Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-309

Àz országgyűlés képviselőházának S09. pontból, mint magyar szempontból a hadifelszerelés. (Uff

y van! Ügy van! a baloldalon.) Miért nem állott a pénzügyminiszter úr és a volt honvédelmi miniszter úr a német szövetséges elé és őszintén és elhatározottan. mondván: mi szegény magyarok szállítunk nektek ennyi és ennyi mezőgazdasági és egyéb cikket, de ennek fejében elsősorban fegyvert, hadifelszerelést, hadiiparunkhoz nyersanyagot akarunk és csak akkor szállítjuk, ha ezt megkapjuk. (Ügy van! balfelől.) (vitéz Lipcsey Márton: Ha olyan helyzetben vagyunk, hogy így nem beszélhetünk! — vitéz Várady László: Nem viszi előre a dolgot! — vitéz Lipcsey Márton: Űgy van, nem viszi előre a dolgot!) De tovább kell mennem ezen a gondolatsoron. Komoly és hitelt érdemlő értesüléseim, szerint a Németbirodalom bőségesen ellátja a lég-modernebb fegyverek és katonai felszerelés kellő -mennyiségével Komániát. A Szemt Koronához vissza nem csatolt déli Erdélyben állítólag hatalmas katonai raktárak tömege áll tömve fegyverekkel, felszerelésekkel, általában hadianyaggal, mind német forrásból. E depók birtokában a mai hivatalos és nem hivatalos romám politika ellenünk szünet nélkül csörteti kardját, fenyegeti Magyarországot (Ügy van! Ügy van! balfelől.) és nyilvánvailóan, céltudatosan szervezkedik, készül ellenünk. (Korponay Ede közbeszól. — Meskó Zoltán: Ez így van!) Elnök: Korponay képviselő urat kérem, ne szóljon közbe. (Piukovich József: Nehéz dolog!) Piukovich képviselő urat is kérem, tartózkodjék a közbeszólásitól. Bajcsy-Zsilinszky Endre: Antoneiseuék ebben tökéletesen egyek Maniuékkal és Bratianuékkal. S míg Romániát, melynek nincsen a mienkhez mérhető ipara, tehát hadiipara sem, ellátja bőségesen a német hadiipar, azalatt mi magyarok nemcsak nem részesülünk hasonló német hadiipari támogatásban, hanem még a magyar hadiipar is tekintélyes részben a német szükségletek számára dolgozik, (vitéz Lipcsey Márton: Nem egészen idevaló !) T. Ház! Megvallom, elvileg a hadfelszerelési önellátás meggyőződéses híve vagyok. Olyan erősnek tudom a magyair ipart s főleg pedig olyan fejlődésképesnek, hogy szerintem az európai fegyverkezési verseny legkezdetén már egy nagyszabású hadfelszerelési önellátásra kellett volna berendezkednünk. Nemcsak honvédelmi, hanem gazdasági és szociális szempontból is ez lett volna a legtermészete>sebb és leghelyesebb rendszer, mert így a nyersanyagok hadiipari feldolgozásának minden haszna a magyar társadalomnak, elsősor. ban a magyar munkásságnak jutott volna és jutna. De politikai önrendelkezésünk szabadsága szempontjából is arról kellett volina gondoskodnunk: hadiiparunk akkora legyen, hogy fedezni tudja hadfelszerelési szükségleteinket és e szükségletek mértékéig, a tartalékot is beszámítva, csak magunknak dolgozzék. Ez lett volna az ideális rendszer és ezt egy öntudaitosabb és önérzetesebb magyar pénzügyi és honvédelmi politika igenis megvalósíthatta volna. Ma már ettől elkéstünk. Most már egyszerre kell követelnünk hadiiparunk rohamos fejlesztését, annak egyedül magunk számára dolgozását, ugyanakkor éppen múltbeli mulasztásaink miatt kész hadianyagot is kell követelnünk, (Mayer János: Rosszul írta le, hogy nem tudja olvasni?) a kliringfeleslegek kereKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XV. lése Î942 november 19-en, csütörtökön. 