Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-308

470 Az országgyűlés képviselőházának 308. szakasza a rendelet kibocsátására a kormánynak nem adott jogot. Nincs időm részletesen indokolni, de mégis megállapítom a következőket: 1. Egyes bűncselekmények tekintetében van joga a kormánynak az eljárást és ítélethozáist az aira hivatott bíróságról más polgári büntetőbíróságra átruházni. A 4810-es rendelet pedig nemcsak hogy nem határoz meg egyes bűncselekményeikéit, hanem generálisan sem rendelkezik, amire pedig köteles lett volna, hanem túl rniai

den bűncselekményen, a bizonyítás anyaga alapján is elvonhat bárkit a ren des bíróság elől és külölegeis bíróság elé utalhat. 2. A honvédelmi törvény vonatkozó szakasza alapján a koirmányntaik az eljárási gyorsítása végett csak a jogorvoslatnak és a védelem elvének gyakorlati biztosítása mellett van joga különleges eljárási szabályokat megállapítani, a 4810-es rendelet pedig megteremti a kir. Kúria hetestanácsát amely első és utolsó fpikon ítél mindazok felett, akiket semmi objektív szabállyal nem korlátozott tetszése alapján a kormány — a szintén utasítható koronaügyész útján — odaállít. Világos tehát, hogy a Kúria hetestanácsának ítélete ellen sem megfelelő jogorvoslatról, sem pedig az eljárás folyamán — a különleges eljárási szabályok miatt — a védelem elvének gyakorlati 'biztosításáról beszélni sera lehet. Azt hiszem, jogászok között vitatkozni sem lehet afelett, hogy az újrafelyétel is a rendeletben egétszen különleges módon van szabályozva, tehát jogorvoslatnak nem tekinthető. Nyugodtan megállapíthatom, hogy ez a 4810es rendelet tökéletesen ellentétben áll a miniszter úr költségvetési indokolása 22. oldalának utolsó bekezdésében írottakkal, meri a hivatkozott honvédelmi törvény erre felhatalmazást nem adott, sőt a rendelet a honvédelmi törvény elvi jelletntőségű rendelkezésével szemben áll, niem a törvény által engedé lyezett »részletmunka« — a szóhasználat a miniszter úr indokolásából való — de az egész büntetőjogft rendsízerüníknlek fenekestiöll valló felforgatását jelenti és a mindenkori korma nynk semmivel nem korlátozott elhatározásának adja meg azt a törvényellenes lehetősé get, hogy magyarokat illetékes bírájuktól el vonva, a védekezés komoly lehetősége nélkül különleges bíróság elé állítson. Arról is beszélhetnénlk, hogy milyen lehetetlen helyzetek állhatnak elő a bíróságoknál ennek a rendeletnek az alkalmazása során, d: erre nincs időm. Annyit azonban mondhatok hogy a Kúriának első esi utolsó főikként, való szerepeltetése, valamint a koromaügyésznek nyomozó hatósággá való degradálása a törvényes állapottal szemben nëm biztosíték, sőt. hátrányosan fogta érinteni mind a kettő magas tekintélyét. Pártszövetségünk nevében : ünnepélyesen kijelentem, hogy a4810-es rendeletet törvénye? alap nélkül kibocsátottnak és így érvénytelen nek telkintjük. Éppen ezért emelem fel ellene tiltakozó szavunkat és kérem annak vissza vonását. Óvom a kormányt attól, hogy ilíyen ke nyes talajra tévedjen és nyomatékosan kiérem az igazságügyminiszter urat, tiltsa meg ügyészeinek addig la, amíg a rendeletet visszavonják, hogy bárkinek a törvényben meghatározott illetékes bírájától való elvonására indítványt tegyenek. Egy bírói ítieletnek ülése 1942 november 18-án

