Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-309

Az országgyűlés képviselőházának 309. refckel az ellenséges vonalak mögött, órákon keresztül, saját vadászvédelem, nélkül, — igen nehéz feladataikat. (Éljenzés és taps.) Mondhatom, hogy még a németek legmagasabb vezetőinek is a legteljesebb elismerését érdemelték ki őik is. Utalok vadászaink és bombázóink nagy teljesítményére. A fiatal magyar

1 légierő az utolsó évben vagy 120 légigyőzelmet aratott, sokszáz bombázó-feladatot hajtott végre és igen nagy mértékben elősegítette földi csapataink munkáját. T. Képviselőház! Amikor azonban a harctéren küzdő bajtársainkról így megemlékezem, ezt azzal a célzattal teszem, hogy közelebb hozzam a reális helyzet ismeretén keresztül mindnyájunkhoz repülőbajtársaimat, a magyar repülőket, szeressük őket. bízzunk bennük és adjuk meg > nekik mindazt a lehetőséget, amelyre erőkifejtésükhöz szükségük van. (Éljenzés és taps a Ház minden oldalán.) • . És itt kötelességszerűen meg kívánok emlékezni azokról a repülőbajtársaimról is, akik hősi halált haltak, mint repülők, a hazájukért és Európáért. Fájó szívvel, de büszkeséggel emlékezem meg róluk. Ök egy szebb magyar jövő örök zálogai. (Ügy van! Ügy van!) A kötelességteljesítésnek, a magyar bátorságnak, az önfeláldozó bajtársiasságnak olyan példáit sorolhatnám fel, amelyek méltó folytatásai ezeréves katonai multunknak. A magyarság ezeréves harcának hősi epizódjai ismétlődnek meg odakint, más környezetben, a legkorszerűbb fegyver, repülőgép segítségével. Sokminden megváltozhatott az utolsó évszázadokban, de a magyar katona küzdőszelleme ugyanaz, ami volt a honfoglaláskor, az, ami volt a török háborúk idején, az, ami volt a múlt világháborúban. Ezekben az ősi magyar katonai erényekben legelői járt. példát mutatva, egy vitéz atyának hős fia, vitéz nagybányai Horthy István repülőfőhadnagy bajtársunk, Magyarország repülő hősi halált halt korraányzóhelyettese. Ö magyar hazájáért áldozta fel magát, de mi repülők hisszük és tudjuk, hogy a magyar repülésért is. A ő tette, az- ő emléke mindnyájunkat kötelez, kötelez arra, hogy amit ő annyira szeretett, amiért ő annyit dolgozott, amiért ő önmagát is feláldozta, a magyar repülést tegyük naggyá, tegyük olyanná, amilyennek ő szerette volna látni, tegyük olyan naggyá, amilyen naggyá ő tette volna, ha élne. (Iffaz! Ügy vam!) De tartozunk az ő emlékének még valamivel, tartozunk az ő emlékének és minden hősi halált halt és elesett repülő'bajtársuink emlékének azzal, hogy emeljünk végre hősi emlékművet a magyar repülőnek. (Élénk helyeslés.) A világháború óta a hősi emlékek egész sora díszíti a magyar fővárost és a vidéket, a különböző fegyvernemek hősi emlékművei. Láthatjuk, hogy háborús szolgálataiért megemlékezünk még a lóról, még a hadikutyáról is. Sajnois, a magyar repülőnek még neon jutott hősi emléke pedig a repülőfegyvernem, az a fegyvernem, ahol' még békében, a kiképzésiek alatt sem áll meg a hősi halottak száma, hiszen a kiképzés •maga ils igen gyakran áldozatokat követel. A rákosmezei első felszállás idejétől a Don-melletti harcokig több mint három évtizednek körülbelül ezer hősi halottja várja és követeli a hősi emlékmű felállítását, toogy lássa ország és viliág, hogy a magyar repülő éppúgy harcolt, mint a magyar huszár, mint a magyar tüzér, vagy mint ai magyar baka, nem 'maradt el semmiben sem mögöttük, és legyen mire felütése 1942 november 19-én, csütörtökön. 563 néznie az ifjú magyar repülőgenierációnaik. Ez a hősi emlékmű legyen egyúttal méltó emléke hős kormányzóhelyettesünknek ife, az ifjú magyar repülő férfiideáljának. A hősi repülőemlékművel és az új magyaa* légierővel tartozunk neki, de tartozunk önmagunknak is és én üízom benne, hogy Isten segítségével mindezeket megvalósítjuk. Teljes bizalommal a honvédelmi miniszter úr iránt, a költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés és taps a> jobboldalon, a középen és a baloldalon. — A szónokot sokam, üdvözlik.) Elnök: A vezérszónokok közül szólásra következik? Nagy Ferenc jegyző: vitéz Várady László! Elnök: vitéz Várady László képviselő urat illeti a szó. vitéz Várady László: T. Ház! (Halljuk!) Halljuk! jobb felől.) Mielőtt a honvédelmi költségvetéshez érdemben hozzászólnék, úgy érzemi, válasz olnotm kell Bag csy-Zsilinszky Endre eliőttean szólott képviselő társamnak^ aki — meggyőződésem — mint egy igaz magyarlelkű ember tárgyalta ezt ,a honvédelmi költségvetést, de miután felolvasását igen nagy érdeklődéssel végighallgattam, két megállapítása-ellen egy pár szót szeretnék szólni. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Az egyik aiz, hogy bár én is éd mindnyájan a parlamentáris kormány for mának a hívei vagyunk, a magam részéről nem tartom helyesnek, de valószínűiéig pártom seim helyesli, hogy a homvédelimd tárca tárgyalásánáll beszédében, illetőleg felolvasásában néha túlment bizonyos határon, talán nem! is idevaló kérdéseket tárgyalt, (Úgy van! Ügy van! a jobboldalom) mert almikor egy nemizet háborúban vatn, amikor egy nemzet szövetségesi hűsége mellett a legnagyobb mértékben kitart, amikor egy nemzet szövetségesein eik közös imíunikájával, közös hadfelszerelésével indul harcba, amikor egy nemzet erre a szövetségre mindig támaszkodik és hűséges kitartása

