Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.
Ülésnapok - 1939-294
36 Az országgyűlés képviselőházának 294. mar egyszer meghozott nyaktilót-törvény után... (Rassay Károly: Melyik volt az! Az 1934^: I. te? Ki hozta azt a törvényt?) 1934-ben — úgy tudom — nem én voltam kormányon. (Rassay Károly: De érdekes, hogy ki nyújtotta bel) Azt sem tudom, de nem is érdekel. (Rassay Károly: Ügy emlékszem*, hogy Imrédy mint pénzügyminiszter ült ott!) Gömbös nyújtotta be, rendben van, nem számít; engem az érdekel, hogy a tisztviselőnek ma mi a sorsa. Ez után az első számú nyaktilótörvény után most lesz egy második számú nyaktilótörvénye a magyar tisztviselőnek. T. Ház! A közigazgatási tisztviselőhöz idáig csak az alispánon és a fegyelmi szabály zaton keresztül lehetett hozzányúlni, másképp nem lehetett, tehát a minisztérium és a megyei tisztviselő között közvetlenül nem volt kapcsolat. Most azonban ez a javaslat áthúzza a.z alispán védő jogát és fegyelmi hatósági védő jogát és a miniszter közvetlenül intézkedik; egy telefonutasítás kell — mondjuk — Sopron vármegye valamelyik főszolgabírójának, és abban az legyen benne, hogy »Főszolgabíró úr, én önt Sopronból ezennel . áthelyezem Kászonalcsikra« s abban a pillanatban a közszolgálat érdekéről van szó és a sopronme gyei főszolgabíró tír kénytelen eltávozni Ká«zonalcsikr^i. (Rassay Károly: Nem »alcsik«, hanem »altiz!«) Továbbmegyek, nemcsak a főszolgabíró 'köteles elmenni muas főszolgabírói székhelyre, hanem a vármegye főjegyzője is — miután ugyanabban a rangosztályban kezdte pályáját — köteles lesz elmenni valahova, egy kisebb helyre, nem főjegyzőnek, hanem főszol gabírónak. (Zaj a jobboldalon.) Az előbb éppen Esső képviselőtársam volt -az, aki azt mondotta, hogy itt a tehetséges főjegyzők elsorvadnak a hosszúéletű alispánok mellett! Kérdezem, mi lesz azzal a tisztviselővel, mi lesz azzal a főjegyzővel, aki tele van ambícióval, de akit visszanyomnak, aki a, vármegyét akarja vezetni, de nem vezetheti, mert elküldik egy másik országrészbe egy járást kormányozni?! (Zaj a jobboldalon. — Cseiényi Pál: Ahol szükség van rá!) De kérdezem, vájjon okos dolog-e most, a köztisztviselőhiány közepében egy ilyen javaslattal jönni? (Egy hang a középen: Okos! A legnagyobb szükség most van rá!) Képviselő úr, nem arra célzok; várja csak meg, mire célzok. Arra célzok, hogy a törvény módot ad arra, hogy az áthelyezésbe bele nem nyugvó tisztviselő nyugalomba; menjen. Itt lesz a hiba, mert az áthelyezett tisztviselők 30 százaléka elmegy majd nyugalomba. Kérdezeim, honnét, vesz akkor a minisztérium az új tisztviselőket á mostani fizetések mellett? (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Várja őket a közgazdasági élet, várja a magánvállalat, amely kész örömmel felszív minden használható embert. Ma megnövekedett a használható emberek ázsiója és egészen bizonyos, hogy akkor nem marad tisztviselő a maga helyén, hanem szinte valamennyi nyugdíjba, fog menni. T. Képviselőház! Ennek a javaslatnak következményeit mérlegelve, meg kell állapi tanom azt, hogy a bürokrácia ezután még nagyobb lesz, a bátorság még kisebb lesz egy ügy elintézéséhez, az akták síbolás,a. még nagyobb mederben fog folyni és még kisebb mersze lesz a tiszviselŐnek ahhoz. . liogy _ ő maga intézzen el valamilyen aktát. Hiába biztatja akkor az egyik miniszter úr a magyar közigazgatást, hogy a