Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.
Ülésnapok - 1939-309
56Ô Az országgyűlés képviselőházának 309. ülése 1942 november 19-én, csütörtökön. és nagyrabeesülője, annak reményében, mondhatnám annak tudatában, hogy a miniszter úr markánsan magyar egyénisége az eddiginél is magasabbra fogja tudni emelni a magyar honvédelem nagy ügyét, minden kicsinyes mellékszempont és pártpolitika fölé. Az igen t. miniszter úrtól az ország honvédelmének az eddiginél sokkal tökéletesebb kiépítését {Helyeslés balfelől), honvédhadseregünknelk az eddiginél ©okkal teljesebb felszerelését, páncélosé és gyorsalakulatainknak, légierőnknek az eddigihez képest való megsokszorozását kérjük, reméljük, várjuk, követeljük. Azt hiszem hogy a t. túloldal is egyetért velem abban (Felkiáltások jobbfelől: Ebben igen!), hogy minél jobban közeledik ez a világ' háború a végkifejléséhez, annál nagyobb részét nyeli el a magyar politikának a honvédelem. Elérkezhet az az idő ía, esetleg nemsokária, amikor szinte nein is lesz más magyar politika, mint merő magyar honvédelem. Addigra a^ majdnem 15 milliós magyar nemzetnek másfél milliónyi tökéletesen felfegyverzett és kiképzett hadsereggel kell rendelkeznie. Azt hiszem, abban is egyetértünk a t. túloldallal, hogy ennek a haderőnek nem szabad idő előtt felőrlődnie. Másfél milliónyi modernül felfegyverzett magyar hadsereg olyan erő, amellyel Európában mindenkinek számolnia kell. T. Ház.! Ezt kívánjuk, erre törekszünk, ezt mindeneik előtti megvalósítandó magyar célnak tudjuk és ehhez a célhoz a honvédelmi miniszter úrnak pártunk minden erejét és a mögöttünk álló magyar paraszti százezrek lelkes odaadását ajánljuk' fel. (Mozgás a szélsőbaloldalon. — Baky László: Számadási tévedés!) Zrinyi Miklós majdinéin háromszázesztendős, de örök időkre szóló _ katonai szelleményefc és thonvédelraoli politikájának jegyébe tesszük ezt, aki az Áfiumban még ezeket is írta (ohassa): »Minekünk magyaroknak valamink vagyon, fegyverrel ny éretett az, a mi eleinktől, úgy tartalék eddig, és nincs kérdés már abban, ezután is úgy kell megtartani: a békesség, a frigy, a csendes élet haszontalan gondolkodás in ékünk, kárunkkal megtanultuk!; az mi első politieánk fegyver volt, most is annak kell lennie... Az mi régi Szent István királyunknak koronája semmi a pallosa nélkül; héáibain azzal koronázza fejét, aki oldalára kardját nem övedzi.« A honvédelimi költségvetést mégsem szavazom i meg, (Zwo és mozgás.) mert a tárca dotálását keveslem (Zaj a középen.) és bármilyen komoly reményeket fűzök is pártommal együtt a t. honvédelmi miniszter úr működéséhez, a kormánmyali, a kormány általános politikájával széimben magam is, pártom is változatlanul bizalmatlanok vagyunk. (Helyeslés, éljenzés és taps a baloldalon. — szónokét üdvözlik*) Elnök: A vezérszónokok közül szólásra következik? Nagy Ferenc jegyző: Gróf Zichy Nándor! Elnök: Gróf Zichy Nándor képviselő urat illeti a szó. Gr. Zichy Nándor: Mélyen t. Képviselőház! Méltóztassanak megengedni, hogy mint a magyar légierők tartalékos tisztje,, elsősorban mint repülő szóljak hozzá a honvédelmi minisztérium ' költségvetéséhez. Őszinte rnegelégedésseli és örömmel látom a< költségvetésben azt a hatalmas 953 millió pengőt kitevő összeget, amely egész állami költségvetésünknek — az üzemeket bele nem számitva — egybairmadát teszi