Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-295

Az országgyűlés képviselőházának 295. korporativ, alapon való megszervezésének szükségességéről.« Szeretném az illetékeseknek és a társadalomnak egyaránt figyelmébe ajánlani, bogy a magyar önkormányzat nem más, mint a korporativ' gondolatnak megvalósított és kipróbált formája a közigazgatás vonalán. Ha tehát helyesebbnek tartjuk a korporativ felépítést, akkor ne szüntessük meg azt, ami ezen a téren már régen megvan. Legfeljebb arról lehet szó. —• kell is, 'hogy szó legyen róla — hogy ennek az évszázados intézménynek a hibáit megjavítsuk és úgy állítsuk bele a modern életbe, hogy a modern élet iramát átvéve, a nemzetet tökéletesebben szolgálhassa. Mielőtt a javaslat konkrétumaira rátérnék, még; azt is meg kell említenem, hogy a közigazgatás menetét nemcsak azok áz okok zavarják, amelyéket igen helytállóan a javaslat indokolása is felsorol. Igén nagy része van ebben a túlzott centralizációnak is. Erre már rámutatott az előttem szólott igen t. képviselőtársam is. Nyugodtan merem állítani és azt hiszem, ugyanezt állítja az egész Ház, pártkülönbség nélkül, hogy ha ezen a téren sürgősen nem történik változtatás, a közigazgatás csődje elkerülhetetlen lesz. (Piukovich József: Megvan!) Elismerem, hogy a trianoni időkben megvolt a jogosultsága ennek az erős centralizálásnak, azt is elismerem, hogy akkor a belügyminisztérium el tudta végezni az ebből adódó munkatöbbletet. A centralis ztikus irányításnak és ellenőrzésnek meglesz a jogosultsága a jövőben is. Artna a kicsinyességig menő és lassú ellen őrzésre azonban, amit ma végez a minisztérium, se szükség nincs, se keresztül nem vihető a minisztérium tulajdonképpeni feladatának és az érdekelteiknek súlyos sérelme nélkül. A mai rendszer mellett az alispánok és a polgármesterek számtalan esetben az előtt az alternatívái előtt állanak, hogy ha szigorúan ragaszkodnak a belügyminisztériumi jóváhagyás megérkeztére, akkor megakad egy-egy probléma elintézése, egy-egy család jövője forog kockán, vagy plédig, haaz élet szavára hallgatnak és intézkednek a jóváhagyás Temé nyében, akkor napról-napra fejükön hordjáik a fegyelmi veszedelmét. A javaslat indokoltságát, hangsúlyozom: ennek az átmeneti javaslatnak az indokoltságát elismerem. Ezen a rendkívüli helyzeten, amely a közigazgatásban a többszöri országgyarapodással és az ifjúságnak a szabadpályákra való Örvendetes törekvésével és niem utolsó sorban a- háborús bevonulások következtében előállott, csak rendkívüli intézkedésekkel lehet segíteni. Itt valóban operatív beavatkozásra van szükség, hogy a normális vérkeringés a közigazgatásiban helyreálljon. Okolni sem lehet senkit azért, hogy ez a szükségesség előállott. Csak imádkozni lieh et és dolgozni kell, hogy minél előbb és minél nagyobb mértékben következzék be az ország éle tében az a pillanat, amikor közigazgatási kereteinket újból hővíteni kell és lehet. Mégis van ai javaslattal kapcsolatban néhány meg jegyzésem, illetőleg kérésem. Helytelenítem, hogy Budapestet most is. mint annyi más alkalommal kivették a törvény hatálya alól. Sem indokoltnak, sem méltányosnak nem tartom ezt a kivételezést. Valamikor az első világháború előtt egy yankee Ruttka felől Budapestre érkezve a félnapi út tapasztalait úgy összegezte, hogy »Különös ez a Magyarország, amelyben nincsenek városok«. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XV. ülése 1942 október 16-án, pénteken. 55 1 Hála Istennek, ma már Budapesten kívül is vannak már városaink és ezek a városok, amint a javaslat is elismeri, zokszó nélkül adták o.da legjobb tisztviselőiket a hazatért területek városainak szolgálatába. Magam is olyan törvényhatósági jogú városnaífe vagyok képviselője, amely a kitűnő tisztviselőknek egész sorát bocsátotta Nagyvá« radnak, Kolozsvárnak és más városoknak ren delkezésére, ugyanakkor, amikor a fejlődés mai iramában magának is igen nagy szüksége lett volna ezeknek a fiatal, tetterős vezetőknek a munikáJára. De Győr is és a többi törvényhatósági jogú város is hazafias érzésből zokszó nélkül hozta meg

