Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-294

Az országgyűlés képviselőházának 2Ù4 nemzedék, (Ügy van! a jobboldalon.) nemcsupán fizikai értelemben, nemesupán azáltal, hogy egy idegen impérium alá kerülvén az illető területek, lehetetlen volt a magyar embernek vagy legalább is nagyon is kisszánrá magyar embernek állott módjában ott hivatalt vállalni és megtartani, de kiesett a szó szellemi értelmébeu is. Mert bár a magyarság egy lelkétől idegen uralom, idegen szellemiség nyomása alatt, idegen iskolákban nevelve, mindig megőrizte a maga nemzeti érzületét és a nemzet törzséhez való. rendületlen ragaszkodását, mégis hangsúlyozom, hogy a közigazgatási vonalon megszakadt ez a nemzedékeket egybefűző fonál és — állást nem nyerhetvén — az igazgatásra hivatott réteg fiai szabad kereseti pályákon igyekeztek elhelyezkedni, vagy olyan foglalkozási ágakban voltak kénytelenek elhelyezkedni, ahol és amint az éppen módjukban állt. További figyelembe veendő körülmény még az is, hogy bizonyos jogi űr, hiatus állott be még azoknál is, akik a Trianon előtt, vagy a Trianont követő időkben szerezték meg jogi kvalifikációjukat és képesítésüket a tisztviselői pályára, azon egyszerű oknál fogva, mert az elszakítás alatt sok tekintetben lényegesen megváltozott új magyar viszonyok közé és az új magyar jogrendbe való beilleszkeidés erő« stúdiumot követelt meg de nemcsak erős stúdiumot követelj hanem ahhoz, hogy beilleszkedjen az illető tisztviselő a magyar jogrendbe, a magyar viszonyok közé, alapos és hosszas gyakorlatra is volt szüksége, hogy a követelményeknek megfelelhessen. így a megszállott területeken -megszervezendő, elindítandó közigazgatáshoz, — ami az egész nem zet szempontjából életbevágó fontossággal bir, — a (kormányzat természetesen kénytelen volt a trianoni Magyarország tisztviselőinek javát odaküldeni, hogy ezek megindítsák és fejleszszék a magyar közigazgatást. Ezzel az az eset állott elő, hogy a trianoni Magyarországon támadt hiány tisztviselőkben. Igaz, hogy ebből is származott bizonyos előny, mert szakképzett, kiváló tisztviselők kerülvén a megszállott területekre, alapos, tárgyilagos, hozzáértő munkájukkal nagymértékben hozzájárultak azoknak a válaszfalaknak lerombolásához» amelyek a trianoni békekötés következtében közigazgatási vonalon szükségképpen fel kellett, hogy álljanak. A magyar fajtát ismerve, egészen biztosra veszem, bogy a visszacsatolt területek ifjúságából a. legrövidebb időn belül kikerül az a réteg, amelyre mi a közigazgatás vezetését, az önkormányzatokat nyugodt lélekkel rábízhatjuk. Ezt az időt azonban feltétlenül át kell hidalni, s meg kell várni, míg a visszacsatolt területek ifjúsága és jogásztársadalmába teljesen felszívódik az az elméleti és gyakorlati tudás, amire hivatalának elvégzésére feltétlenül szükség van. Bemélem, hogy ez az időpont a törvényjavaslatban megszabott öt évi átmenet leteltével egybe fog esni» mert szerény véleményem szerint éppen a visszacsatolt területeken végtelenül nagy fontossággal bír az, hogy ott helyiszármazású, a helyi viszonyokat jól ismerő, a nemzetiségi nyelveket beszélő és különösen a határvidékeken a sajátos szellemiségekhez alkalmazkodó ós minden tekintetben abban jártas tisztviselők vegyék át az alsóbb és középfokú helyi igazgatás vezetését. Mert csak olyan emlber tudja a néhai gróf Teleki Pál által olyan sokszor és olyan nagy nyomatékkal hanKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XV. ülése 1942 október IB-éfi, csütörtökön. 