ki. Ha e)hhez még hozzáadom azokat az összegeket, amelyeket hadseregünk korszerű felszerelésére fordítunk és amely összegek még a különböző tárcák közvetett honvédelmi szükségleteit elégítik! ki, (Zaj és mozgás. — Halljuk! Mail' juk! — Elnök csenget.) akkor méltán megállapíthatjuk azt, hogy a magyar királyi kormány, de elsősorban a magyar adófizetők megteszik a kötelességüket -ezen a téren is. Itt kívánok válaszolni Bajcsy-Zsilinszky Endre t. képviselőtársam felszólalásának; arra a részére, amelyben a pénzügyminiszter urat aposztrofálta. Én ezekből a számokból, de a pénzügyminiszter úrnak eddig végrehajtott hadseregfejlesztő pro grammjából, (Úgy van! Ügy van! jobbfelől.) illetve az erre a célra rendelkezésre bocsátott összegekből is megállapíthatom és azt hiszem, egész pártunk és a t. Ház is egyetért ebben velem (Úgy van! Ügy van! jobbfelől és középen.), hogy a pénzügyminiszteren, a magyar adófizetőn nem múlott a magyar hadsereg korszerű felszerelése. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon és a középen. — Horváth Géza; Ez gyenge volt!) T. Ház! Az előbb említett 953 millió pengőből 164 millió pengő a légierő fejlesztésére van előirányozva. Ez 60 millió penígővel több, mint az idei esztendő költségvetésében erre a célrai előirányzott összeg. Örömmel állapíthatom meg ezekből, valamint abból a 11 milliót éis egynéhány százezer pengőt kitevő összegből, amelyet a Horthy Miklós Nemzeti Repülő Alap hadeíőn kívüli kiképzésére látok előirányozva, hogy a mostani világháború, de harctéri tapasztalataink is végre még; a legkóükedőbb embert is meggyőztek a légierő és a repülés fontoiss ágáról. A háború már éppen elég ideje folyik ahhoz, hogy párhuzamot vonhassunk, hogy öszszehasonlításokat tehessünk annak eseményei között és levonhassuk azokból tapasztalatainkat. Ebben a háborúban a győzelemért és a vereségért egyenesen a légierő a felelős. Légi fölény, légi uralom nélkül nincsen eredményes támadás, nem volt eredményes védekezés és nincsen az eredményes támadásnak kiaknázása lehetősége, A mindenkori légi helyzet, a mindenkori légi uralom^ volt az, amely a földi csapatoknak mozgási és elliőatetöirési lehetőségeit megszabta. Itt utalok a német haderő kezdeti villámsikereire', a lengyel, a jugoszláv, a görögországi, a krétai légi offenzívakra, a francia összeomlásra, az amerikai tengerészeinek pearl-harbouri katasztrófájára, Hongkong, Singapore gyors elestére, de utalok a németek kaukázusi gyors előretörésére is, valamint utalok Rommelnek legutóbbi északafrikai hadműveleteire is, ahol a pillanatnyi fölény és légi uralom határozta meg a hadműveleteket. A repülés nemcsak az első világháborúban, hanem a mostani háborúban is óriási léptekkel fejlődött már. A bombázógépek, amelyek 1939-ben 3€0—500 kilométeres hatósugárral 1000 kilogramm bombát tudtak vinni, ma 1000 —2000 kilométeres hatósugárral már 8000 kilogramm bombát tudnak magukkal vinni. Fegyverzetük, páncélzatuk állandóan nő, műszereik tökéletesednek és minden időiben lehetővé teszik a repülést. A légitámadások hatáisának növekedésével azonban állandóan nő a légi veszélyeztetettség foka is. A Budapest ellen intézett légitámadás legyen intő példa, amelynek tanulságait levonva, építsük ki sürgősen Budapest és az ország légvédelmét. Elismerem, hogy a magyar légvédelmi tüzérség a helyzet magaslatán áll,