1 az áldozatot. Viszont méltánytalannak tartja és joggal tartja annak, hogy amikor ők áldoznak kitűnő munka* erőket és ugyanakkor ennek következtében még autonómiájuknak csorbítását is kénytelenek elviselni, olyan mértékben, amint ezt éppen ebben a javaslatban látjuk, ugyanakkor az a leggazdagabbi testvér, amelynek gazdag-* sága részben úgy is az ő mellőzöttségükből született, ismét kivételt képezzen. (Meskó Zoltán: Kevesebbet csonkítanak, örülni kell nekil Kevesebb törvényhatósági autonómiát csonkítanak !i) Ha t. képviselőtársam ezen a véleményen van is, nem tudom elhinni, hogy a saját törvényhatósága ugyanígy gondolkozzék. Bizonyos vagyok albban, hogy másképpen gondolkozik. Ha áldoznak a kisebb törvényhatóságok a maguk kisebb tisztviselői létszámából kitűnő tisztviselőket és ha ennek következtében csorbítást kénytelenek szenvedni autonómiájukban, elvárhatjuk, hogy az a Budapest, amelynek nem harminc, negyven vagy száz tisztviselője van, hanem ezerszámra vannak tisztviselői, ugyanúgy adjon tisztviselőiket, mert Budapest nem érzi meg annyira a harminc-negyven kitűnő tisztviselő kivonását és odaadását, mint a vidéki törvényhatósági városok közül megérzi egy fejlődő vidéki város három-négy agilis, tetterős vezetőjének elvesztését. Indítványozni leszek bátor a 8. §-nak,olyan módosítását, hogy a 2. § (1) bekezdése. alá eső tisztviselői állásokra minden esetben pályázatot kelljen hirdetni. Részint elvi, részint gyakorlati szempontok vezetnek ennek az indítványnak a megtételében. Pályázati hirdetése esetén eleve kiesik az_a gyamí, hogy alispáni, polgármesteri, tanácsnoki, főszolgabírói; szóval vezetői állásokat suba alatt, meg nem engedhető befolyások érvényesülésével töltsenek be. Hangsúlyozom: kiesik ez a gyanú. Ezzel egy pillanatra selm mondtam azt, hogy ez a gyanú jogosult, de ma, amikor a közvélemény annyira könnyen izgatható, még a gyanúját is el kell kerülni annak, hogy esetleg pályázat kihirdetése nélkül olyan befolyások érvényesülnek, amelyek következtében elesik a kinevezési rendszernek éppen az a sokat bangozr tátott előnye, hogy a legkiválóbbak kerülnek a vezetéshez. Hadd lássa az autonómia közönsége, annak az autonómiának a közönsége, amely a kinevezés után is tovább viseli a terheiket, mert a fizetést az autonómia adja, (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Hol?) hadd lássa

v az az autonómia, hogy kik pályáztak erre a vezetői állásra és hadd gyakoroljon legalább néma ellenőrzést a betöltés mikéntje felett. ^ Gyakorlati jelentősége is van a pályázathirdetésnek, és ezt szeretném^ a belügyminiszter úr figyelmébe ajánlani. Pályázhatnak olyanok is, akiket éppen itt fedez fsl a pályázat 12