Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-295

61 Az országgyűlés képviselőházának 295 mazottak kezdő fizetését méltóztassék a jelenlegi megélhetési viszonyoknak megfelelően megállapítani. Ma már téves az a felfogás, hogy a községekben sokkal olcsóbban lehet élni, mint a városokban. A községekben ma éppoly nehéz, sokszor talán még nehezebb a megélhetés, mint a városokban, mert a mai ellátási viszonyok mellett elsősorban a városokról igyekszik a kormányzat gondoskodni. Akár az úgynevezett jegyre adott cikkeket, akár a textiliákat, vagy bármit nézünk, a vá rosokban mindig jobban hozzá lehet jutni mindenhez. Ugyanígy az élelmezési ellátásnál is ma az a helyzet, hogy mindenkitől elveszik azt. ami az ő saját és gazdasága ellátásán felül van, úgyhogy az a jegyző, írnok vagy egyéb községi alkalmazott, aki nem termelő, nem bír hozzájutni a közellátási cikkekhez, vagy leg. alább is nem bír olcsóbban és könnyebben hozzájutni, mint a városok lakossága. Ezzel szemben javadalmazásukat eddig mindig abból a szempontból állapították meg, hogy a községekben mégis olcsóbb az élet. Nagyon kérem, hogy a fizetéseket akár a végleges alkalmazottaknál, akár ezeknél az úgynevezett kisegítő munkaerőknél lényegesen emelni méltóztassék. Az utóbbi időben volt is már egy emelés, de az olyan csekély volt, hogy nem egyenlíti ki az előállott megélhetési nehézségeket. Egy kérdésem van, amelyet szeretnék tisztázni s erre a belügyminiszter úr válaszát kérem. A javaslatból ugyanis nem tudom kiöl vásni, hogy a jegyzők a kinevezés útján átko rülhetnek-e majd a vármegyei tisztviselők so rába. (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügy miniszter: Csak ha a kvalifikációjuk megvan!) Köszönettel tudomásul veszem a belügyminisz ter úr válaszát. Rendkívül fontos volna ugyanis, hogy a községi jegyzők, akik rátér mett emberek, előrehaladást szerezhessenek maguknak és hogy az a jegyző, aki egy ki? községben jól bevált, tehetséges ember

% ne maradjon ott feltétlenül élete végéig, mint ami lyen eddig volt a helyzet, hanem tudásának, alkotóképességének és törekvésének megfelelőbb helyre juthasson. Ez talán még sarkallni is fogja azokat a jegyzőket, akik fiatalabbak, hogy olyan képesítést szerezzenek meg, amely (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Kérem, ez már ma is így történik sok eset ben!) képessé teszi őket annak az állásnak betöltésére. És ne méltóztassék lemosolyogni azt a kérésemet, amelyet legutoljára terjesztek elő, hogy tessék figyelembe venni a kisbírókat. A községekben nincsenek közigazgatási altisztek. Azt hiszem, egy későbbi közigazgatási reformnál vagy már előzőleg is módot lehetne találni arra, hogy a községekben közigazgatási altiszti állásokat szervezzünk. Ezt azért tartom rendkívül fontosnak, mert látom, hogy a községekben az a kisbíró, aki szegődményes. akinek 30—£0—50 pengő fizetése van, igen fontos munkát végez, törvényhatósági, bírósági iratokat kézbesít, végrehajtásoknál segédkezik, pénzt kezel, állandóan a községháza irodájában dolgozik, mindent tevő ember ott, és sokszor igen fontos dolgokat bíznak rá. A kisbíró meg győződésem szerint sokkal nagyobb munkát végez, mint akármelyik belügyminisztériumi vagy vármegyei altiszt. A községházára nem tudunk kisegítő munkaerőket kapni; egy altiszt is elvégezné azokat a munkákat, .amelyeket egyébként középiskolát végzett tisztviselőkkel kellene végeztetni. Ha tehát minden ülése 1942 október 16-án, pénteken. községben rendszeresítenek egy vagy két altiszti állást, amire szükség is van, akkor ezzel egyrészt nagymértékben megszűntettük a köz ségi adminisztráció egyes fogyatékosságait, másrészt pedig ^azoknak az embereknek, akik ebben a munkában résztvesznek, bizonyos stabil életet és jövőt biztosítunk. Mint felszólalásom elején mondottam, a törvényjavaslatot, minthogy az szükségszerű megoldást tartalmaz s ez a szükségszerű megoldás feltétlenül kívánatos és minthogy az abban foglalt kinevezési rendszer meggyőződésem szerint az önkormányzatok lényegét nem sérti, hanem csak egy járulékos jelenségét érinti, a magam részéről elfogadom. Egyben azonban kérem a mélyen t belügyminiszter urjat, hogy elhangzott észrevételeimet s azokat is. amiket t. képviselőtársaim a javaslat módosítására, illetőleg javítására előadtak, elfogadni szíveskedjék. ÉlnÖk: Kérdem a t. Ház,at, kíván e még valaki a javaslathoz hozzászólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. A belügyminiszter úr kíván szólni yitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: T. Képviselőház! Ennek a javaslatnak a vitáj,a széles mederben felvetett számos olyan kérdést, amely a javaslat tartalmával és célkitűzésével nincsen szoros összefüggésben és a javaslat elbírálásánál tulajdonképpen nem is volna figyelembevehető. De miután magam is úgy érzem, hogy ez a javaslat igenis a közigazgatás lényegébe vág, bizonyos mértékig belejátszik az önkormányz,atok életébe is, annak ellenére, hogy a javaslat csak átmeneti és szükséges intézkedésekre kér felhatalmazást, mégis szükségesnek tartom reflektálni azokra a felszólalásokra, amelyek itt ennek a javaslatnak a tárgyalásával kapcsolatban a közigazgatási reform szükségességét és annak különböző területeit érintették. Az ellenzéki kritika argumentumai közül lehetőleg mindegyikkel foglalkozni fogok, csak eggyel nem fog lalkozom: a szélső ellenzéknek azzal az álláspontjával, amely szerint ezt a javaslatot a kormány iránt bizalom hiányában nem szavazza meg. Ez olyan álláspont, amely előtt meghajlok és amelyre természetesen semmilyen észrevételem nincs. (Maróthy Károly: Ez nem is érv! Ezzel nem kell foglalkozni!) Ami mármost a tárgyi kritikákat illeti!, legyen szabad itt először rámutatnom, hogy ez a törvényjavaslat nem kíván sem dönteni, sem elébevágni azoknak a kérdéseknek, amelyek a magyar közigazgatás és a magyar önkormány, zati élet szükséges reformálását érintik. Ez a javaslat semmi mást nem akar és nem céloz, mint azt, hogy az adott helyzet és a legutóbbi évek fejleményei következtében beállott zűrzavaros bizonytalanságot a közigazgatási tisztviselők területén rendbehozza. Erre a célra pedig azon az eszközön kívül, amelyet a törvényjavaslat kijelöl, semmi más eszköz nem áll rendelkezésemre. Én nem törekszem ezzel a javaslattal magamnak nagyobb hatalmat, vagy hatalmi pozíciót biztosítani, amint ezt ellenzéki oldalról beállítják (Rajniss Ferenc: Nagyobbat már nem üs lehet!), mert nyugodtan állíthatom, hogy nekem több hatalmi eszközre, mint amenynyi rendelkezésemre áll, nincs szükségem ahhoz, hogy a rendet fenntartsam. (Helyeslés és tavs a jobboldalon. — Taps és derültség a szélsőbaloldalon.) Nem kérek tehát több hatalmat. Nem