Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-295

m Az országgyűlés képviselőházának 295. ülése 1942 október 16-án, pénteken. rapsz móídon hozza ide a Ház elé. Ezzel korántsem akarom azt mondani, hogy a javaslatok előkészítése az egyes minisztériumkban nem történt meg saakszempontiból a kellő komolysággal, (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldaZowJ de tendenciát látok a kormányzat részéről is» nem szándékos, de ténylegesen meglévő tendenciát, amely szerint a hangsúly a végrehajtó hatalom által történő előkészítésen van, a képviselőházi tárgyalás pedig csak egy törvényes forma, amelyen át kell esni, de amely úgyis megtörténik. Ebben a tekintetben tehát a többség is hibás bizonyos fokig, mert nem követeli meg, hogy a javaslatok úgy kerüljenek a Ház elé, hogy az egyes képviselőknek és pártoknak ne huszonnégy vagy negyvennyolc órányi idejük legyen csupán, hogy eldöntsék részint önmagukban, vájjon helyesnek tartják-e a javaslatot, vagy nem, másrészt pedig, hogy alkalmuk legyen a pártoknak összejönni, ai kérdést megtárgyalni és párthatározatot hozni atekintetben, hogy a párt miként fog viselkedni a szó.banforgó javaslattal szemben. T. Ház! Különösen a mai időkiben, amikor úgy is van olyan irányzat, amely a parlamentárizunfus eltörlését kívánja, a kormányzatnak, amely parlamentáris alapon áll, feltétlenül törekednie kell arra, hogy a parlamenti tárgyalások nívóját, amely — valljuk meg őszintén >— meglehetősen leszállott, felemelje azáltal is, hogy a komoly és lelkiismeretes képviselőknek, — mert hála Istennek ez a többség, — módjuk legyen arra, hogy komolyan és lelkiismeretesen felkészülhessenek az egyes törvényjavaslatok tárgyalására. Talán felesleges hangsúlyoznom, hogy még a kifejezetten szakembernek is kevés huszonnégy vagy negyvennyolc óra egy ilyen szerteágazó és a nemzet s a törvényhatóságok életébe komolyan belevágó kérdés tanulmányozására, — ezt szeretném hangsúlyozni azokkal szemben, akik azt^ mondják, nem vág bele a törvényhatóságok életébe, mert igenis belevág — tehát feltétlenül szükséges lenne, hogy több idő álljon rendelkezésre arra, hogy a szakemberek és a nem szakemberek, de komolyan hozzászólni kívánók a szakirodalmat áttanulmányozhassák és magukban megfelelő véleményt formálhass ariajk ki. T. Ház! Báír ez a javaslat nem (hozza az önkormányzat és a közigazgatás reformját, és bár itt csak átmeneti megoldásról van szó, — ezt megint szeretném hangsúlyozni t. képviselőtársammal szemben, aki ia kinevezési rendszerről már mint valami kész, elintézett dologról beszélt — mert hiszen a miniszter úr ezt határozottan kifejezi az indokolásban és maga sem foglal állást a választás és a kinevezés kérdésében, mégis mivel az indokolás utal arra, hogy hamarosan szó lesz a törvényhatóságoknak és azután az egész közigazgatásnak reformjáról, magam is szükségesnek tartom, hogy a kereszténypárt álláspontjait ebben a tekintetben leszögezzem. Szükségesnek tartom ezt éppen ennél a javaslatnál azért, mert megint attól félek, hogy azok a nagy reformok is, amelyek valóban átalakítják az egész magyar közigazgatást, úgy kerülnek majd ide a Ház elé, hogy csak 24 vagy 48 óránk lesz a meggondolásra, és már nem lesz semmiféle lehetőség arra, hogy bizonyos változtatások történjenek. T. Ház! Az önkormányzat a mi meggyőződésünk szerint nemcsak egy történelmi érdemeket szerzett, tradíciók