenc: Azért!) Ezért tartottam szükségesnek egy ötéves maximális határidőt, mert azt már csak remélhetjük, hogy öt esztendő múlva a

; most folyamatban lévő konfliktusok lebonyolódnak, hogy öt esztendő múlva már nem leszünk háborúban (Rajniss Ferenc: Lehet, hogy akkor új kezdődik!) és Öt esztendő múlva hozzáfoghatunk saját portánkon belső kérdéseink végleges rendezéséhez. (Közi Horváth József: Kérdés, hogy akkor kinek szavazzuk meg újra a felhatalmazást. — Elnök csen~ get.) Erre is rá fogok térni, mert többen íméltózr tattak felhozni, — ha nem is itt a parlamentben, hanem a parlamenten kívül — ami rám nagyon megtisztelő, hogy ennek a belügyminiszternek és ennek a kormánynak még megadják ezt a felhatalmazást, de ki tudja, milyen belügyminiszter jön, ki tudja, milyen kormány jön, (Rajniss Ferenc: Csak rosszabb jöhet!) mindenkinek nem hajlandók egy ilyen carte blanchét adni. Erre válaszom a következő: Ha akad kormány és akad belügyminiszter, aki az ebben a javaslatban foglalt felhatalmazásokat nem a köz érdekének megfelelően használja és alkalrhazza, akkor annak a belügyminiszternek ott van a parlamenti felelőssége, tessék azt igénybe venni. De nem tudok elképzelni egy olyan őrült belügyminisztert, aki ezt a felhatalmazást, amely ebben a törvényjavaslatban foglaltatik, úgy alkalmazná és úgy használná fel, hogy megnehezítené annak a feladatnak teljesítését, amelyre éppen ez a felhatalmazás szól. Mit akar ez a felhatalmazás? Rendezni akarja a, tisztviselők kérdését. Ha egy belügyminiszter akad, aki ezt olyan módon akarja rendezni, hogy a tisztviselőket a »sic volo, sic jubeo« alapján dobálja össze-vissz,a, az országban, ha nem veszi figyelembe a közigazgatásnak eminens érdekeit, amelyeket ez a javaslat szolgálni akar, ha politikai szempontok szerint gyakorolja ezt a felhatalmazást, hát akkor az a belügyminiszter megérett arra, hogy vagy a bolondok házába csukják, vagy pedig itt vonják le vele szemben leg-alább a politikai konzekvenciát. (Bajcsy-Zsilinszky Endre: Két év untig elegendő volna!) Én nem tudom, hogy két év elegendő volna-e? (Közi-Horváth József: Majd meghosszabbítjuk inkább!) Magam volnék a legboldogabb, ha elegendő lenne. (Egy hang a középen: Öt év is kevés! — Meskó Zoltán: Három évben kiegyezhetünk!) Én nem vagyok hajlandó egyezkedni, én csak álláspontomat fejtem ki a kérdésben. (Közi-Horváth József: Bizonyos ellenőrzést is jelentene az újra való megszavazás!) A parlament ellenőrzése állandó kell, hogy legyen és állandóan kell, hogy érvényesüljön. Ha a parlament úgy találja, hogy az a belügyminiszter nem teljesíti kötelességét, akkor tessék felelősségre vonni, de ha ennyi bizalmat nem tudnak előlegezni .annak a belügyminiszternek, akkor annak a belügyminiszternek a munkáját teszik lehetetlenné. (Ügy van! Ügy van! a jobbolda-