Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-309

568 Az országgyűlés képviselőházának 309. ülése 1942 november 19-én, csütörtökön. tozőikról becsületes gondoskodás történik. (Baky László: Ellátjuk őket!) A rendeletet mint fejlődési fokozatot, ennek a kérdésnek megoldásában hálásan fogadom, de méltóztassék ezen az úton továbbmenni. Azután szeretnék egypár kedvezményt biztosítani katonáink számára. Az egyik az, hogy katonáink ingyen utazhassanak a villamoson. Azt hiszem, a Beszkrt.-nak olyan busás jövedelme van, amilyen azelőtt egyáltalán mem is volt elképzelhető. A világháborúban valóban így is volt, hogy a katonák a villamoson nem fizettek. A mostani háború katonái máért legyeinek hátrányban a másuk világháború katonáival szembeni (Baky László: Ez helyes!) Ezenkívül tudjuk, hogy mit jelent a katonáknak és a katonák hozzátartozóinak éppen a bajtársi szolgálat következtében a rádió. A rádió vezetője kiváló, melegérzésű katona, azt hiszem, nem lesz lehetetlen vele megegyezni abban a tekintetben, hogy a katonák hozzátartozói számára a rádió előfizetési díjat valamiképpen mérsékeljék. Tisztelettel kérem még a miniszter urat, méltóztassék odahatni, hogy a felváltás a (harctéren küzdő csapatoknál megtörténjék. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A miniszter úr kint volt a harctéren, közvetlenül tapasztalhatta a hangulatot és azt hiszem, ennek a hangullatnak az emelésére, nagy megnyugtatásra szolgálna és az igazság gondolatának érvényesítése volna, ha bizonyos időközeikben felváltás történnék. A magyar katona,ott van, megállja a helyét becsületesen, de van benne igazságérzés, amely azt kérdezi tőle, hogy voltaképpen miért nem állja meg más is a helyét ugyanazon a veszedelmes poszton. Aziránt intéznék még tiszteletteljes kérdést a miniszter úrhoz, vájjon a téli felszerelés kijuttatása megtörtént-e már, mert ott már 15—20 fokos hidegek vannak és úgylátszik:, nem mindenhol kapták meg a katonák a télii holmit. A tanítóikat, úgy látom, előszeretettel hívják be katonai szolgálatra, ennek következtében többszáz iskolában szünetel a tanítás, azonkívül, ahol nem szünetel, ott összevonással kell a kérdést megoldani, tantermek összevonásával, vagy helyettesítéssel, mindkettő nagy nehézséget idéz elő és igen súlyos financiális terheket is jelent az iskolafenntartóknak. Nem kívánom, hogy azoüöat a tanítókat mentsék fel, akik olyan csapatban szolgálnak, amely csapat a harctéren van, vagy amelyet rövidesen, kivezényellnek a harctérre. Csak azt kérem, hogy azokat a tanítókat mentsék fel, akik itthon vannak, mégpedig arra az időre, ameddig osapatteistüket nem vezénylik ki a harctérre, hogy ezek elvégezzék kulturális munkásságukat. Azután tisztelettel kérdem a miniszter urat, hogy milyen törvényes --alapom kérik a katonai hatóságok a lelkészek származásának igazolását? Én itt voltam az 1939 : IV. te. tárgyalásánál és megszavazásánál. Ennek egyik pontja úgy intézkedik, hogy a lelkészek eo ipso keresztényeknek számítanak és nem emlékszem arra, hogy olyan törvényt hoztunk volna, amely ezt hatálytalanítaná. Rátz Kálmán képviselőtársam igen megszívlelendő szavakat~niondott egy másik tárca tárgyalásánál a zsidó munkaszolgálatosokról. En csak azt kérem a miniszter úrtól, méltóztassék ezeknek a munkaerejét a