Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.
Ülésnapok - 1939-309
Az országgyűlés képviselőházának 309, gon hat kadétiskolát állítottak fel. Előttem az a cél lebeg, hogy ezt az országot a háború után is meg kell tarfanunk és akkor volnék boldog, ha hat kadetiskola helyett még legalább 26 kadetiskola lenne, hogy iá jövő nemzedéket íiem csiak valláserkölcsi, hanem olyan katonai szellemben is nevelhessük, hogy méltán tekinthessen ránk minden környező állam és mindegyik a szívébe véshesse a »Ne bántsd a magyar« jelszót. Kell a katonai nevelés, szükség van fegyelmezésre, mert a mi magyar nemzeti sajátságunk valami csodálatos. Katonák vagyunk, ha belépünk a. kaszárnyába, a kaszárnyán kívül azonban a mai kornak megfelelően nem vagyunk még eléggé militarista szelleműek. S én azt látóin, hogy a következő évtizedek ebben a szellemben fognak eltelni. Szeretném felhívni a honvédelmi miniszter úr figyelmét az altiszti továbbképző iskolákra. Nagyszerű altiszteket nevel a jutási altisztképző iskola, azonban kevés a mai 15 milliós nemzetből toborzandó hadsereg, illetőleg honvédség kiképzésére. Minél több altiszti iskolát kell létesítenünk, hiszen látjuk, hogy azok az emberek, akik katonák voltak, mások a polgári életben, azok azonban, akik altiszti iskolát jártak és altiszti kiképzésiben részesültek, a civil életben igen használható, fegyelmezett, öntudatos magyarok. Ha ugyanis van második front, ha van egiy civil front és ha van egy új Európa, nagyon jó lenne, h ci EL sok kiképzett altiszt a társadalomba visszavezetve továbbra is azt a katonás fegyelmet, magaviseletet tanúsítaná, amely mindig szükséges egy nemzet életében. T. Ház! Furíosán hangzik talán, ha azt mondom, hogy egy egyéni kérdéssel* széles társadalmi réteget érintő kérdéssel is szeretnék foglalkozni. Ez a kérdés a gyógyszerészek tiszti rangja. Ma Magyarországon van a gyógyszerésznek Európában. & legnagyobb kiképzése. A gyógyszerész ma négy évig jár az egyetemre és egy évig gyakorlatot folytat. Nincs az a tudományos pálya Magyarországon, az orvosin kívül, amely ilyen magas egyetemi végzettséget követelne. Igaz, hogy ez az állapot csak két év óta tart/de ennek az ötéves egyetemi végzettségnek nem látjuk a katonaságnál az elismerését. A helyzet az, hogy aki nyolc osztályt elvégez, az csapathoz kerülhet és tiszti rangot kaphat, de az a gyógyszerész, aki érettségi után elvégzi az öt esrvetemi évet, már csak tisztviselő lehet. Jól tudom, hoary a hadseregben mondogatják, hogy tisztviselő és tiszt mindegy, hiszen mindegyik a honvédelmet szolgálja. Engedje meg azonban a miniszter úr, hogy én mégis azt kérjem, ismerjék el a gyógyszerészek tiszti rangját annyival is inkább, mert hiszen a gyógyszerészeken kívül tiszti rangot kapott oéldául a szertári tiszt, a ruhatári tiszt, az éoítészeti tisztviselőkből tisztek lettek, postaés távírótisztek vannak, a trének is már régen tiszti rangot kaptak. (Zaj a s^élsőbaloldalon.) A sorompót tavaly már lezárták ugtyan, de én arra kérem a miniszter urat, hogy nyissa meg újra ezt a sorompót és a gyógyszerész legyen tiszt. Talán egy kifogást lehet ez ellen tenni, azt, hogy a gyógyszerész nincs közvetlen kap csoiaitlban az ellenséggel. De kérdem,' ma a kórházak nincsenek kitéve a repülőtámadások, nak? a kórházak és azok a gyógyszerésezk, akik elől vannak esetleg a zászlóaljnál, nincsenek a messzehordóágyúk tűzhatásában? A ülése 194Ê november 19-én, csütörtökön. 