Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-294

42 Az országgyűlés képviselőházának 294. az önkormányzatok életében igen nagyfokú ha­nyatlás következett be. Elkedvetlenedés követ­kezett be, mert örökös harcot kell folytatnia a maga speciális viszonyai által igényelt szük­ségletek kielégítésének biztosíthatása végett a központi kormányzattal. (Ügy van! Ügy van! a f szétsőbaloldalon.) Elkedvetlenedtek a tör­vényhatóságot alkotó egyének, elkedvetlened­tek a tisztviselők azért, mert a helyi viszo­nyokkal nem számoltak és most a belügyini­niszter úr azokat a tisztviselőket, akiknek eredményes működése legalább olyan mérték­ben függ a helyi viszonyok ismeretétől, az emberekkel való együttéléstől, a városi kultu­rális, gazdasági és minden irányú élet műkö­désbe való beleéléstől, egyik napról a má­sikra áthelyezi nekik teljesen idegen környe­zetbe. És ha most hibák és hiányok vannak, hát komolyan gondolja a belügyminiszter úr, hogy ezek a hibák vés hiányok, amelyek na­gyon lényegesek és sürgősebb megoldást igé­nyelnek, mint amilyen egy szervezeti kérdés­sel való újabb kísérletezés, meg fognak szűnni? Gondolja a belügyminiszter úr, hogy vágyni fognak a tisztviselők önkormányzati tisztviselői állás vállalására azok után, amik húsz esztendőn keresztül az önkormányzati tisztviselők és az önkormányzat életének keze­lésében a központi kormányzat részéről tör­téntek? Merem mondani, mélyen t. Képviselő­ház, ez nagyon súlyos kísérlet, amely éppen olyan kátyúba fog fulladni, mint a szervezési kérdésekkel folytatott eddigi kísérletezések. Helyesebb lett volna, ha a belügyminiszter úr engedte volna a törvények folyamatát a régi országrészben és igyekezett volna nem négy esztendő alatt, hanem, amint ígérte, egy esz­tendő alatt megtenni ott a szükséges intézkedé­seket, hogy az élet törvényes keretek között és alkotmányos formák szerint folyhassek. Ehe­lyett jött egy javaslattal, amely tisztán ha­talmi kérdés, egy újabb kísérletezés és nem egyéb, mint a nemzet jövőjének a múlt alap­ján igen súlyos biztosítékát jelentő önkormány­zat lefejezése. Sajnálom, hogy meplehetösen erős szavakat kellett használnom, de nem va­gyok abban a helyzetben, hogy a belügyminisz­ter úrnak további kísérletezésre lehetőséget adjak ennek a törvényjavaslatnak elfogadásá­val, ezért pártom részéről és véleményével egyezően a javaslatot nem fogadom el. (He­lyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Thuránszky Pál jegyző: Kossuth Pál! Elnök: Kossuth Pál képviselő urat illeti a szó. Kossuth Pál: T. Ház! Méltóztassék meg­engedni, hogy néhány szóval reflektáljak Vá­sáry t. képviselőtársam fejtegetéseire (Hall­ju! Halljuk!) és rögtön leszögezzem azt, htogy mind az én, mind a pártomhoz tartozó „kép­viselőtársaim nézete és szilárd meggyőződése szerint ez a törvényjavaslat semmiesetre sem tartalmazza az autonómia elkobzását, elvéte­lét, hamem kizárólag a tisztviselők kinevezé­séről szól. Ki akarom jelenteni azt is, hogy ha ez a törvényjavaslat a Vásáry képviselő úr által előadottaknak megfelelően az autonómiá­kat megnyirbálni vagy megfosztani óhajtaná, akkor nem volnék ezen a helyen és nem vol­nék hajlandó arra, hogy e törvényjavaslat mellett és érdekében felszólaljak. Az előadó úr és előttem szólott képviselő­társaim: Esső Sándor és Albrecht Dezső t. képviselőtársaim világos és áttekinthető, min­den részletet felölelő és .megvilágító beszé; deikben