által megszentelt intézménye a magyar életnek, hanem emellett egy olyan intézmény, amelynek ma is megvan a jelentősége és jogosultsága. (Helyeslés bal' felől.) Azt merném mondani, hogy ha nem volna meg az önkormányzat, akkor éppen a mai nehéz időkben fel kellene találni és meg kellene csinálni. Kuncz Ödön szerint az önkormányzat a nemzet önrendelkezése a partikularizmus alakjában; a nemzeti önrendelkezés tudatát és vágyát pedig ma nem kisebbíteni, hanem erősíteni kell a társadalom minden rétegében. (Helyeslés half elől.) A falu önkormányzatának gyakorlati elsorvadását is a nemzeti önrendelkezés viátgyánák a népiélekben való elhomályosodásia miatt tartom elsősorban veszedelmesnek. A kicsi falvak önkormányzatától gyakorlatilag megfosztott vagy attól különféle praktikákkal elidegenített nép előbbutóbb elidegenedik a nemzeti önkormányzat tói is. Ezért nem lehet elég hangosan kiáltani és elég szépen kérni, hogy a néptől ne vegyék el az önkormányzatot, hanem neveljék rá az önkormányzatra. Az előbbi a vezetőknek helyben és eisetről-eseifare kényelmesebb lehet, az utóbbi azonban ma felmérhetetlen nemzeti szolgálat. Az ölnkormányziatra lelkileg ránevelt, az önkormányzatot a maga kis községében nemcsak látszólag, r forma szerint, hanem gyakorlatilag is élő nép különösebb magyarázgatás és propagandaminisztérium nélkül is megérti és értékeli a nemzeti önkormányzatínak, a szabadságinak es a függetlenségnek az egész nemzet jövendőjére es benne a saját egyéni életére is kiható sorsdöntő fontosságát s megérti és mindjárt vissza is utasítja azokat az esetleges ellenséges propaganda-szólamokat, amelyek 'a nép szociális jólétét es egyéni szabadságát, a szociális haladást és a nemzeti függetlenséget szembe akarnák egymással állítani. T. Ház! Perdinándy szerint a nragyar önkormányzat ma abban nyilvánul meg, hogy az állampolgárok önkormányzati testületekbe tömörülve, a törvényhatóság területén az állami közügyeket önmaguk intézik és intézkedéseiket saját választott tisztviselőikkel foganatosítják. Magyary ugyanezt mondja más szavakkal (olvassa): »A nemzet tagjai, mint állami szerveik, beállanak az állam szolgálatába, maguk hajtják Yégre magukban az állam akaratát. Vagyis az autonómiában választott tisztviselőin keresztül a nép maga is résztvesz a közigazgatásban és így a felelősségvállalásban. A közigazgatás megsokasodott feladatai között, amikor a közigazgatás a rendeletek és szigorítások százaival kénytelen a családoknak legbensőbb belügyeibe is beleavatkozni, roppant fontossága van az autonómiának, ahol a nép szinte maga hajtja végre önmagán a szükséges, de fájdalmas rendeleteket. Ha a közigazgatás teljesen állami lenne, akikor az álltamtól — ismert okok miatt — századokon át elidegenedett magyar nép a nehéz időben és a belőle adódó kényszerű kényelmetlenségeknek és súlyos 'áldozatoknak minden ódiumát az államhatalomra, illetőleg az azt megszemélyesítő

1 közigazgatási tisztviselőkre hárítaná.« •Egyed István szerint (olvassa): »Az autonómia megszünteti a kormányzó és a kormányzottak ellentétét és a társadalmi élet elveit beoltja az államba. A liberalizmusnak társadalombomlasztó és az egyik-másik újabb irányzatnak pánetatista megnyilatkozásaival szemben egyre inkább előtérbe jut a keresztény korporativ elgondolás. Magyarországon is t mind többet írnak és beszélnek a társadalmi és gazdasági élet