Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.
Ülésnapok - 1939-309
Az országgyűlés képviselőházának 309. künk tehát igenis vannak elvitathatatlan, elkobozhatatlan és elnémíthatatlan igényeink és jogaink s éppen ezért, miután ezek a jogok még nincsenek kielégítve, (Ügy van! Ügy van!) hiszem és bízom abban, hogy nem fogják majd a háború után megakadályozni, hogy mi történelmi és szent jogainkat teljességben érvényesítsük. (Egy ha^ig a jobboldalon: Fel a Tátráig!) • « De ünnep ez a költségvetési tárgyailás azért is, mert mi katonanemzet vagyunk és pedig a legjavából. Nem nemzeti elfogultságból származó megállapítás ez. Ihianem egy történelmi igazság, a honfoglalás óta beigazolt történelmi igazság. Bölcs Leó bizánci császár már abban az időben, tehát Árpád korában ír Q, r magyarok kiiváló harci és katonai szervezetéről, a magyarok erkölcsi kiválóságáról, a magyarok bátorságáról és becsületességéről, aminek ékes bizonyítéka volt az, hogy saját testőrségét ma gyár t katonákból állította össze. És Szent István idejében, 1030-ban, amikor Konrád német császár hatalmas hadsereggel vonult Magyarország ellen, mert tudomást szerzett arról a gazdagságról, amit 'a magyarok itt a honfoglalás óta lefolyt 134 esztendő alatt teremtettek és mert e-z az országot hűbéresévé akarta tenni, akkor ezt a hatalmas sereget Szent István a maga maroknyi seregével teljesen tönkreverte, úgyhogy a német császárnak elment a kedve a további háborúskodástól. A számbelileg nagy fölényben lévő ellenséget Szent István a magyar katona vitézségével ós a magyar hadviselés fölényes géniuszával verte me a 1 . Egy egészen sajátos és eredeti magyar védelmi rendszer, a gyepük, amelyek a Magino.voiial elvei alapján voltak megkonstruálva, fogták fel ezt a támadást és ugyanazzal a stratégiával és taktikával, amelyIvel Hindenburg megverte mégsem mi tői eg a Mazuri-tavaknál az oroszt, verte meg a németek hatalmas seregét Szent István. Ezzel .a kamton ai vitézséggel, ezekkel a páratlan katonai erényekkel állta száz éven keresztül a magyar a hatalmas török támadást s a monarchiának legnagyobb hadvezére, Savoyai Jenő herceg, éppen a magvar katona kiválóságának és a magyar kiváló politikai képességének tudatában azt tanácsolta a császárnak és királynak, hogy a monarchia hatalmi túlsúlyát helyezze ide át Magyarországra- Ugyanezt ajánlotta Bismarck is annakidején s a világháború legendás hadvezére Mackensen is azt mondotta. hogy a magyar katonával az egész világot meg lehetne hódítani. A magyar katona a maga talpraesettségével, a maga minden súlyo« és bonyolult helyzetben mását kiiismerni tudó és a megoldást szinte ösztönszerűen megtaláló képességével, a maga találékon^sá"-fival, a. maga leleményességével, a maga lendületes bátorságával, a maga emberséfessésévejl és lovagias érzületével, a. maga közösségérzésével vallóban a legkiválóbb katonája lett az egész vil ásnak. Ez a magyar katona Wt Európának katonai nevelője és ezen a területen ét> uen a magyar katona kiválósága következtében a magyarságot illeti mec nemcsak a történelmit és a politikai elsőszülöttsésc. hanem a V at ornai elsőszülötf-ség is. A miniszterelnök úr Kecskeméten, amikor búcsúztatta a kecskeméti ezredet, azt mondta, hosrv »most kimentek a harctérre és a világ legjobb katonái mellett fogtok harcol-nií«. En mint öreor katona, helvesebben legalább k a miniszterelnök úrnál öregebb katona, helyesbítem a miniszterelnök KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XV. 