Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-308

Az országgyűlés képviselőházának 30S. ülése 1942 novemher 18-án, szerdán. 469 nemesített jogunk közösségi szelleme és a magyar fajta sajátságait érvényesítő rendelkezései jussanak újból érvényre, harmadszor pedig, hogy a régi liberális és osztrák jogi emlékek maradványai, valamint a csűrés-csavarás lehetősége is tűnjenek el magyar törvényeinkből. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Mi tudjuk, hogy aa ősi keresztény f jogunk közösségi szelleméhez való visszatérés felel meg majd legjobban az új Európa megújult szellemének és benne hazánk speciális érdekeinek. Nem elzárkózást hirdetünk az új Európa új jogintézményeivel szemben, sőt ellenkezőleg: állítjuk, hogy ősi jogunkhoz a nagy baráti nemzetek jogalkotásaiból át kell vennünk^ mindent, ami magyar szempontból is örök érték, (Taps a szélsőbaloldalon.) magyar fajtánk meg. erősítését szolgálja és elősegíti az új Európával való együttműködést. (Baky László: Helyes!) . . , A mi ideálunk azonban nem a régi liberális jogalkotás — és csodálatos: ezek a liberálisok járkálnak kurucsapkában és féltik tőlünk a magyar alkotmányt és hirdetik itt a Házban és szalonokban (Piukovich József: Jellemző!), hogy mi támadjuk a magyar alkotmányt — nem ezeknek a liberálisoknak szolgai módon történő idegen törvénymásolása, amelyek például a magyar földet is árucikké tették. A mi ideálunk Szent István ama cselekedete, amellyel ősi jogunkat időhöz illően kereszténnyé tette nem törődvén az elzárkózók átkaival A kereszténység biztosította nemzetünk léfrH ezer éven át, míg a Bach-korszak és a liberális zsidó szellem érvényesülése hazánk jogintézményeiben Trianonhoz vezetett. T. Ház! Azt hiszem, senki som tagadhatja,, hogy igazán időhöz illő lenne és törvényhozási intézkedés után kiált a közéleti ö

sszéfé rhetlenség megrendsza'bálvozása. (Piukovich József: Nagyon helyes!) Tudom, hogy ez nem a miniszter úron múlik, végre is a képviselőház és a felsőház bizottságokat küldött ki ennek remdiezésére. Bocsánatot kérek, szerény felfogásom szerint azonban a kormánynak, amelynek fei© egyben a többségi párt vezére, oda kellene hatni, hogy megszülessék az összeférhetlenségi törvény, mert ez nevelési szempontból is fontos, hiszen az abban lefektetett elveknek irányadóknak kellene lenniök az égvének életében és különösen a közéletben működők magatartására. (Helyeslés és tapa a szélsőbaloldalon.) Szerény felfogásom szerint valamit kellene tenni például a tökéletesen idegen szellemű Kereskedelmi törvény, a csőd- és kényszeregyezségi jog magyar szellemű, de egyben az úi^ Európa szellemének megfelelő rendezésére. M"gís az iden^is, mint évek óta a miniszteri indokolás tanúsága szerint mindez csak a jogszabályelőkészítés stádiumában-van. Senki sem tagadhatja, hogv a jogszabályokat elő kell készíteni, ha azonban ilyen sokáig tart az előkészítő munka és egy rossz törvény helyett nem tudjuk^ meghozni a jó törvényt, ez szerény véleményem szerint 'káros. T. Ház! Azt hiszem, mindienki osztani fogja azt a megállapításomat, hogy a zsidókérdés nyugvópontra hozása közjogi, erkölcsi és gazdasági vonalon nemcsak európai szempontból, hanem magyar szempontból is létkérdésünk. Ennél a tárcánál sür-sretem a bírói és üe-vvédi numerus nullust. (Helyeslés a széhőbaloléalon.) KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XV. Lehetnek