Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-308

Az országgyűlés képviselőházának 308. ülése 1942 november 18-án, szerdán. 481 és vezetik. De hálás vagyok igazságügyi szervezeteinek minden rendű és rangú mun­kásának is azért a ' nagy lelkiismeretességgel végzett tökéletes és eredményes munkáért, amellyel a rendkívüli helyzetek követelményei­nek megfeleltek, mert megoldották vagy meg­oldásra előkészítetitek a sorozatos és sok tekin­tetben sokszor megoldhatatlannak látszó ma­gyar problémákat az elmúlt költségvetési idő­szak alatt. Mert csak a mindennapi élet ezer apró problémái között tiszta látását elvesztett ember nem vesz r tudomást arról a példátlan arányú teljesítményről, melyet a kir. kormány­zat és különösen az igazságügyi kormányzat végzett az elmúlt időszakban. A gondolkodó embernek csak az örvendetes országgyarapo­dásra kell gondolnia és máris lelki szemei előtt látja, hogy a magyar Szent Korona jogara alá visszatért területek visszacsatolása meny­nyi ségben és minőségben is milyen jelentős munkatöbbletet hárított az igazságügyi kor­mányzat központi szervező hatóságaira épp­úgy, mint a kodifikációs osztályra, ele az összes többi ügyosztályra és igazságügyi szervezetre is. De még ezt a munkatöbbletet is^ megsokszo­rozták a létünkért vívott háború által előidé­zet viszonyok problémái és a nagy európai pénzügyi, f szociális ós politikai átalakulás kö­vetelte igények, melyek az igaz ságügy minisz­térium törvényelőkészítő és jogi véleményeket nyújtó ügyosztálya munkabírását állandóan próbára teszik. Kötelességemnek érzem tehát, hogy felszó­lalásom alkalmából elsősorban annak az elis­merésnek adjak kifejezést mind a magam, mint a Magyar Élet Pártja részéről, amely igazság­ügyi szervező hatóságainkat és a miniszté­rium összes ügyosztályát zajtalanul, reklám nélkül, de annál több gonddal, lelkiismeretes­séggel és becsülettel végzett munkásságukért kétségkívül megilleti. (Helyeslés és taps* « jobboldalon és a középen.) De ugyanilyen^ elismerés illeti meg bírósá­gaink és vádhatóságaink, valamint többi igaz­ságügyi szervezeteink munkásságát is és hi­szem, hogy az egész Ház osztatlan véleményé­vel megegyezik az a megállapításom, hogy jogrendünk és államiságunk egyik legmegren­díthetetlenebb pillére a magyar bíróság és nagy megnyugvás^ valamennyiünk számára, hogy már a legutóbb visszafoglalt területe­ken is magyar bíróság szolgáltatna az igazsá­got és most már az idegen megszállás alatt fel­nőtt magyarok gyakorlatilag is eljutnak majd annak megállapításához, hogy a magyar bíró és ügyész milyen más. mennyivel különb, mint amilyenek az úgynevezett utódállamok ilyen közegi voltak, akik számukra és szüleik szá­mára közel 25 esztendőn át nem szolgáltatták, csak 'mérték az igazságot. (Taps.) őszinte örömmel vettem tudomást a költ­ség voies indokolásából arról, hogy az igazság­ügyminisztériumban büntetőjogunk korszerű fejlesztése érdekében folynak azok a törvény­előkészítő munkálatok, melyek anyagi büntető­törvénykönyveinknek a maj idők szellemi és erkölcsi felfogásának megfelelő rendszeres új büntetőtörvénykönyvbe foglalására irányulnak (Élénk helyeslés.) Én azonban ezt a kérdést is a gyakorlati jogász szemével nézem és n&gyon jól tudom,, hogy egy ilyen új büntetőkódex el­készítése rengeteg anyaggyűjtést és a bírói gyakorlat eredményeinek teljes feldolgozását igéiiylj, tehát már csak ezek miatt is ha nem és évtizedek, de legalább is évek, még