Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.
Ülésnapok - 1939-308
482 Az országgyűlés képviselőházának SOS. ülése 1942 november 18-án, szerdán. egységes törvénytervezetét, (Helyeslés jobbfelöl.) mint a miniszter úrnak új törvény előkészítésére vonatkozó alkotását és azt a tervét, hogy az egy-egy jogterületre vonatkozó érvénye® jogszabályok egységes összegyűjtésével és azok kiadásának gondolatával foglalkozik. Ez utóbbival régi kívánságnak tesz eleget a miniszter úr és ez nagyon kívánatos is, mert ma már valóban az a helyzet, hogy nemcsak a jogkereső közönség, hanem mi, a legmagasabb jogi képzettséggel rendelkező ügyvédek és az ítélőbírák is csak nagyobb előtanulmányok után vagyunk képesek kiismerni magunkat a halmozott jogszabályok, az érvényben lévő törvények és rendeletek útvesztőjében. (Ügy van! 1 jobbfelől.) És itt felvetem annak gondolatát 1 , hogy egy-egy kódexünkkel kapcsolatosan az érvényben lévő jogszabályokat nem volna-e célszerű és lehetséges egy novellában összefoglalni, amely magában foglalná az összes eddigi módosító törvényes rendelkezéseket'és a most már újabban is elkerülhetetlenné vált módosításokat is. úgyhogy a későbbi időkben bekövetkező új- kódexesítésig egyazon jogterület összes jogszabályai csak két törvényben legyenek feltalálhatók. Régi kívánságunknak tesz eleget a miniszter úr azzal is, hogy a részvénytársaságok jogviszonyainak a megváltozott gazdasági helyzethez és a közérdekhez igazodó újraszabályozásával, valamint a polgári peres és perenkívüli eljárás egyszerűbbé és gyorsabbá tételével is foglalkozik. Kérem azonban, hogy neesak a részvénytársaságoknak, hanem a többi kereskedelmi társaságnak újraszabályozását is iktassa be jövendő programmjába és ezzel kapcsolatban bátor vagyok én is felhívni az igazságügyminiszter űr szíves figyelmét arra is, hogy f maga az 1875-ben készült és csak az 1861-es német jogszabályok átvételét jelentő kereskedelmi törvényünk is legnagyobb részében ma már olyan, hogy a mai korszellem követelte szabályozási igényeknek és nemzeti közfelfogásnak már meg nem felelő. T. Képviselőház! Általában új jogszabályokra, vagy meglévő jogszabályaink felújítására é3 módosítására számtalan téren van szükség. Az élet sohasem áll meg, állandóan újabb problémákat vet fel, át, meg átalakítja az életviszonyokat, amelyek nagyobb átalakulásoktól mentes időkben is újból és újból jogi szabályozást^ kívánnak. Az ilyen időkben az élet által kívánt új szabályozást a bírói joggyakorlat végzi el; sokáig nálunk is elvégezte, mondhatjuk, hogy jóformán zökkenő nélkül. Ma azomban már egy olyan korszak zárult le nemzetünk életében, amelyről szeretjük azt hinni, hogy soha vissza nem. tér és a mai magyar törvényhozást olyan új, modern, de izigvérig magyar jogelveken felépülő, erős nemzeti élet alapjait lerakó, nemzeti missziót teljesítő testületnek tartjuk, amely nem bízhatja csak a bírói joggyakorlatra az új magyar fejlődés alakítását. Ezt az igazságügyminiszter úr is tudja és ennek kifejezést f i« 3 adott egy olyan tör vény javaslat előkészítésével, amely bizonyos mértékig idevonatkoztathat óan is még bíráink fegyelmi felelősségét is érinteni fogja. Meri ez a most érintett kérdés már nemcsak igazságszolgáltatási kérdés, sőt nézetem szerint elsősorban nemzetpolitikai kérdés, amely csak szükségképpen érinti az igazrságszolgáltíatást, már pedig a magának nagy tiszteletet és tekintélyt szerzett magyar bíró