talán, akik csodálkoznak,, hogy a bírói numerus nulru^t sürgetem. Ezeknek megmagyarázom azt, hogy az 1939:IV. te. kivételes rendelkezései fojytán ma is vannak százszázalékosan zsidófajú bírák, (Mozgás a szélsőbaloldalon. — Piukovich József: Jól nézünk ki!) Engedelmet kérek, mégis esek erkölcsi lehetetlenség, hogy például a fajvédelmi törvényt egy százszálalékig zsidófajú bíró alkalmazzon (Egy hang a szélsőbaloldalon: Botrány!) és az ítélkezzék egy fajgyalázási ügyben s amikor a magyar fajta védelméről, annak kizsákmányolásáról, parcellázásáról és egyébről van szó, ahol zsidótrüklkök! milliói tapasztalhatok, akkor egy zsidófajú bíró — persze megkeresztelt zsidó — ítélkezzen. Engedelmet kérek, a tiszta helyzet teremtése ezen a. fronton is rendkívül fontos, de ugyan ilyen fontos ügyvédi téren is. Ebben kormánypárt, ellenzék jobboldali része tökéletesem egyetért. Kérem a miniszter urat, tegyen már ebben a dologban valamit, hozza az erre vonatkozó törvényjavaslatokat, mert addig nem valósítható meg a magyar jognak as ősi joghoz, való visszatérése és közösségi szellemmel való megerősítése, amíg nem lesz tiszta helyzet a bírói es ügyvédi fronton, T. Ház! Évek óta s az idén is bejelenti a miniszter úr, hogy a mostani idők szellemének ós erkölcsi felfogásának megfelelő büntetőjog megalkotására folynak az előkészítő munkálatok. Tisztelettel kérdezem a miniszter urat, meddig folynak ezek az előkészítő munkálatok. (Radocsay László igazságügyminiszter: Amig elkészülnek!) Viszont az indokolásban a miniszter úr a következőt jelenti be. (Olvassa): »... egyes sürgősebb természetű büntetőjogi tárgyú jogszabálytervezetek, amelyek az új büntetőtörvénykönyv megalkotásáig novelláris úton kívánják betölteni büntetőjogunk hiányosságait, elkészültek.« A novelláris törvényalkotás állandóan és most is súlyos aggodalommal tölt el ós ebben az aggodalomban a miniszter úrnak is osztozni kell, hiszen az indokolás 23-ik oldalán a következőket mondja (olvassa): »A közönség nyugalmának és a kormányzati hatóságok tekintésének megóvása is szükségessé teszi, hogy a jogszabályok száma kényszerítő ok nélkül ne növeltessék ...« Azután így folytatja (olvassa): »...a jogszabályok alkotásánál azután az a főtörekvés, hogy az új jogszabály úgy illesztessék be a fennálló jogrendszerbe, hogy _ abban zavart ne okozzon és szerkezet, valamint szövegezés tekintetében is megfelelő legyen.« A miniszter úrnak ezt az axiómáját az egyre sűrűbben megjelenő novelláris^ törvények nem szolgálják. Ezt a miniszter úrnak is eí kell ismernile, s épen, ezért a miniszter úrnak kellene megakadályozni a novelláris toldozástfoldozást. Lassanként egy egészen új büntetőtörvénykönyv készül novelláris úton, márpedig, hogy ez nem egészséges törvényalkotás, azt hiszem, a Ház tagjai között ebben véleménykülönbség nincs. Különösen ellen kellene állani az olyan rendeleti intézkedéseknek, amelyek a törvény által szabályozott jogterületet fenekestől felforgatják. A 4810/1942. M. E. sz. rendeletről ^ »egyes bűncselekményeknek az öttagú külön tanács, valamint közvetlenül a m. kir. Kúria elé utalása tárgyában« — kell feltétlenül pár szót szólnom. A kormány e rendelet kibocsátása jogalapjaként a honvédelmi törvény 160. §-ára hivatkozik. Tisztelettől, de nyomatékosan megállapítom, hogy a honvédelmi törvény vonatkozó 74