65Ô teiben, szövetségeseiníkitől. Mivel pedig ez az egész hadfelszerelési ügy honvédelmünk Legfőbb és legsürgetőbb feladatává vált... (Zaj a jobboldalon és a középen. — Rassay Károly: Miért kell ez kifogásolni? — Zaj. — Elnök csenget. — Horváth Zoltán: Magyar ember csak így beszélhet! — vitéz Lipcsey Márton: Nono! — Korponay Ede közbeszól. — Mayer János: Micsoda beszéd ez? — Rassay Károly közbeszól. — Baky László: Nem igaz! Kikérem magunknak! — Rassay Károly: Nem igaz? Kikérem magamnak? — Horváth Zoltán közbeszól.) Elnök: Csendéit kérek minden oldalon, képiviselő uraik. (Zaj. — Horváth Zoltán közbeszól.) Rassay képviselő urait és Horváth Zoltán képviselő urakat kérem, ne méltóztassanak vitába bocsátkozni» (Rassay Károly: Csodálkozom, egy szót se szóltam!) Rassay képvisielő urat kérem, ne méltóztassék csodálkozni, mert a képviselő úr folyton párbeszédet folytat. (Rassay Károly: A házszabályok szerint csodálkozni jogom van!) A képviselő urat rendreutasítom, tessék csendben maradni. (Piukovich József: Rassay, a kiskirály! — Zaj.) Bajcsy-Zsilinszky Endre: ...éppen súlyos késedelmeink és mulasztásaink során: felvetem a t. kormány előtt egy nagy személyes hatalommal felruházandó hadfelszerelési biztos kinevezésének tervét, aki a honvédelmi miniszterrel egyetértésben, széles és önálló ^hatáskörben legfelsőbb fokon kezébe vegye és intézze felfegyverkezésünk; egész bonyolult, sokágú ügyét. Állapítsa meg pontosan a . szükségleteket is. a lehetőségeket is, de a teendőket is ezen a téren és gyűjtsön hadianyagtartalékot minél többet, úgy, ahogy ezt a feladatot kivételes képességű és szaktudású férfiak a külföldön végzik. Nem vagyunk struccmadarak, hogy homokba dugjuk fejünket az ellenünk készülő vihar láttán, A háromhatalmikhoz velünk együtt csatlakozott Románia sajtója hónapok óta a legszemérmetlenebbül uszít f Magyarország ellen. A bánfihunyadi határsértés mármár kirobbanással fenyegetett. A román hivatalos és nem hivatalos politika immár nemcsak az északi Erdélyt követeli vissza egyre vakmerőbb arcátlansággal, hanem újból a Tiszáig szóló román igényt és előnyomulást vetíti ,a fantasztikumok iránt fogékony román közvélemény képzeletébe^ Az új világháború viszontagságai és kiszámíthatatlan fordulatai csak megerősíthetik ezeket a román álmokat, törekvéseket, ellenünk irányuló készülődéseket. Felkészült-e* Vagy legalább rövidesen felkészül-e a magyar honvédelem ennek az egyre provokálóbb és vakmerőbb román fenyegetésnek és veszedelemnek elhárítására? (vitéz Várady László: Egészen biztosan felkészül!) És tudatában van-e a magyar honvédelem őszintén tisztelt minisztere annak a további veszedelemnek, amelyet az új kisantant jelent (vitéz Lipcsey Márton: Tisztában vagyunk vele!), az az új kisantant mely a régitől lényegében nem, hanem csupán abban különbözik, hogy most nem francia vezetéssel szervezkedik ellenünk és ólálkodik a magyar nemzet és állam sok sebből vérző lelke-teste körül? Pártom minden képviselőtagja részéről nyomatékos felszólítást kaptam, hogy az igen t. miniszter úr személye iránt legteljesebb bizalmunkat fejezzem ki, mint a párt vezérszónoka. Ezt örömmel teszem meg, személy szerint is, mint a drága székelység mérhetetlen és kifogyhatatlan nemzeti értékeinek ismerője 86