Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-294

Az országgyűlés képviselőházának 2Ù4 nemzedék, (Ügy van! a jobboldalon.) nem­csupán fizikai értelemben, nemesupán azáltal, hogy egy idegen impérium alá kerülvén az il­lető területek, lehetetlen volt a magyar ember­nek vagy legalább is nagyon is kisszánrá ma­gyar embernek állott módjában ott hivatalt vállalni és megtartani, de kiesett a szó szel­lemi értelmébeu is. Mert bár a magyarság egy lelkétől idegen uralom, idegen szellemiség nyomása alatt, idegen iskolákban nevelve, min­dig megőrizte a maga nemzeti érzületét és a nemzet törzséhez való. rendületlen ragaszko­dását, mégis hangsúlyozom, hogy a közigaz­gatási vonalon megszakadt ez a nemzedékeket egybefűző fonál és — állást nem nyerhetvén — az igazgatásra hivatott réteg fiai szabad kere­seti pályákon igyekeztek elhelyezkedni, vagy olyan foglalkozási ágakban voltak kénytele­nek elhelyezkedni, ahol és amint az éppen módjukban állt. További figyelembe veendő körülmény még az is, hogy bizonyos jogi űr, hiatus állott be még azoknál is, akik a Trianon előtt, vagy a Trianont követő időkben szerezték meg jogi kvalifikációjukat és képesítésüket a tisztviselői pályára, azon egyszerű oknál fogva, mert az elszakítás alatt sok tekintetben lényegesen megváltozott új magyar viszonyok közé és az új magyar jogrendbe való beilleszkeidés erő« stúdiumot követelt meg de nemcsak erős stú­diumot követelj hanem ahhoz, hogy beillesz­kedjen az illető tisztviselő a magyar jog­rendbe, a magyar viszonyok közé, alapos és hosszas gyakorlatra is volt szüksége, hogy a követelményeknek megfelelhessen. így a meg­szállott területeken -megszervezendő, elindí­tandó közigazgatáshoz, — ami az egész nem zet szempontjából életbevágó fontossággal bir, — a (kormányzat természetesen kénytelen volt a trianoni Magyarország tisztviselőinek javát odaküldeni, hogy ezek megindítsák és fejlesz­szék a magyar közigazgatást. Ezzel az az eset állott elő, hogy a trianoni Magyarországon támadt hiány tisztviselőkben. Igaz, hogy ebből is származott bizonyos előny, mert szakképzett, kiváló tisztviselők kerülvén a megszállott te­rületekre, alapos, tárgyilagos, hozzáértő mun­kájukkal nagymértékben hozzájárultak azok­nak a válaszfalaknak lerombolásához» ame­lyek a trianoni békekötés következtében köz­igazgatási vonalon szükségképpen fel kellett, hogy álljanak. A magyar fajtát ismerve, egé­szen biztosra veszem, bogy a visszacsatolt te­rületek ifjúságából a. legrövidebb időn belül kikerül az a réteg, amelyre mi a közigazgatás vezetését, az önkormányzatokat nyugodt lélek­kel rábízhatjuk. Ezt az időt azonban feltétle­nül át kell hidalni, s meg kell várni, míg a visszacsatolt területek ifjúsága és jogásztársa­dalmába teljesen felszívódik az az elméleti és gyakorlati tudás, amire hivatalának elvégzé­sére feltétlenül szükség van. Bemélem, hogy ez az időpont a törvényja­vaslatban megszabott öt évi átmenet leteltével egybe fog esni» mert szerény véleményem sze­rint éppen a visszacsatolt területeken végte­lenül nagy fontossággal bír az, hogy ott helyi­származású, a helyi viszonyokat jól ismerő, a nemzetiségi nyelveket beszélő és különösen a határvidékeken a sajátos szellemiségekhez al­kalmazkodó ós minden tekintetben abban jár­tas tisztviselők vegyék át az alsóbb és közép­fokú helyi igazgatás vezetését. Mert csak olyan emlber tudja a néhai gróf Teleki Pál által olyan sokszor és olyan nagy nyomatékkal han­KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XV. ülése 1942 október IB-éfi, csütörtökön. 