3 szerdán. nem az ad tekintélyt, hogy ellene már jogorvoslatnak helye nincs, hanem az, hogy törvényes bíróság, törvény alapján, saját független lelkiismerete szerint hozza az ítéletet. Bármilyen magas bíróság ítélete sem kelt megnyugvást akkor, ha azt nem törvényes hatáskörében hozza. Az ilyen ítéletnek nincs tekintélye és nincs ereje, (Tavs a szélsőbataldalon.) ellenkezik ősi hagyományainkkal, alkotmányunkkal és az élő törvénnyel. T. Ház!^ A második témaköröm a törvény alkalmazásának módjai, vagyis eljárási jogunk ójjáalkotása. A miniszter úr indokolásában bejelenti, hogy a oolgári peres és perenkívül'i eljárást egyszerűbbé, olcsóbbá és gyorsabbá akarja tenni, a büntető eljárást is egységesíteni, gyorsítani és egyszerűsíteni akarja. Nagyon helyes, programmunk is ezt kívánja. Kérem azonban a miniszter urat, ne csak ígérje^ az erre vonatkozó törvénytervezet elkészítését, de hozza is a Ház elé. Azt hiszem azonban, a miniszter úr is egyetért velem abban, hogy ez a terv csak az alsóbíróságok személyi súlyának és gyakorlatának megerősítésével és a felsőbíróság kivételes irányító hatalmának biztosításával valósítható meg az időhöz illően és ősi hagyományaiknak megfelelően. A bírói fórumot és a jogorvoslat lehetőségét — és itt ellentétben vagyok a mélyen tisztelt előadó úrral, mert én a jogorvoslatoknak neni

( kiterjesztését hanem igenis, szűkítését kívánom ne kössük a .perértékhez, — hiszen végeredményben nem a perérték a döntő egy pernél — hanem az ügy tárgyi súlyához kös sük a joffOTvoslat lehetőségét. A szóbeliség döntő biztosítása nélkül — és itt egyetértek az előadó úrral, — gyorsításról beszélni nem lehet. Az én szerény felfogásom szerint a községi bíráskodás vaigy békebíróság — a mi fogai mainlk és gizióhalsztnálatunk szerinti a nemzetszervezet bíráskodásának megteremtése. — illetőleg az előbb'ek átszervezése, az ezekre vonatkozó szabályok átdolgozása nélkül a miniszter úr oéliát sohasem fogja elérni. Sőt az eljárási jog átgondolt, helyes szabályozása nélkül, tehát a perrendtartás szabályozása nél kül, az igazisgügyi szervezet korszerűsítését, amit pedig a miniszter úr szintén bejelent, — sem fogja tudni megvalósítani. Az eljárási jognak, a jogorvoslati rendszernek tökéletesen az új idők szelleméhez való átdolgozása biztosíthatja csak az^ igazságügyi szervezetnek kifogástalan működését. T. Ház! Ezzel elérkeztem témaköröm harmadik részéhez, a bíróhoz. A törvénybe ai lelket a bíró adja. Ez, azt hiszem, nem vitás. Mármost ha valaki átgondolja — ezt az előadó úr is említette, — hogy a bíró milyen munkát végez, valósággal meg kell borzadnia attól • az óriási felelősségtől és lelkiismereti munkától, amelyet a bíró végez, amíg ítéletet hirdet. A bíró ugyanis csak az eléje vitt anyag fölött rendelkezik, amelyet a felek iparkodnak elcsűrni-osavarni akár polgári, akár büntető pernél, a bírónak nehézségeket okoz a törvénynek m esetleges homályossága, esetleg a

f törvénynek az igazságot sértő tiltó rendelkezése, araonkí vül a bizonyítási eszközöknek korlátozott volta. Hiszen a tanubizonyítás, a jóhiszemű, a becsületes tanukkal való bizonyítás esetén is. milyen rettenetes nehézség van, — ugyanan' nál az eseménynél jelem lévő három ember ha romféleképpen mondja el a dolgot — a bíró ele