Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-309

566 Az országgyűlés képviselőházának 309. Itt még azt legyen szabad előadnom, bogy talán helyes volna, ha a miniszter úr a kultuszminiszter úrral egyetértésben már az első elemi iskolában elhelyeztetné bizonyos gépek, traktorok, motorok rajzát is. Nem vitás, hogy egész Európa még nagyobb technikai fejlődés előtt áll. Nem vitás, hogy mi 1914 előtt az osztrák-magyar politika miatt nem tudtuk az osztrák iparral szemben a tempót tartani. Az sem vitás, hogy egy nagy fejlődés esetén már egészen kicsi korban kell előkészítenünk, hogy a gyermekek a motorhoz, géphez jobban hozzászokjanak. Felhívom a miniszter úr figyelmét, vájjon nem volna-e helyes a téli továbbképző iskolákban és ,a népműveléssel kapcsolatban sokszorosított traktorrajzokat vagy akár tankraj.zokat,— keresztmetszetben előállítva — népünk kezébe adni és egy kissé elméletileg kiképezni népünket? Nem volna-e helyes községenként egy traktoriskolafélét felállítani? Ez egyrészt előbbre vinné a mezőgazdaságot, amelyet én a legnagyobb hadiüzeminek tartok, másrészt pedig ennek révén a motorizált századokban és ezredekben a motort kezelő legénység nyugodtabb és nagyobb készségét találnók meg, ha már a traktorokkal kapcsolatban bizonyos előképzést kapnának. De az is fontos volna, hogy a miniszter úr az altisztképzőkben is figyelemmel' legyen ' a jövő magyar ipari fejlődésre és ezeket az embereket továbbképeztetné szakembereikké, hogy a háború után meg tudjuk vívni versenyünket azokkal az államokkal, amelyeknek hatalmasabb és nagyobb iuaruk van. Ügy gondolom, hogy beszédemben körülbelül elmondtam azokat. amiket képviselőtársaim nem mondtak el. Nem akartam viszont kitérni azokra az általam is elfogadott igazságokra, amelyek akár a hadisegélyekkel, akár a tisztikar nyugdíjával, akár a légügy fejlesztésével kapcsolatban, stb. bennem éppúgy éh niek és nekem éppúgy kívánalmaim, miint másoknak. De úgy gondolom, hogy beszédem csak akkor lesz teljes, ha én is megemlékezem szívem teljes átérzéséveí azokról a hősi halottakról, akik értünk a harctéren elpusztultak, hősi halált haltak, akik dallal, hősiességgel, bátor rajta! kiáltással meghaltak, akik itt hagytak feleséget, gyermeklet, szülőt, községet és elmentek, hogy a magyar hazáért messze idegenben'meghaljanak. Meg kell emélkeznern arról a magyar történelembe aranybetükkel írt dicső névről, amelynek viselője. Magyarország második közjoga méltósága, önként ment ki a harctérre és ezzel példát mutatott nekünk arra. hogy ebben a háborúban és a nemzet bármilyen jövő háborújában csak akkor tudunk győzni, csak akkor tudjuk sikerre vinni nem; zeti gondolatainkat és céljainkat, ha mindenki e hazában, gazdag és szegény, kicsiny és nagy, öreg és fiatal a külső, vagy a belső fronton egységes lélekkel, a magyar győzelem hitével, a magyar önfeláldozás kötelességteljesítésével áll ki azért a célért, amelyet így fejezünk ki: az integer Magyarországért! mindenünket, amen! (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A,szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közül? Poruhszky Géza jegyző: vitéz Makray Lajos! Elnök: vitéz Makray Lajos képviselő urat illeti a szó! vitéa Makray Lajos: Igen t. Ház! Abban a kellemes és szerencsés helyzetben vagyok, ülése 1942 november 19-én, csütörtökön. hogy az előttem szólott igen t. képviselőtársam fejtegetésével, mondjuk 99 százalékban teljesen azonosítani tudom magamat. Amiben nem tudnám magam vele azonosítani, az sem olyan természetű, hogy szét tudná bontani azt az ün< népi hangulatot, amely most itt a Házban elterjedt. Egészen tudatosan említettem ünnepi hangulatot, mert igaza van egyik képviselőtársamnak, aki az imént azt mondotta, hogy a honvédelmi tárca költségvetésének tárgyalása mindenkor ünnepe az országgyűlésnek. Ezen a tárgyaláson az egész Házinak egyöntetű figyelme, egyetértő megbecsülése és bátran mondhatom, hogy fenntartás nélküli gondos szeretete nyilatkozik meg a tárca iránt. Talán csak egyetlen tárca van még, amely ilyen rokonszenves és ez a kultusztárca. De ez egészen természetes is, mert a két tárca között benső lelki kapcsolat van. Tudniillik azonkívül, hogy a kultusztárca jelenti a szellemi honvédelem biztosítását, az állampolgári nevelésnek — amely a kultusztárca egyik legmagasabb célja. — a honvédség az egyik igen kiváló tényezője. Az állampolgári erényeknek, nevezetesen a tekintély ti sztele+nek. az engedelmességnek, az önfegyelemnek, a> kötelességtudásnak, az áldozatos»ágnak, a vallásos érzületnek, a nemes egyszerű életformák megbecsülésének, a társadalmi szolidaritás megértésének és átélésének igen kitűnő iskolája a honvédség. De ünnep ez a nap azért is, mert a honvédelmi tárca elénk vetíti az ezeréves magyar katona képét, akit minden magyar ember legmélyebb és legtisztultabb érzése, szeretete, tisztelete, hálája, reménykedése, bizalma, büszkesége és csodálata sugároz körül. Láthatatlanul itt áll előttünk minden magyar történelmi kornak minden magyar katonája és itt van az a katona, akit ha idézünk, akkor átmelegszik a lelkünk és a szívünk és megharmatosodik a szemünk, aki felé sokezer kilométeren túl ma is száll a mi lelkünk minden hite, vágya és imádsága, aki ma is, mint ezeréves küzdelmes történelmünk folyamán annyiszor, ott az őshazának a földjén önfeláldozással és vére hullásával szolgálja a magyar történelmi hivatást és a magyar történelmi feladatokért kötelességét teljesíti. Az a megállapítás, hogy itt nem a hazáért, nem az oltárért és nem erkölcsi értékekért folyik ez a nagy küzdelem, hanem a nagyobb kenyérért, nálunk egészen biztosan nem helytálló. Mert itt igenis

1 a hazáért, az oltárért és az erkölcsi értékekért s ezeknek az erkölcsi értékeknek a nyugat számára való megvédéséért folyik a nagy harc és a nagy küzdelem. Mert ha azon az atcélfalon át tudna törni ez a sötét ár, akkor itt nem maradna haza, iákkor itt Dórba omolna az oltár, elpusztulnának az erkölcsi értékek és akkor nem volna kenyér sem. (Paczolay (rvörgy: ^ Kym Béla jönne vissza!) Mi igazán ideológiai, világnézeti háborút viselünk és ia magyar történelmi hivatás kötelességét teljesítjük. Nekünk az orosszal szemben nincsenek ter'ülei igényeink, nekünk nem kell senki másé. nekünk az kell, ami a mienk és ezer esztendő óta a mienk: a 'csorbítatlan szentistván i birodalom: mert ezt a területet mi kartcsoltiik egv oolitikai egységbe, e területnek, e terület történelmének mi adtunk színt és jelleget, ezt a teniletet ezer. éven keresztül bő magyar vérhullással mi védtük meg minden í támadással szemben és ezen a területen a magyar géniusz teremtett magyar kultúrát. Ne-