rámutattak a javaslat alkotmányjogi ülése 1942 október l&-én, csütörtökön. és közigazgatási ogi következmpinyeire — külö* nősen ki kell itt emelnem az előadó úr beszé­dét, aki amint magát pregnánsan kifejezte, közigazgatáspolitikai és közigazgatástechnikai szempontokból bírálta a javaslatot — kitűnő érvekkel bizonyította be azt, hogy ha ez az átmeneti időre tervezett kinevezési rendszer a törvényhatóságoknak ősi hagyományokban és a törvények hosszú sorában gyökerező önkor­mányzatát talán bizonyos mértékben szűkíti is, ugyanakkor a közigazgatási feladatok fo­lyamatos és a nemzet érdekének megfelelő elvégzését biztosítja. Hunyadi-Buzás képviselőtársain nagyon meggyőző módon egészítette ki a törvényja­vaslat indokolásában általam, is minden tekin­tetben elfogadott nagyon helyes okfejtést és bocsássa meg nekem a t. Ház, ha a törvény­javaslat indokolása, az előadó úr beszéde és t. képviselő társam által kifejtett fárvek után, a magam részéről még néhány szerény észre­vételt fűzök annak megindokolására, hogy miéirt^ tartom én helyesnek, időszerűnek és szükségesnek a magam és pártom nevében ennek a javaslatnak törvénybeiktatását. (Hall­juk! Halljuk!) T. Ház! Mindenekelőtt legyen szabad Mo­sonyi és Maróthy képviselőtársaimnak arra a nyilatkozatára reflektálnom, hogy ők a tör­vényjavaslatot nem tartják időszerűnek, hogy a megszállás alól felszabadult területeken eze­ket a törvényhatósági bizottságokat már ré'g meg lehetett volna alakítani és a választáso­kat már rég meg lehetett volna ejteni. Erre a kérdésre még leszek bátor talán visszatérni, de arra a vádra, hogy négy esztendő ulmúlt anél­kül, hogy a belügyminiszter úr a választásokat itt kiírta volna, már most legyen szabad meg­jegyeznem azt, hogy köztudomásúlag négy év­vel ezelőtt a Felvidék tért vissza az anya­országhoz, a többi örvendetes felszabadulás sorozatos egymásutánban következett, s a Dél­vidék felszabadulásával talán csak alig öt­negyedéve lettünk gazdagabbak. Azt hiszem, hogy egy ilyen fontos kérdésnek részleten­ként való megoldása talán komplikálta volna a helyzetet, éppen ezért a kérdésnek együttes, egyidőben való megoldását helyesnek tartom. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) A javaslat részletes indokolásában fejte­getés olvasható az ország egyes területeinek örvendetes visszatérésével kapcsolatban arra vonatkozólag, hogy önkormányzatunk r rend­szerében szükségképpen bizonyos eltolódások állottak be. Az indokolás rámutat arra, hogy a visszacsatolt területeken a törvényhatósá­gok újjáalakítása leküzdhetetlen nehézségekbe ütközött, nem lehetett tehát helyt adni annak, hogy az ott megalakult törvényhatósági bi­zottságok ejtsék meg a választásokat s ezért kénytelen volt a kormányzat erre a szükség­intézkedésre. Ideiglenes időtartamra tette ^ezt, módot adandó éppen arra, — amint a törvény­javaslat indokolása is mondja — hogy ennek a bizonyos türelmi időnek leteltével az ott megalakítandó törvényhatósági bizottságok­nak módjuk legyen kiválasztani a tisztviselői állásokra nekik megfelelő egyéneket. Engedje meg azonban a 1 Ház, hogy e fon­tos közjogi érveken túl rámutassak arra a kö­rülményre, hogy a két évtizedes idegen ura; lom alatt a visszacsatolt területek felett az ido nem múlt el nyomtalanul. Ez alatt a ket év­tized alatt ugyanis kiesett a közigazgatás • hi­vatalnoki rendjének utánpótlására hivatott

Next

/
Thumbnails
Contents