nemzet érdekében okszerűen felhasználtatni. (Helyeslés.) Az orvosok tehát szolgálj amak az egészségügynél, a technikusok és a mérnökök a maguk munkakörében, az okleveles gazdák pedig gazdaságban legyenek alkalmazva, hogy .mindenki a legtöbb eredményt tudáa produkálni a nemzet érdekében. (Zaj és mozgás a szélsőbaloldalon.) Méltóztassék — de különben ezt nem is kell kérnem, merthiszen a miniszter úr eddig is nagyon szívén viselte ezt a kérdést — a valláserkölcsi érzés kimélyítésére nagy gondot fordítani. A valláserkölcsi érzületből fakad a hősiességnek és az áldoziatoss ágnak a szelleme. Egészen másképpen nézi az áldozatot, az áldozat értelmét és értékét az, aki in specie aeter* nitatis, az örökkévalóság távlatából nézi az áldozatot és egészen másképpen látja az áldozat jelentőségét és értékét az, aki szűk földi távlatból szemléli azt. A magyar honvédség nagy tettekre van hivatva, nagy tettekhez pedig nagy hit kell. Pótolhatatlan az a vigasz és az az erő, amit a vallásos érzés nyújt a katonának. (Ügy van! Ügy van!) En magam is igen jól tudom, hogy mit jelent egy katona életében kinn a frontom, az ő katonasorsának elviselésében egy vigasztaló szó a vallás^ szolgája részéről, vagy pedig mit jelent egy istentisztelet. En tartottam istentiszteleteket éjnek idején földalatti fedezékekben és _ mondhatom, ha valamikor a-Szent Péter bazilika porfiroszlopos oltáránál kellene misét mondanom, az az élmény mélységét, nemességét ós nagyszerűségét tekintve, meg sem közelítené azt az élményt, amelyet ott, az Unter standban, a földalatti fedezékben átéltem. Ezek volnának azok a kérelmek, amelyeket tisztelettel a miniszter úr magas és jótékony figyelmébe ajánlok, öriási az a feladat és emberfeletti 'HZi cl felelősség, amely éppen ebben' az időben a miniszter úrra hárul: a honvédség szellemi, erkölcsi és anyagi igényeinek biztosítása és kielégítése, a hadviselés mindeneknél fontosabb érdekeinek ezeia a vezetőhelyen való szolgálata és gondoskodás arról, hogy a háború végén is álljon itt egy pompásan felszerelt, szellemileg egységes, ütésre kész, f és ütésre képes hadsereg a mi egészen különálló nemzeti céljaink szolgálatára, (Helyeslés.) és hogy a béketárgyaláisioknál ezzel tudjunk súlyt adni szavunknak. (Helyeslés.) En a miniszter urat —• hála Istennek — kitűnő katonának és kitűnő magyar embernek ismerem. Legyen tehát a miniszter úr meggyőződve arról, hogy éppen ezért ebben a ( sorsdöntőén fontosi munkájában áldozatkészségünk teljességével és kötelességtudásunk egészével zárt sgrokban állunk a miniszter úr mögött. Kérem a jó Istent, adjon erőt a miniszter úrnak ahhoz, hogy ezt a nagyszerű munkáját és feladatát a nemzet érdekében a legtökéletesebben és a legteljesebben tudja elvégezni. A miniisT-ter úr iránti bizalomból, r meg azért is, mert ezt a költségvetést az országnak szavazzuk meg és nem a kormánynak, természetesem örömmel elfogadom a költségvetést. (Élénk éljenzés, helyeslés és taps. — A szóno^ kot üdvözlik.) Elnök: Több vezérszónok nines. Szólásra következik? Nagy Ferenc jegyző: Baky László! Elnök: Baky László képviselő urat illeti H szó. Baky László: T. Ház! Elnézést kérek azért, bogy nem tudok sem irodaiomtörténetiij előadást, sem olyan szép beszédeket tartani, miimt előttem felszólalt képvisel ő társaim. Ezért in.