pártatlanságába vetett hit könnyen összeomolftartri'éjk, é§ Óriási erkölcsi érték, válhatnék semmivé, ha lehetővé engednénk tenni, hogy a bíró a politikai felfogását — különösen, ha az eltérő a magyar nemzet egyetemének felfogásától és a, jogszabályokból visszatükröződő nemzetpolitikai elvektől, — ítéleteiben, vagy bármilyen bírói intézkedésben kifejezésre juttathassa. (ügy van! Ügy van! Taps jobbfel&l.) Bár még érveim alátámasztására sem szeretek eseteket felhozni mert- a nyilvánosság előtt plenáris tárgyalás esetében — és ezt, sajnos, sokszor tapasztaltuk rr a legjobb szándékkal történt ilyen érvelés is Sokszor nagymértékben destruál és többet ári, mint amennyit az ember használni szeretne az esetek felemlegetésével, mégis szükségesnek tartom megemlíteni, hogy ebből a most felhozott szempontból már'.s lehet kifogásokat emelni. Éppen ezért tisztelettel kérem az igazságügyminiszter urat hogy ha ilyen^ esetekről értedül, felügyeleti jogát egyes személyek érdekeire való tekintet nélkül azonnal és legszigorúbban legyen szíves érvényesíteni, mégpedig elsősorban éppen a magyar bíró tekintélyébe és pártatlanságába vetett hit, mint nemzeti kincs megóvása és biztosítása érdekében. (Helyeslés joblfelől ) T. Ház! Még csak egypár kérdést kívánok röviden érinteni. Sok szó esik manapság — sőt már egyes szemléikben tanulmányok is jelentek meg erről — az elsötétitések alatt elkövetett deliktumokra elrendelt statáriumról és egyre több a szerintem álhumanizmusba cso magolt szólam, mely sajnálkozást kelt fel a statáriálU eljárás alá vont tolvajok és betörők iránt. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Én, őszintén megvallom, nem tudok annyira résztvevő lenni és olyan túlzott mértékben aggódni a felakasztott bűnözőkért, hogy helyeselni tudjam a már itt is, ott is a statárium vis'/jszavonására elhangzott kívánságokat. (Meskó Zoltán: Még, az hiányoznék!) Ellenkezőleg, éppen azért, mert a nemzet életet vagy halált hozó háborút vív (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.), amelyben eredményesen küzdeni és amelyet eredményesen végigharcolni csak hadi céljaink elérésére összpontosított egységes nemzeti akarattal tudunk (Ügy van! Ügy van! Taps a jobboldalon.), de szabadon garázdálkodó gazemberekkel spékelve : semmiesetre sem (Meskó Zoltán: Ügy van!), én mindaddig, amíg a háború tart, egyenesen szükségesnek tartom, hogy a bűnözésre hajlamosak tökéletesen ártalmatlanná tétessenek. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) '!*S8 T, Ház! Ne akarjunk álhumanizmusból a nemzeti társadalmon élősködő hintlásüegényeket, katonaszökevényeket és egyéb gazembereket kitenyészteni, (Meskő Zoltán: Láttuk 1918-ban), mint az előző háborúban, hiszen már saját kárunkon megtanulhattuk, hogy az álhumanításból ártalmatlanná nem tett söpredék lenne az első. amely a nemzet esetleges pillanatnyi gyengeségét is kihasználva, még a nagy nemzeti értékek elpusztítása árán is csak a saját előnyeivel törődve, magával a nemzettel szem beszállna. (Ügy VÖM! Ügy van! — Taps a jobboldalon.) Éppen ezért külön köszönetet mondok a miniszter úrnak azért, mert ' előkészítette a keresethiány miatt közsegélyre szorulók és a közveszélyes munkakerülők munkára szorításáról szóló törvénytervezetet. Rendkívül fontosnak tartom, hogy a nemzeti közösség minden munkaképes tagja és azok is, akik nem tartoznak ugyan a nemzeti közösségbe, dé a mi kenyerünket eszik, egész munkaerejükkel
