Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-294

42 Az országgyűlés képviselőházának 294. az önkormányzatok életében igen nagyfokú hanyatlás következett be. Elkedvetlenedés következett be, mert örökös harcot kell folytatnia a maga speciális viszonyai által igényelt szükségletek kielégítésének biztosíthatása végett a központi kormányzattal. (Ügy van! Ügy van! a f szétsőbaloldalon.) Elkedvetlenedtek a törvényhatóságot alkotó egyének, elkedvetlenedtek a tisztviselők azért, mert a helyi viszonyokkal nem számoltak és most a belügyininiszter úr azokat a tisztviselőket, akiknek eredményes működése legalább olyan mértékben függ a helyi viszonyok ismeretétől, az emberekkel való együttéléstől, a városi kulturális, gazdasági és minden irányú élet működésbe való beleéléstől, egyik napról a másikra áthelyezi nekik teljesen idegen környezetbe. És ha most hibák és hiányok vannak, hát komolyan gondolja a belügyminiszter úr, hogy ezek a hibák vés hiányok, amelyek nagyon lényegesek és sürgősebb megoldást igényelnek, mint amilyen egy szervezeti kérdéssel való újabb kísérletezés, meg fognak szűnni? Gondolja a belügyminiszter úr, hogy vágyni fognak a tisztviselők önkormányzati tisztviselői állás vállalására azok után, amik húsz esztendőn keresztül az önkormányzati tisztviselők és az önkormányzat életének kezelésében a központi kormányzat részéről történtek? Merem mondani, mélyen t. Képviselőház, ez nagyon súlyos kísérlet, amely éppen olyan kátyúba fog fulladni, mint a szervezési kérdésekkel folytatott eddigi kísérletezések. Helyesebb lett volna, ha a belügyminiszter úr engedte volna a törvények folyamatát a régi országrészben és igyekezett volna nem négy esztendő alatt, hanem, amint ígérte, egy esztendő alatt megtenni ott a szükséges intézkedéseket, hogy az élet törvényes keretek között és alkotmányos formák szerint folyhassek. Ehelyett jött egy javaslattal, amely tisztán hatalmi kérdés, egy újabb kísérletezés és nem egyéb, mint a nemzet jövőjének a múlt alapján igen súlyos biztosítékát jelentő önkormányzat lefejezése. Sajnálom, hogy meplehetösen erős szavakat kellett használnom, de nem vagyok abban a helyzetben, hogy a belügyminiszter úrnak további kísérletezésre lehetőséget adjak ennek a törvényjavaslatnak elfogadásával, ezért pártom részéről és véleményével egyezően a javaslatot nem fogadom el. (Helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Thuránszky Pál jegyző: Kossuth Pál! Elnök: Kossuth Pál képviselő urat illeti a szó. Kossuth Pál: T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy néhány szóval reflektáljak Vásáry t. képviselőtársam fejtegetéseire (Hallju! Halljuk!) és rögtön leszögezzem azt, htogy mind az én, mind a pártomhoz tartozó „képviselőtársaim nézete és szilárd meggyőződése szerint ez a törvényjavaslat semmiesetre sem tartalmazza az autonómia elkobzását, elvételét, hamem kizárólag a tisztviselők kinevezéséről szól. Ki akarom jelenteni azt is, hogy ha ez a törvényjavaslat a Vásáry képviselő úr által előadottaknak megfelelően az autonómiákat megnyirbálni vagy megfosztani óhajtaná, akkor nem volnék ezen a helyen és nem volnék hajlandó arra, hogy e törvényjavaslat mellett és érdekében felszólaljak. Az előadó úr és előttem szólott képviselőtársaim: Esső Sándor és Albrecht Dezső t. képviselőtársaim világos és áttekinthető, minden részletet felölelő és .megvilágító beszé; deikben rámutattak a javaslat alkotmányjogi ülése 1942 október l&-én, csütörtökön. és közigazgatási ogi következmpinyeire — külö* nősen ki kell itt emelnem az előadó úr beszédét, aki amint magát pregnánsan kifejezte, közigazgatáspolitikai és közigazgatástechnikai szempontokból bírálta a javaslatot — kitűnő érvekkel bizonyította be azt, hogy ha ez az átmeneti időre tervezett kinevezési rendszer a törvényhatóságoknak ősi hagyományokban és a törvények hosszú sorában gyökerező önkormányzatát talán bizonyos mértékben szűkíti is, ugyanakkor a közigazgatási feladatok folyamatos és a nemzet érdekének megfelelő elvégzését biztosítja. Hunyadi-Buzás képviselőtársain nagyon meggyőző módon egészítette ki a törvényjavaslat indokolásában általam, is minden tekintetben elfogadott nagyon helyes okfejtést és bocsássa meg nekem a t. Ház, ha a törvényjavaslat indokolása, az előadó úr beszéde és t. képviselő társam által kifejtett fárvek után, a magam részéről még néhány szerény észrevételt fűzök annak megindokolására, hogy miéirt^ tartom én helyesnek, időszerűnek és szükségesnek a magam és pártom nevében ennek a javaslatnak törvénybeiktatását. (Halljuk! Halljuk!) T. Ház! Mindenekelőtt legyen szabad Mosonyi és Maróthy képviselőtársaimnak arra a nyilatkozatára reflektálnom, hogy ők a törvényjavaslatot nem tartják időszerűnek, hogy a megszállás alól felszabadult területeken ezeket a törvényhatósági bizottságokat már ré'g meg lehetett volna alakítani és a választásokat már rég meg lehetett volna ejteni. Erre a kérdésre még leszek bátor talán visszatérni, de arra a vádra, hogy négy esztendő ulmúlt anélkül, hogy a belügyminiszter úr a választásokat itt kiírta volna, már most legyen szabad megjegyeznem azt, hogy köztudomásúlag négy évvel ezelőtt a Felvidék tért vissza az anyaországhoz, a többi örvendetes felszabadulás sorozatos egymásutánban következett, s a Délvidék felszabadulásával talán csak alig ötnegyedéve lettünk gazdagabbak. Azt hiszem, hogy egy ilyen fontos kérdésnek részletenként való megoldása talán komplikálta volna a helyzetet, éppen ezért a kérdésnek együttes, egyidőben való megoldását helyesnek tartom. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) A javaslat részletes indokolásában fejtegetés olvasható az ország egyes területeinek örvendetes visszatérésével kapcsolatban arra vonatkozólag, hogy önkormányzatunk r rendszerében szükségképpen bizonyos eltolódások állottak be. Az indokolás rámutat arra, hogy a visszacsatolt területeken a törvényhatóságok újjáalakítása leküzdhetetlen nehézségekbe ütközött, nem lehetett tehát helyt adni annak, hogy az ott megalakult törvényhatósági bizottságok ejtsék meg a választásokat s ezért kénytelen volt a kormányzat erre a szükségintézkedésre. Ideiglenes időtartamra tette ^ezt, módot adandó éppen arra, — amint a törvényjavaslat indokolása is mondja — hogy ennek a bizonyos türelmi időnek leteltével az ott megalakítandó törvényhatósági bizottságoknak módjuk legyen kiválasztani a tisztviselői állásokra nekik megfelelő egyéneket. Engedje meg azonban a 1 Ház, hogy e fontos közjogi érveken túl rámutassak arra a körülményre, hogy a két évtizedes idegen ura; lom alatt a visszacsatolt területek felett az ido nem múlt el nyomtalanul. Ez alatt a ket évtized alatt ugyanis kiesett a közigazgatás • hivatalnoki rendjének utánpótlására hivatott