Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.
Ülésnapok - 1939-294
Az országgyűlés képviselőházának 294. tetőzése az autonómiaellenes munkának. Betetőzése annyival inkább,- mert én — őszinte szoktam lenni, megmondom őszintén — nem hiszem azt, hogy öt esztendőre készülne ez a javaslat, mert hiszen például az 1927 : V. te. csak két esztendőt szabott a maga élettartamára és még mindig él. Én tehát azt hiszem, hogy a végleges megoldási terv is az és kívánják is, hogy az legyen, hogy ez a javaslat legyen a végleges berendezkedést magában foglaló javaslat. Én azonban az autonómiák hivatását másban is látom» nemcsak a helyi ügyek intézésében és ha az autonómiákat a történelmi fejlődés során nézem, azt kell mondanom, hogy az autonómiákat fontos alkotniánybiztosító tényezőknek ismertem meg és tartom. A vármegyei önkormányzat, mint hozzáértő ember mondja, az alkotmányjogi fejlődésnek tetőpontját ama törekvés által éri el, hogy a megyék joguknak és feladatuknak tekintették a központi kormányzatot a törvények által biztosított alkotmány szempontjából ellenőrizni (Rajniss Ferenc: ^ Hol van ez már!) és az alkotmánysértő kormányrendeletek végrehajtását megakadályozni. Mélyen t. Képviselőház! Ezzel a kérdéssel foglalkozott már egyszer a belügyminiszter úr és felszólalásában megmondotta.^ hogy mit ért az autonómia egészség-es fejlesztése alatt, tehát mit ért tulajdonképpen autonómia alatt (olvassa): »Nem a szabadságot, nem azt, nogy az autonómiák jogot kapjanak arra, hogy az állam hatalmával szembeállhassanak. (Rajniss Ferenc: Bethleu 12 évig ebből élt!) Megint azt mondom, hogy tisztelem a belügyminiszter úr felfogását, én azonban 700 év történelme alapján és a ma élő jog rendelkezéseire utalássá', igenis, ezen a másik állásponton vagyok. Csak egy régi rendelkezést említek, az 1545. évi XXXIII. tc-et, amely azt , mondja (olvassa): »A királynak vagy helytartójának törvényellenes leveleit sem a kapitányok, sem az ispánok, sem pedig az alispánok ne tartsák meg«. Az 1886:XXI. tc.-nek 68. és 73. §-ai a törvényhatóság első tisztviselőjének ma is biztosítják azt a jogot, hogy a kormány rendeletei ellen előterjesztéssel élhessen, amennyiben törvénybe ütközőnek vagy a köz érdekében nem állóknak látszanak előtte. Az 1907 : LX. te. azt a jogot biztosítja, hogy ha a kormány vagy a kormánynak valamelyik szerve törvényellenességre akarja az autonómiát kényszeríteni vagy az autonómia törvényes jogait sérti, a közigazgatási bírósághoz panaszt intézhessen. Mélyen t. Ház! Ez a jog tehát, hogy a törvényben megállapított feltételek fennforgása esetén a központi kormányzattal szernbeállhasson az autonómia, nem a saját, hanem a nem zet egyetemes érdekében van, nem szabadó* s ág, mint ahogyan az igen t. belügyminiszter úr nevezi... (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Azt nem is mondottam!) Kérem, felolvastam, (vitéz Keresztes-Fiseher Ferenc belügyminiszter: De nem azt mondtam! -- Rajniss Ferenc: Bethlen csinálta ezt a fogai mat, hogy szabadosság és szabadság! 12 évig élt belőle!) ' Azt kérdem a mélyen t. belügyminiszter úrtól, meri-e mondani, hogy a központi kormányzat által kinevezett első tisztviselő oda mer majtd menni a törvényhatóság elé olyan javaslattal és előterjesztéssel, hogy a központi kormányzattal szemben ezek a törvényes jogokérvényesíttessenek? Még a választott tisztvi selő sem mindenütt kapható erre, különösen nem kapható az 1934 : 1. te. hatálybalépése óta és állítom, hogy ennek a törvényjavaslatnak ülése 1942 október 15-én, csütörtökön. 