Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-309

Az országgyűlés képviselőházának 309. refckel az ellenséges vonalak mögött, órákon keresztül, saját vadászvédelem, nélkül, — igen nehéz feladataikat. (Éljenzés és taps.) Mondhatom, hogy még a németek legma­gasabb vezetőinek is a legteljesebb elismerését érdemelték ki őik is. Utalok vadászaink és bombázóink nagy teljesítményére. A fiatal ma­gyar 1 légierő az utolsó évben vagy 120 légigyő­zelmet aratott, sokszáz bombázó-feladatot haj­tott végre és igen nagy mértékben elősegítette földi csapataink munkáját. T. Képviselőház! Amikor azonban a harc­téren küzdő bajtársainkról így megemlékezem, ezt azzal a célzattal teszem, hogy közelebb hoz­zam a reális helyzet ismeretén keresztül mind­nyájunkhoz repülőbajtársaimat, a magyar re­pülőket, szeressük őket. bízzunk bennük és adjuk meg > nekik mindazt a lehetőséget, amelyre erőkifejtésükhöz szükségük van. (Él­jenzés és taps a Ház minden oldalán.) • . És itt kötelességszerűen meg kívánok em­lékezni azokról a repülőbajtársaimról is, akik hősi halált haltak, mint repülők, a hazájukért és Európáért. Fájó szívvel, de büszkeséggel emlékezem meg róluk. Ök egy szebb magyar jövő örök zálogai. (Ügy van! Ügy van!) A kö­telességteljesítésnek, a magyar bátorságnak, az önfeláldozó bajtársiasságnak olyan példáit so­rolhatnám fel, amelyek méltó folytatásai ezer­éves katonai multunknak. A magyarság ezer­éves harcának hősi epizódjai ismétlődnek meg odakint, más környezetben, a legkorszerűbb fegyver, repülőgép segítségével. Sokminden megváltozhatott az utolsó évszázadokban, de a magyar katona küzdőszelleme ugyanaz, ami volt a honfoglaláskor, az, ami volt a török há­borúk idején, az, ami volt a múlt világháború­ban. Ezekben az ősi magyar katonai erényekben legelői járt. példát mutatva, egy vitéz atyának hős fia, vitéz nagybányai Horthy István re­pülőfőhadnagy bajtársunk, Magyarország re­pülő hősi halált halt korraányzóhelyettese. Ö magyar hazájáért áldozta fel magát, de mi re­pülők hisszük és tudjuk, hogy a magyar repü­lésért is. A ő tette, az- ő emléke mindnyájun­kat kötelez, kötelez arra, hogy amit ő annyira szeretett, amiért ő annyit dolgozott, amiért ő önmagát is feláldozta, a magyar repülést te­gyük naggyá, tegyük olyanná, amilyennek ő szerette volna látni, tegyük olyan naggyá, amilyen naggyá ő tette volna, ha élne. (Iffaz! Ügy vam!) De tartozunk az ő emlékének még valami­vel, tartozunk az ő emlékének és minden hősi halált halt és elesett repülő'bajtársuink emléké­nek azzal, hogy emeljünk végre hősi emlékmű­vet a magyar repülőnek. (Élénk helyeslés.) A világháború óta a hősi emlékek egész sora dí­szíti a magyar fővárost és a vidéket, a különbö­ző fegyvernemek hősi emlékművei. Láthatjuk, hogy háborús szolgálataiért megemlékezünk még a lóról, még a hadikutyáról is. Sajnois, a magyar repülőnek még neon jutott hősi emléke pedig a repülőfegyvernem, az a fegyvernem, ahol' még békében, a kiképzésiek alatt sem áll meg a hősi halottak száma, hiszen a kiképzés •maga ils igen gyakran áldozatokat követel. A rákosmezei első felszállás idejétől a Don-mel­letti harcokig több mint három évtizednek kö­rülbelül ezer hősi halottja várja és követeli a hősi emlékmű felállítását, toogy lássa ország és viliág, hogy a magyar repülő éppúgy harcolt, mint a magyar huszár, mint a magyar tüzér, vagy mint ai magyar baka, nem 'maradt el semmiben sem mögöttük, és legyen mire fel­ütése 1942 november 19-én, csütörtökön. 