4Á goztatott emberi viszonyt község és város, járás és vármegye között megteremteni, aki — az ő szavaival élve, — a tájat, annak levegőjét, sa­játos humánumát, nyelvének csengését és lel­kiségé^ minden gondolatát, minden vágyát és kívánságát kora gyermekkorától ismeri. A felszabadult Felvidéken, amely immár négy évvel ezelőtt került vissza hozzánk, talán meg lehetett volna oldani a kérdést, mert ott a mi fajtánkból kerültek vissza egyének, akik részben már az előbbi időkben is nagyon be­váltak, részben a magyar faj kiválóságánál fogva talán már most is alkalmasoknak bizo­nyulnak ezeknek az állásoknak a betöltésére, ezek az általam felvázolt körülmények azonban még nem következtek be azokon a területeken, amelyek később kerültek vissza, mert nem sza­bad elfelejtenünk azokat a nehézségeket, ame­lyekkel ezeken a visszakerült területeken a köz­igazgatást átvett szerveknek meg kell birkóz­niuk. Akármilyen fontos és szükséges azonban a helyi viszonyok ismerete, a bensőhb és köze­lebbi kapcsolat a tájjal, a mai száguldó esemé­nyekkel telített világban mindennél fontosabb a^ szakszerű követelmények tökéletes kielégíté­sének parancsa — mint ezt az indokolás is na­gyon helyesen mondja. A magamkorabeli fér­fiak talán mélyebben és megrendítőbben érez­| zük eizt az átalakulást, mint a fiatal generáció­i uak azok a tagjai, akikkel ma már együtt mun­! kálkodunk, együtt ülünk ebben a Házban. Hí­I szén az ősi vármegye, az ősi önkormányzat szinte szemünk láttára alakult át az egy nem­zedékkel ezelőtti merőben jogi, később már csak nagyrészben jogi, jogászi alapról egy egészen új ! szintre: a szociális, gazdasági, valamint az I egészségügyi igazgatás színterére. Szemünk lát­tára tágult és bővült a közigazgatásnak e körbe vágó feladata és szemünk előtt — alig másfél évtized alatt — épült ki a mezőgazdasági igaz­gatásnak a magyar gazdasági élet legfonto­sabb területét egyre jobban, egyre mélyebben felkaroló, magához ölelő szervezete. Ha semmi mást nem tekintenék és csak a most törvény­erőre emelkedett gazdaságokat megsegítő tör­vényt veszem, mennyi feladatteljesítést, a nép és végeredményben a gazdasági ooiitika céljait szolgáló mennyi intézkedést tételez ez fel? Mi voltunk azonban szemtanúi annak is, mikép építette ki a belügyminiszter úr kiváló munka­társai segítségével a közegészségügyi igazga­tásnak teljesen új és egyre áldásosabban mun­kálkodó szervezetét és szemtanúi voltunk an^ uak is a legutóbbi két évben, hogy ez a nemzet a legnagyobb háborús erőfeszítések közepette, áldozatkészségének határtalan megfeszítéséjel a szociális igazgatásnak olyan rendszerét épí­tette ki, amely új, amely minden vonatkozás­ban magyar és amely eredeti elgondolásában» szervezetében, szerény véleményem szerint ~ és ezt túlzás nélkül mondhatom — merem állí­tani, igen sok országban fog majd például szol­gálni. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) T. Ház! Egymagában ez a három ágazata a magyar közigazgatásnak új embereket, friss szakismeretet, új igazgatási módszereket kö­vetéi. Ha nehéz volt ezeknek a kérdéseknek a megoldása és a keretek felállítása, még sokkal nehezebb feladat azoknak megtöltése, mert ehhez olyan férfiak és nők kellenek, akik nem­csak alapos készültséggel, hanem őszinte oda­adással, áldozatkészséggel ifognak mnaikajuk­hoz. Ezeknek a férfiaknak ás nőknek kivá­lasztása igen komoly és lelkiismeretes mun kát igényel. Éppen ezért — amint azt a köz-

Next

/
Thumbnails
Contents