tisztviselő merje vállalni a felelősséget! Nem a paragrafus, hanem a törvény szellemé a fontos, — mondotta ülése 1942 október lo-én, csütörtökön. az egyik miniszter úr nemrégen, amikor ilyen mód van arra, hogy az ország másik végébe röpítsék^ ha nem tetszik. A miniszterelnök úr maga is azt mondotta zalaegerszegi beszédében, hogy a közigazgatást közelebb keíl hozni az egyes emberhez. Kérdezem tehát, hogy a bürokrácia közelebb hozza-e az egyes emberhez a közigazgatást. (Szöllősi Jenő: Igaz! Jogos kérdés!) Ez a bürokratikus javaslat megzavarja az autonómiákban idáig meglévő összhangot, s a bürokráciával eltávolítja a közigazgatást az egyes emberektől. T. Képviselőház! Hányszor halljuk azt a frázist is, hogy a társadalom ne várjon mindent a kormánytól, ne várjon mindent az ál< Iámtól, hanem logyen öntevékeny, de a tisztviselőit nem öntevékenyen fogja ezután választani, hanem majd a kormány nevezi ki helyette. íme, itt alaposan letörjük az öntevékenységét a társadalomnak. Az eddigi társadalmi és földrajzi területi önkormányzat helyett ezután egyetlen roppant nagy önkormányzat lesz, az állami önkormányzat,, tamelyet nem közjogi testületek fognak majd kormányozni, hanem a belügyi kormányzat fog majd Igazgatni. Ez körülbelül éppen a fordítottja annak, ami valamikor régen a rómaiaknál és a görögöknél volt az úgynevezett községi és városi államban. Akkor egy-egy község és egy-egy város alkotott államot, most fordítva van: az állam most felszívja a városok és községek autonóm életét és egyedül esak magában az államban lesz ilyen belső önkormányzat. Mi egyet javasolunk és tanácsolunk a kormánynak, azt, hogy a kormány kormányozzon és ne közigazgasson, ne vonjon el olyan hatásköröket, a közigazgatástól, amelyek nem illetik meg. A jegyzők kinevezése nem állami feladat. A jegyzők kinevezése nagyon jó volt idáig a vármegyék, a járások keretében és ezután is jó lenne. Előttem szólott Esső képviselőtársam külföldi példákat emlegetett, hogy hogyan van ebben vagy abban ,az államban. A külföldi példáknak sokszor nagyon nagy jelentőségük van és ezekre lehet is utalni, azonban éppen ennél a kérdésnél, amely eery évezredes magyar intézményt illet most illetlen kezekkel; a külföldi néldát mi utasítjuk vissza. (Donath György; Szent István alatt választották a jegyzőket?) Ha a, képviselő úr megtanulta a történelmet, akkor tudja, hogyan volt. Amikor a megszállt területek elszakadtak a magyar államtól, megszűnt a magyar állam fenn hatósásra, de éltek az ezeréves közületek, élt a vármegye és élt a város, erősebbnek bizonyultak, mint a központi hatalom. ÍSzöllősi Jenő: Tgaz! XJQY van!) Nem kell-e nekünk ezt meg^ fontolnunk, nem kell e vigyáznunk arra, hogy a város és a vármegye a maga feladatát. a jövőben is teljesíthesse 1 ? Nem beszélek most másról, csak egyetlen kérdésről, a nemzetiségi kérdésről, amely az autonómiákon, a városi és megyei autonómiákon belül bizonyos fokig megoldható úgy, hoery az állam isznm'emáciáiá.t és magyar vezetését ne érintse. Minden évben újra és újra halljuk a jelszót a miniszter úr részéről is: az önkormányzatot nedig meg kell menteni, és erre mi elénekeljük, amikor az önkormányzat már fuldoklik a vízben, hogy: meg kell menteni; közban azonban, amikor a partra ki akar evickélni, egy ilyen törvényjavaslattal. egy ilyen husánggal verjük feibe Az önkormányzatok nemcsak közigazgatási faktorok",.