hozzá a mostaniaknál nyugodalmasabb évek kelének ahhr-i. hogy a még oly kitváló magyar kodi fi ka­torok is tető alá hozzák a kilátásba helyezett új t ü j^'éi: yköny vet. Arra kérem tehát az igazságü^ymíniszier ural:, hogy^ addig is, amíg az ilyen büntetőjogi k«dex elkészül, noveHáris úton egészítse ki to­vaobra is büntetőjogunkat és az a kérésem, hogy Pgyéb jogterületi vonatkozásban is, ame lyekből az alábbiakban még megemlékezni szándékozom, egészítse ki a jogot minden vo nalou« aliel azt a közösség érdeke, a rideg önzés vissza szorítására irányuló közóhaj, a nép- és családvédelem előtérbe állítása, a nemzet szol gálátának szcgedíl ellenforradalmi értelemben vett elgondolása feltétlenül megkívánja. (He­lyeslés jobbfelől.) Nagyon szeretném, — hogy egyelőre a bün­tetőjog fejlesztése kérdésénél maradjunk — ha olyan büntető jogszabályokról készítene elő és nyújtana be az igazságügyminiszter úr törvény javaslatokat, amelyek a család boldogulását, az egyke megszűnésének, vagy legalább is korlá­tozásának, a gyermek felnevelésének feltételeit tennék jobbá és tökéletesebbé. Örülök, hogy az előttem felszólalt képviselőtársam is kívánta már ugyanezeket. Már az ]942-es költségvetési vitában küfeje­zést adtam annak a visszhangra is talált, sze­rény véleményemnek, hogy a családi kötelékek­ből származó jogok büntetőjogi védelméről alig van gondoskodás jogszabályainkban. Már pe­dig nem lehet vitás közöttünk, hogy a család boldogulása és a gyermek nevelésének biztosí­tása a nemzet fennmaradásának, gyarapodásá­nak és erősödésének egyetlen és legíhatásosabb biztosítása és záloga. (Ügy van! tlgy va.nl ) Ta­lán csak egyetlen olyan törvényes rendelkezé­sünk van % amely némileg megközelíti ezeknek a cselekményeknek a körét és büntetőszankciót mond ki olyan cselekményre, amely adott eset ben esetleg a családjogi kötelmek megszegése­ként is fogható fel s ez a közveszélyes munka kerülés vétsége: ha a tettes családját munka­kerülő életmódjával erkölcsi! romlásnak teszi ki. Nincs azonban olyan büntető jogszabályunk, amely védelmet nyújtana a feleségnek és a gyermeknek, az elaggott vagy más okból mun­kaképtelen és ellátatlan felmenőnek azzal az apával vagy felmenőit eltartani képes leszár­mazójával szemben, aki keresetét, jövedelmét nem családja megélhetésére.^ hanem szenvedé­lyei kielégítésére fordítja. Nincsen büntetőjogi védelem biJztosítva az elhagyott anyának és családnak ahhoz sem, hogy a bíróilag megítélt tartásdíjat az elhagyó családfőtől megkapják. Én még azt is megfontolandónak tartanám -— és legutóbbi költségvetési beszédemben ezt is szóvátettem, — hogy nem kellene-e büntetőjogi védelemben részesíteni a házasságon kívül te­herbe ejtett tisztességes nőt és a törvénytelen gyermeket is, ha a terhesség, a szülés és a gyej*­mekágy idején a természetes apa az illető nőt ínséges állapotban hagyja s róla és törvényte­len gyermekéről későbben is anyagi erejének megfelelően nem gondoskodik. Hogy azután ezekben az esetekben a statuálandó bűncselek­mények magánindítványra legye»nek-e üldözen­dők és hogy az ilyen magánindítványok milyen mértékben és meddig legyenek esetleg vissza­vonhatok, ez külön megfontolás tárgya le­hetne. T. Képviselőház! Az igazságügyminiszter úr megemlékezik a költségvetés indokolásában a magánjogi jogalkotás terén előkészített ter­vezeteiről is. Én ezek közül igen fontosnak tar­tom a magánalkalmazottak jogviszonyainak

Next

/
Thumbnails
Contents