Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-308

468 Az országgyűlés képviselőházának 808. Pártunk Programm ja igazságügyi vonatkozásban a következőket mondja (olvasm)'. »Akarjuk az^ egész magyar jogrendszer átdolgozását a nép- és fajvédelem szempontjai szerint, a közösség elleni bűncselekmények drákói szigorral történő üldözését, akarjuk a magyar igazságszolgáltatás korszerű reformját, amely meggyorsítja a jogszolgáltatást és megkönynyíti a jogkereső közönség igazságos érdekeinek védelmét, de ugyanakkor a bírói függetlenséget szorosabban kapcsolja a magyar állam és a nemzet örök érdekeihez.« Ennek szelleméiben, aimenmyire 30 peTc alatt lehetséges, azzal akarok foglalkozni, milyen legyen a törvény, miként alkalmazzuk, milyen legyem az igazságügyi szervezet és annak tengelyében a bíró. Az igazságügyi tárca indokolása a 28. oldalon a következőkeit mondja (olvassa): »Fontos érdek, hogy a magyarság sorsának alakítására nagy haitást gyakorló jogszabályok népünk szellemiségének megfeleljenek. E célból szükséges, hogy a jogszabályok előkészítői és alkalmazói megismerjék tnépünk jogi hagyományait és azokra munkásságuk során a lehetőséghez képest figyelemmel is legyenek. Az anyaggyűjtés sikere érdekében arra törekszem, hogy a bíróságok és az ügyvédség tagjai — belekapcsolódva ,a táj- és népkutató intézet munkájába, — a jogi néphagyományok és népszokások gyűjtésében hatékonyan közreműködhessenek«. Rendkívül helyes a miniszter úrnak ez a szándéka- Remélem, hogy már erős ütemben folytatják ezt a fontos munkát. Nemzetünk jogi hagyományainak összegyűjtése és* 1848 előtti törvényeink szellemének újbóli életrehívása rendkívül fontoa mert ezeik Őrzik a közösség jogát és szolgálják a közö-ség jóié ét. Tavaly jelent meg Papp László kitűnő fiatal ügyvéd tanulmánya, »Kiskunhalas népi jogélete* címmel. Az itt összegyűjtött anyag iga>zolja legjobban előbbi állításomat és alátámasztja a miniszter úr szándékát- A sok érdekes jogi (néphagyomány közül csak azt emjítem meg, hogy a nép sokkal sz'gorúbban ítéli meg a csalót, minit a tolvajt. Továbbá rendkívül súlyos bírálatban részesíti a rágalmazót, és ezzel túlad jenképpen visszatér a régi törvényeinkhez, amelyek szerint a rágalmazót, a notórius rágalmazót nyelve metszésével büntették. (Kossuth Pál: Nagyon helyes!) Menynyire elhajlott a mi büntetőtörvénykönyvünk ettől! Milyen helyes kijelentést tesz tehát az indokolásnak előbb felolvasott része, ^ amikor azt hirdeti, hegy vissza kell térni ősi jogunkhoz, ősi törvényeinkhez! ösi jogunk,, a népi jogi hagyományok ismerete és átélése nélkül magyarok számára jó törvényt hozni nem is lehet. Werbőczi élőbeszédében a 6. cím 12. §-ánál a következőket mondta (olvassa); »A törvénynek igazságosnak, tisztességesnek, mind a természet,, mind a baizai szokások szerint lehetségesnek, helyhez és időhöz illőnek, szükségesnek és hasznosnak kell lennie, világosnak la nehogy olyasmit foglaljon^ magábat, amiből homályossága miatt csürés-osiavarás, valami előre nem látott dolgot hozhasson iki, vagyis nehogy valaki csavarosán magyarázhassa«. Nem azért idéztem Wierbőczit, mintha Hármaskönyvében a közösség jogát adta volna. Hiszen csak a nemesek és főnemesek jogát adta, mert akkor az volt időhöz illő. A főnemesek még ezért is megharagudtak« hiszen a jogi hagyományok szerint ezért nem lett Werbőczi Hármaskönyvéből törvény. Azért idéztem ülése 1942 november 18-án, szerdán. Werbőczit, mert munkája hallatlanul nagy kincse volt a magyar jogtudománynak és elég nagy tek'ntély ahhoz, hogy az általa átve t, leírt és előbb idézett meghatározást irányadónak tekintsük ^ma is. De idézhetek al nép köréből is. Börcg János kedves képviselő társ am közel tízesztendeig községi 'bíró volt és ő azt mondja, hogy a jó törvény nem lehet más mint a tiszta lelkiismeret betűkbe foglalása. Világos tehát, hogy az a törvény igazságos éê