1 mellett jogos követeléseinek kielégítését e szövetségtől várja és biztosra veszi a háború diadalmas győzelmiével, a'kkor taláini nem tartható helyesnek még parla m en tárisi szóliáísszialbiadság mellett sem, ha finoman is, de érinteni olyan dolgokat, amelyek nem lehetnek teljesen megnyugtatók szövetségeseink felé. (Piukovieh József: Mégis tapsoltak neki! — Bajcsy-Zsilinszky Endre: Magyar képviselő vagyok!) A másik megállapítás, amelyet Zsilinszky képviselő úr felolvasásában hallottam' és amelyre vállas zolnoiml kelL az, hogy táimadta a kormáínyt azzal, hogy az utóbbi két évben a pénzügyminiszter úr nem adott megfellelő költséget a honvédelem

1 fenntartására:, illetőleg fejlesztésére. (Bajcsy-Zsilinszky Endre: Nem ezt amondottam!) Ez a Ház és ennek a Háznak mindén egyes tagja — amint Zsilinszky képviselőtársam is mondott —, bármely honvédelmi kérdésiben bánmiely költségvetési hitelt egy szívvel és lélekkel és minden elleneszólás nélkül megszavaz. (Ügy van! Ügy van! Taps a jobboldlcùlon, a középen és a baloldalon.) T. Ház! Darányi Kálmán miniszter elnök úr győri beszéde utáni az egymilliárdos költségvetéstől odáig jutottunk, hogy 4.5 milliárdot adott a hadseregnek ez a nemzet, mindent megadott áldozatkészséggel, kötelességérzéssel! és jószándékkal, amit a honvédelem csak meg-