41 törvényerőre emelése után századokon keresztül egyetlenegy ilyen eset sem fog előfordulni. (Rajniss Ferenc: Jól nézünk ki!) Meg lennék nyugtatva, ha az igen t. belügyminiszter úr tudna nekem biztosítékot szolgáltatni arra, hogy ennek a szükséare nem is fog soha fel merülni. Hogy az önkormányzatok csak a legutóbbi időkben is mit jelentettek, arranézve nem kelj nagyon messzire meinnem, csak az első világháború utáni forradalmakat kell megnéznem. Hogy a központi kormány milyen volt, erről lehet beszélni, hogy a törvényhozás önmagát fejezte le, {Rajniss Ferenc: Feloszlott! — Egy hang a szélsőbaloldalon: És azután újra víszszajött!) erről se beszéljünk.. De voltak Ö a kormányzatok, amelyekben hangok hallatszottak és mi lett? 1919-ben néptörvényt hoztak, az önkormányzatokat eltörölték," a..., törvényhatósa« gokat feloszlatták és a törvényhatóságok, az autonómiák jtögait a kormányszervek által kinevezett néptanácsokra ruházták rá. Amíg néptanácsok nem lettek a központi kormány rendelkezései és intézkedései alapján, addig nem lehetett életrehívni a néptanácsok köztársaságát sem. Akkor nem vármegyék voltak, nem törvényhatósági jogú városok voltak, hanem uéptanáesok voltak s egy lépés, történt ós a ! tanácsok köztársasága lett. Nem a központi kormányzat védte tehát I ennek a nemzetnek jövőjét, hanem az autonómiák a maguk törvényben biztosított jogai j alapján. Ezért^ nem vagyok én hajlandó csak j olyan egyszerű hangulat hatása alatt ilyen könnyen végezni az autonómiák kérdésével é» sorsával. A közigazgatásban vannak hibák és vannak bajok. Megállapította ezt az igen t. ^belügyminiszter úr, megállapítottuk mindnyájan itt ebben a teremben és megállapították ezen a termen kívül is, de amint a belügyminiszter úr is megállapította felszólalásaiban: nem az a hiba az önkormányzati közigazgatásban, hogy a tisztviselőket az autonómia választja és nem állítja senki, még a belügyminiszter úr sem meri mondani javaslatának indokolásában, hogy a hibák, az autonómia hibái ezzel meg fognak szűnni, csak egy további kísérletezést akar csinálni az eddigi sikertelen kísérletek folytatásaként, azok a hibái azonban, amelyek valóban hibái a közigazgtásnak, amelyek reformra szorulnak, (Rajniss Ferenc: Erről nem szól!) nincsenek ezzel a j-avaslattal megoldva, Előkerül egy része ennek a kérdésnek: a hatalmi vész. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Mert az, hogy a tisztviselő kitől nyeri állását, megbízását, a közhatalomban való részesedését: ez igenis, eminenter hatalmi kérdés. Eddig az önkormányzat kezében volt a hatalom a maga tisztviselőivel szemben, ezután azonban a hatalom és a jog a központi kormányzat kezében lesz. (Szöllesi Jenő: Ez az aggodalmatkeltő!) Van-e garancia: mikor, wilyen lesz a központi kormányzat 1 ? (BajcsyZsilinszky Endre: Ez a lényeg! —- Rajniss Ferenc: Mosit jó? — Szöllősi Jenő: Nekik jó! — Bajcsy-Zsilinszky Endre: Legalábbis ma magyar!) , . Nem számol a javaslat azzal sem, hogy az , önkormányzati igazgatás nem egészen és nem kizárólag a jogszabályok alkalmazása és végrehajtása. Hogy az önkormányzatokban nagy a baj máris, az részben azért van, mert a központi kormányzat ezzel a résszel nem vetett számot és itt nagyon helyesen és őszintén a belügyminiszter úr beismeiri, megállapítja: túlzottá tették a gyámkodást az önkormányzatok eletében. Ennek a nyomán megállapítható, hogy