'pY«; ülése 1942 november 19-én, csütörtökön. . 567 urat: a világ legjobb katonája megy a világon legjobban qrganizált hadserege mellé harcolni. Ez az igazság és a helyes megállapítás, Ebből a megállapításból kettő következik. Az egyik az, hogy önérzetünk és önbizalmunk kimélyüljön és megszilárduljon, a másik pedig az, hogy megerősödjék mibennünk az a feltétlen meggyőződés, hogy minekünk csak egyetlenegy hűséges, becsületes és mindenképp megbízható barátunk van és ez a magyar kard, amelyre támaszkodhatunk feltétlenül. És épp ebből a felismerésből kifolyólag egy nagy és szent kötelességünk van: ezt az ősi magyar kardot megsokasítani és mentől több magyar ember kezébe adni. (Élénk helyeslés a Ház minden oldalán.) T. Ház! Ami mármost a költségvetést illeti, ezt a költségvetést a kormányzat 845 millió pengővel dotálja. Ebből a 845 millió pengőből 27 millió esik a központi igazgatásra, 60 millió a parancsnokságokra, 475 millió a csapatokra, 164 millió a légierőre, 74 millió esik a katonai intézetekre és 44 millió pengő a haderőn kívüli katonai kiképzésre-. Ez mindenesetre igen tekintélyes összeg, de semmiesetre nem sok. Eltekintve attól, hogy semmi sem lehet sok, amit mi hadseregünk fejlesztésére és a hadviselés feltételeinek biztosítására megszavazunk, mondom, ettől eltekintve,, ez az ösz. szeg nem sok, sőt nagyon kevés, mert ebben a költségvetésben nincs egy fillér sem biztosítva a honvédség _ további fejlesztésére, nincs egy fillér sem biztosítva â hadviselés költségeire. A pénzügyminiszter úr expozéjában arravonatkozólag, hogy ezeket az összegeket honnan teremti elő, nem tájékoztatta az: országgyűlést, ha történetesen most nem ezzel a tárcával foglalkoznék, hanem általánosságban a magyar államháztartás költségvetésével, akkor igen kemény kritikát kellene mondanom a költségvetési politikáról. Igen t. Ház! Háborúban vagyunk, ami annyit jelent, hogy minden néven nevezendő erkölcsi, szellemi, fizikai és financiális erőit erre az egyetlenegy szükségesre kell koncentrálnunk. r (Helyeslés.) Egy gyönyörű, szép, nagyszabású szociális és gazdasági programtnot végrehajtani s a mellett háborút viselni, nem lehet. Erre még hatalmas, rendkívül gazdag államok sem képesek. Én magam, alaptermészetem szerint, _ optimista vagyok, (Nagy László: Az a jó!) de irigylem a pénzügyminiszter optimizmusát és nagy aggodalommal nézem, ezt a költségvetési bűvészetet, éppen a honvédség és a hadviselés szempontjából. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Igen t, miniszter úr, ezzel a költségvetéssel kapcsolatban egészen röviden egy-két kérést szeretnék felemlíteni vagy pedig egy-két kérdést intézni a miniszter úrhoz. Az egyik voltaképp nagyjából tárgytalanná vált. Tudniillik feljegyeztem magamnak, hogy a hadisegély stb. kérdésében szintén kérni fogom a miniszter urat, hogy méltóztassék azt felemelni. Ugyan nem vagyok megelégedve az emelés mértékével, a miniszter úr sincs megelégedve és valószínűleg azok sincsenek megelégedve, akiket ez érint, de bizonyos keretek közé volt szorítva ez a lehetőség és ehhez kellett a miniszter úrnak is alkalmazkodnia. Ez becsületbeli kötelesség, mert mi valamennyien, akik búcsúztatunk ezredeket, mind megemlítettük azt megnyugtatásukra, hogy itthon levő hozzátar87