565 gyógyszerészet a múlt háborúban adott ' hősi halottat és már ebben a háboirúban is adott. Ez is mutatja tehát, hogy a gyógyszerész igenis közel van az ellenséghez és odatartozik a front teljes és tökéletes kiszolgálásához. Ha Románia, Szerbia és a többi államok megadták a gyógyszerésznek a tilszti rangot, akkor nem lehet, hogy Magyar országon ne kapja meg. Talán a magam esetét hozom fel. A múlt háborúban mint lovas tüzér szolgáltam és amikor elértem azt a bizonyos korosztályt, a 42 éy©n felüli kort, akkor áttettek tisztből tisztviselővé. Nekem ez fájt, hiszen lelkileg összeyoltam kötve azzal az ezreddel és tilsztikárral és amikor parancsra át kellett mennem a gyógyszerészekhez,, nemcsak azt a lelki fájdalmat éreztem, hogy a bajtársaktól most már hivatalosan is elszakadtam, az is fájt. hogy főhadnagyból egyszerűen valami gyakorlati gyógy" szerésszé, vagy nem tudom mivé minősítettek át. (Piukovieh József: Degradáltak! —- Baky László közbeszó'.) Ezt degradálásnak érzi min. •den katona, ;:ki egyszer már csapatnál volt. Egy másik kérdésreis fel szeretném hívni a miniszter űr figyelmét. Az ,a honvédség, amely mikdnyájuniknak szivén fekszik, hála Istennek, ma a magyar nép lelkében is benne él. Hiszen ha az ember kimegy a kerületébe, vagy más kerületbe, akkor két dolog» van,. amire a legkeményebb, legszomorúbb oorsű, vagy iegtöbb panaszt szolgáltató község lakóid ainak is felcsillan a szemük és tapsolni kezdenek. Az egyik az, ha kormányzó urunk ne. vét kiírnondjuk. a másik pedig az, ha a ma gyár honvédségről beszélünk. Anyák és feleségek, férfiak és gyermekek szivében van a Korvédség. Vigyáznunk kell tehát, hogy ízt a szeretetet meg is tartsuk és felhívom a miniszter úr figyelmét, vájjon nem lehetne-e elkerülni, hogy a rekvirilá-'t r.e a m. kir. honvédség végezze 1 ? (Gr. Feste tich Domonkos.: Helyes S ) (Az elnöki széket Tasnádi Nagy András foglalja el.) Kerüljük ezt el, mélyen t. miniszter úr, el kell gördíteni minden apró akadályt annak útjából, hogy a nép minél jobban megszeresse . azt a négyszázéves magyar honvédséget, amely a vérünkből való vér és amelynek ruháját a nép szívesen ölti magára. Né csináljunk akadályokat, ne kedvetlenítsük el a népet. (Baky László: Ki csinálja? — Piukovieh József: A fináncok!) Csinálja a közigazgatás, csinálja a pénzügyőrség, csak nie a honvédség! " Még arra vagyok bátor a miniszter úr figyelmét felhívni, hogy, hála Istennek, az ország ipari fejlődése ' rohamos és eleget tesz a hadsereg- kívánalmainak. (Folytonos zaj a szélsőbáloldalon és a középen.) A sok útépítés, a víziutak kiépítése, haidigyárak építése folytán bizonyos vagyok abban, hogy a háború után még nagyobb és hatalmasabb ipari fejlődésünk lesz. Ezekkel a kérdésekkel kapcsolatosan arra szeretném a miniszter úr figyelmét felhívni, hogy ennek az iparnak, amely ma van és majd a háború után lesz, elsősorban magyarnak kell lennie. (Úgy van! a baloldalon.) A nyersanyagnak, legyen az benzin, olaj, ásvány vagy bármilyen fém, csak miagyartermelésűnek szabad lennie. Magyar érdekeltségű ipari fejlődésre van tehát szükség és ennek alánjait már most le kell raknunk, el kell készülnünk a háborúutáni nagyobb iparfejlesztésre.