4Á goztatott emberi viszonyt község és város, járás és vármegye között megteremteni, aki — az ő szavaival élve, — a tájat, annak levegőjét, sajátos humánumát, nyelvének csengését és lelkiségé^ minden gondolatát, minden vágyát és kívánságát kora gyermekkorától ismeri. A felszabadult Felvidéken, amely immár négy évvel ezelőtt került vissza hozzánk, talán meg lehetett volna oldani a kérdést, mert ott a mi fajtánkból kerültek vissza egyének, akik részben már az előbbi időkben is nagyon beváltak, részben a magyar faj kiválóságánál fogva talán már most is alkalmasoknak bizonyulnak ezeknek az állásoknak a betöltésére, ezek az általam felvázolt körülmények azonban még nem következtek be azokon a területeken, amelyek később kerültek vissza, mert nem szabad elfelejtenünk azokat a nehézségeket, amelyekkel ezeken a visszakerült területeken a közigazgatást átvett szerveknek meg kell birkózniuk. Akármilyen fontos és szükséges azonban a helyi viszonyok ismerete, a bensőhb és közelebbi kapcsolat a tájjal, a mai száguldó eseményekkel telített világban mindennél fontosabb a^ szakszerű követelmények tökéletes kielégítésének parancsa — mint ezt az indokolás is nagyon helyesen mondja. A magamkorabeli férfiak talán mélyebben és megrendítőbben érez| zük eizt az átalakulást, mint a fiatal generációi uak azok a tagjai, akikkel ma már együtt mun! kálkodunk, együtt ülünk ebben a Házban. HíI szén az ősi vármegye, az ősi önkormányzat szinte szemünk láttára alakult át az egy nemzedékkel ezelőtti merőben jogi, később már csak nagyrészben jogi, jogászi alapról egy egészen új ! szintre: a szociális, gazdasági, valamint az I egészségügyi igazgatás színterére. Szemünk láttára tágult és bővült a közigazgatásnak e körbe vágó feladata és szemünk előtt — alig másfél évtized alatt — épült ki a mezőgazdasági igazgatásnak a magyar gazdasági élet legfontosabb területét egyre jobban, egyre mélyebben felkaroló, magához ölelő szervezete. Ha semmi mást nem tekintenék és csak a most törvényerőre emelkedett gazdaságokat megsegítő törvényt veszem, mennyi feladatteljesítést, a nép és végeredményben a gazdasági ooiitika céljait szolgáló mennyi intézkedést tételez ez fel? Mi voltunk azonban szemtanúi annak is, mikép építette ki a belügyminiszter úr kiváló munkatársai segítségével a közegészségügyi igazgatásnak teljesen új és egyre áldásosabban munkálkodó szervezetét és szemtanúi voltunk an^ uak is a legutóbbi két évben, hogy ez a nemzet a legnagyobb háborús erőfeszítések közepette, áldozatkészségének határtalan megfeszítéséjel a szociális igazgatásnak olyan rendszerét építette ki, amely új, amely minden vonatkozásban magyar és amely eredeti elgondolásában» szervezetében, szerény véleményem szerint ~ és ezt túlzás nélkül mondhatom — merem állítani, igen sok országban fog majd például szolgálni. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) T. Ház! Egymagában ez a három ágazata a magyar közigazgatásnak új embereket, friss szakismeretet, új igazgatási módszereket követéi. Ha nehéz volt ezeknek a kérdéseknek a megoldása és a keretek felállítása, még sokkal nehezebb feladat azoknak megtöltése, mert ehhez olyan férfiak és nők kellenek, akik nemcsak alapos készültséggel, hanem őszinte odaadással, áldozatkészséggel ifognak mnaikajukhoz. Ezeknek a férfiaknak ás nőknek kiválasztása igen komoly és lelkiismeretes mun kát igényel. Éppen ezért — amint azt a köz-