m időhöz illő, amely a magyar nép tiszta lelkiismeretét tartalmazza, azt óvja. védi és uralmát a közösség javára biztosítja. A miniszter úr bejelenti, hogy elkészült a magánalkalmazottak jogviszonyaira vonatkozó egységes törvény tervezetével és ebben összesíti az ezen a jogterületen fennálló jogszabályokat, s — mint mondja — emellett azokat ki_ is egészíti az utolsó években

t kialakult, szociális szempontból ieen nagy előhal adást jelentő bírói gyakorlattal. Ez igen helyes. Ez a miniszteri bejelentés azt jelenti, hoigy ez a törvénytervezet már az ói viláa- szellemében készült, hiszen a bírói gyakorlat figyelembevétele folytán másként nem is készülhetett. Ez a törvénytervezet azonban a # magánjognak csak pgy része. Sajnos, a miniszter úr az úi magánjogi törvénykönyv további előkészítéséről esv szót sem szólt. Pedig nem hiszem, hogy a miniszter ár ne osztoznék abban a nézetemben, hogy az 1928-ban elkészült harmadik magánjogi törvén ykönvvtervezet. amelvet 1928 március 1-én a Tíáz elé is hoztak és amelyre vonatkozó törvényjavaslat tárgyalásának mikéntjét is megállapították, most már ú^y^ ahogyan annakidején megszövegezték, fenn nem tartható. Kétségtelen, kitűnő munka, de olyan időben kéf,znlt, amelyen régen túlvagyunk. Werbőczi szerint hiányzik tehát belőle a jó törvény egyik fontos kelléke, az, hogy időhöz illő leery en. Sőt, aki elolvassa Nizsalovszky. a kitűnő professzor tanulmányát »A magánjogi törvénykönyv külföldi visszhangja« címen, az megtudja belőle, hcsrv erről a tervezetről például a uémet jogi irodalom azt mondta, ho<ry »ez a tervezet a német Bürgerliches Gesetzbuch és bizonvos vonatkozásban a svájci polgári törvénykönyv szelleméből fakadó kitűnő törvény technikai alkotás.« Világos, hogy sem a német, sem a syáiei polsrári törvénykönyv betűi, még kevésbbé szelleme, nemzeti jogunk jellegzetes vonásait nem tartalmazhatna, hiányzik belőle tehát a másik döntő kritérium, vagyis az, hogy a megújult Magyarországnak teljesen megfeleljen. Az sem lehet vitás, hogy a masryar faj, a házasság, a család és benne az anya és gyermek védelme, az úi eryámioeri törvény és eljárás, a törvényes Öröklés úi. helyesebben ősi magyar rendjének visszaállítása. & magyar föld védelme és a telekkönvvi intézmény me^magyarosítása stb., stb. Werbőczi szerint is időhöz ÜJ'Ő jogalkotás lenne. Az úi Európában, megszabadulva a zsidóktól. Magyarországnak , is meg kell újulnia a maga jogrendszerében, helvesebben mondvai, vissza kell térnie az ősi magvar ioigrendszerhez. Ne féüen azonban tőlünk senki, mert mi osztjuk különÖskénnen Nizsalovszky professzor úrnak azt a nézetét, hogy »senki sem kívánhatja tőlünk nemzeti jogunk jellegzetes vonásainak feláldozását.« Sőt mi éppen azt akarjuk, hosry először évezredes fejlődésünk időtálló kincseit megőrizzük, amire kultúránk é« multunk is kötele^: másodszor, hogy a legősibb, a keresztények által meg-