563 néznie az ifjú magyar repülőgenierációnaik. Ez a hősi emlékmű legyen egyúttal méltó emléke hős kormányzóhelyettesünknek ife, az ifjú ma­gyar repülő férfiideáljának. A hősi repülő­emlékművel és az új magyaa* légierővel tarto­zunk neki, de tartozunk önmagunknak is és én üízom benne, hogy Isten segítségével mind­ezeket megvalósítjuk. Teljes bizalommal a honvédelmi miniszter úr iránt, a költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés és taps a> jobboldalon, a középen és a baloldalon. — A szónokot sokam, üdvözlik.) Elnök: A vezérszónokok közül szólásra következik? Nagy Ferenc jegyző: vitéz Várady László! Elnök: vitéz Várady László képviselő urat illeti a szó. vitéz Várady László: T. Ház! (Halljuk!) Halljuk! jobb felől.) Mielőtt a honvédelmi költségvetéshez érdemben hozzászólnék, úgy érzemi, válasz olnotm kell Bag csy-Zsilinszky Endre eliőttean szólott képviselő társamnak^ aki — meggyőződésem — mint egy igaz magyar­lelkű ember tárgyalta ezt ,a honvédelmi költ­ségvetést, de miután felolvasását igen nagy érdeklődéssel végighallgattam, két megállapí­tása-ellen egy pár szót szeretnék szólni. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Az egyik aiz, hogy bár én is éd mindnyájan a parla­mentáris kormány for mának a hívei vagyunk, a magam részéről nem tartom helyesnek, de valószínűiéig pártom seim helyesli, hogy a hom­védelimd tárca tárgyalásánáll beszédében, ille­tőleg felolvasásában néha túlment bizonyos határon, talán nem! is idevaló kérdéseket tár­gyalt, (Úgy van! Ügy van! a jobboldalom) mert almikor egy nemizet háborúban vatn, amikor egy nemzet szövetségesi hűsége mellett a legnagyobb mértékben kitart, amikor egy nemzet szövetségesein eik közös imíunikájával, közös hadfelszerelésével indul harcba, amikor egy nemzet erre a szövetségre mindig támasz­kodik és hűséges kitartása 1 mellett jogos kö­veteléseinek kielégítését e szövetségtől várja és biztosra veszi a háború diadalmas győzel­miével, a'kkor taláini nem tartható helyesnek még parla m en tárisi szóliáísszialbiadság mellett sem, ha finoman is, de érinteni olyan dolgo­kat, amelyek nem lehetnek teljesen meg­nyugtatók szövetségeseink felé. (Piukovieh József: Mégis tapsoltak neki! — Bajcsy-Zsi­linszky Endre: Magyar képviselő vagyok!) A másik megállapítás, amelyet Zsilinszky képviselő úr felolvasásában hallottam' és amelyre vállas zolnoiml kelL az, hogy táimadta a kormáínyt azzal, hogy az utóbbi két évben a pénzügyminiszter úr nem adott megfellelő költséget a honvédelem 1 fenntartására:, illető­leg fejlesztésére. (Bajcsy-Zsilinszky Endre: Nem ezt amondottam!) Ez a Ház és ennek a Háznak mindén egyes tagja — amint Zsi­linszky képviselőtársam is mondott —, bár­mely honvédelmi kérdésiben bánmiely költség­vetési hitelt egy szívvel és lélekkel és minden elleneszólás nélkül megszavaz. (Ügy van! Ügy van! Taps a jobboldlcùlon, a középen és a bal­oldalon.) T. Ház! Darányi Kálmán miniszter elnök úr győri beszéde utáni az egymilliárdos költ­ségvetéstől odáig jutottunk, hogy 4.5 milliár­dot adott a hadseregnek ez a nemzet, mindent megadott áldozatkészséggel, kötelességérzéssel! és jószándékkal, amit a honvédelem csak meg-

Next

/
Thumbnails
Contents