Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-307

tóa Àz országgyűlés képviselőházának S07. dásra való átmenet szempontjából is. Örömmel hallom, hogy a miniszter úr erre már is bizonyos tervezeteket készít és gondol erre, ami magától értetődő; adja Isten, hogy minél előbb abba a stádiumba jussunk, (Koródy Tibor: Hogy ez aktuális legyen!) hogy ez minél előbb aktuális legyen. Nézetem szerint az első lépés a munkaerők központi organizációja felé a munkaközvetítés államosítása és egy országos munkaerőgazdálkodási tanács felállítása lenne, amelybe azután a munkaközvetítés is beletartoznék. Most még a szorosan vett munkaerőgazdálkodásról beszélek. Idézem Reményi-Schneller pénzügyminiszter úr következő szavait (olvassa): »A termelés tervszerűségének egyik fontos fejezete az emberi munkaerővel való helyes gazdálkodás«. Ezt mondotta a miniszter úr két évvel ezelőtt, amikor a tervgazdálkodást bejelentette. Már az elmondottakból is kitűnik, hogy a munkaerővel való helyes gazdálkodásnak nincsenek meg az előfeltételei, de még szomorúbb, hogy az adott körülmények között is rosszul használjuk ki a rendelkezésre álló munkaerőt. A mai élet-halálharcban a termelés rendjének és folyamatosságának, valamint produktivitásának előmozdítása az első; minden más, tehát a politikum is csak másodrendű lehet, mert termelés nélkül nincsen hadsereg, nincsen utánpótlás — uolitikum nélkül még el tudom képzelni. Ismét azt láthatjuk, hogy a politikum zavarja a munkaerővel való gazdálkodást manapság, amikor a szakmunkások, nélkülözhetetlen emberek százával, ezrével kénytelenek otthagyni a munkahelyüket. Már a bizottságban is szóba került ez a nagyon szomorú, nagyon kényes kérdés és itt ezt nem is akarom olyan nyíltan kiteregetni, mint ott történt, de annyi bizonyos, hogy meg kell annak szűnnie, hogy elvisznek olyan embereket, akik ellen semmiféle rendőri eljárás folyamatban nem volt, akik senkit sem bántottak. Az lehet, hogy 23 évvel ezelőtt talán énekelt az illető valami harcias baloldali dalt, de hogy ki mindenki volt kommunista 23 évvel ezelőtt, arról jtobb nem beszélni.- Miért éppen azt munkást tegyük felelőssé, aki talán egészen fiatal volt akkoriban? Valóban semmit sem csinált és egy szép napon elviszik. Mi a priusza? Az, hogy valamikor szélsőséges párthoz, tartozott. Ezeknek az embereknek elvitelét megelőzte a zsidó munkaerők elvitele. Ki kell jelentenem, — és nem félek senkitől sem — hogy helytelen^ nek tartom a zsidó munkaerővel való eddigi gazdálkodást. A zsidó munkaerő elvi szempontból éppen olyan munkaerő, mint produktivitásra hivatott érték, éppen olyan, mint bármi hasonló. Tiltakozom tehát az ellen, hogy a zsidó munkaerőt elpocsékoljuk és ne. a köz javára használjuk fel. (Helyeslés.) Mindenkit a maga helyén. A zsidót is úgy kell alkalmazni; ha nem megbízható, akkor megfelelő felügyelet mellett alkalmazzák, (Gr. Festetics Domonkos: Ügy van! De nem mint vezérigazgatót!) úgy kell alkalmazni, hogy abból a termelésnek a legnagyobb haszna legyen. (Koródy Tibor: A hasukat süttetik és az államnak pénzébe kerül! — Elnök csenget.) Tény az, hogy nem tudom, ez a közérdekű munkaszolgálat sok helyen mennyiben egészen közérdekű, mert én is tudok munkaszáaa dókról, amelyek horribilis összegbe kerülnek, — a miniszter úr jól tudja, hogy egy 200 főnyi ülése Î942 november 17-én, kedden. munkaszázad mibe kerül az államnak — elég jó kosztot kapnak, félkiló kenyeret naponta és hetekig nem csinálnak mást, mint csuklógyakorlatokat végeznek. Ugyanezek a munkaerők hiányoznak magából a termelésből. Ez egészen rendkívüli, érthetetlen és különös eljárás. (Kóródy Tibor: Ruszinszkóban nincs favágó, 12 pengőért sincs!) Ha most összehasonlítom eat a németországi viszonyokkal, akkor a következőket mondhatom. Mielőtt Hitler Adolf vezér éa kancellár uralomra került, Nemetiorszagbami vár lasztás volt és ott 15 millió kommunista szavazat volt. Hol vannak ezek a kommunisták? Vagy véreznek, a fronton, talán el is estek, vagy pedig dolgoznak a hadiüzemekben. De nemcsak német munkásokról lehet ilyen értelemben szó, hiszen tudjuk, hogy micsodái alkudozások folytak a francia szakmunkások és általában idegen, talán nem mindig barátságos érzésű szakmunkásokkal kapcsolatban a német ipar céljaira és azt is tudjuk, hogy W. W. betűs zsidókat annak rendje és módja szerint a legpraktikusabb módon felhasználják a németiek saját termelésükben. Nem tudom tehát megérteni, hogy mi, egy kis nemzet ' megengedjük magunknak azt a fényűzést, hogy bizonyos politikai szempontból, nem is tisztázott okokból, elviszák a munkaerőt onnan, ahol nagyon kellene. Például felhozhatom, hogy az egyik fontos hadiüzemünkből elvitték a karusszelpad két munkását. A kairusszelpad nagyobb tárgyak csisrzolására szolgáló nagy forgó korong. Elvitték őket és meni volt, aki tovább kezelje a padot. A két munkás — hogyan, hogyan nem — viszszakerült, — megsérültek és szabadságon voltak idehaza — nyomban kimentek a gyárba és szabadságidejük alatt szorgalmasan dolgozva, iparkodtak helyrehozni az elmulasztottakat. Letelt a nyolc nap szabadság, újra fog'tiák és elvitték őket, hiábavaló volt a gyárnak és más szerveknek minden kérése. Nem tudom helyeselni tezt az eljárást éa nem értem a dolgot. Sem a máig meghozott törvények, sem amai viszonyok nem szolgálhatnak alkalmul túlkapásokra* senkinek se lehessen módja saadista hajlamait kiélni, kegyetlenkedni, vagy akármilyen visszaélést elkövetni. Ez nem hozzánk méltó eljárás volna. (Szabó János: A munka padja mellett pótolják őket magyarral! — Egy hang a balközépen: 1918-ban ki volt szadista? — Zaj. — Elnök csenget.) A képviselő úrnak nem szükséges engem © tekintetben helyreigazítania', én többet harcoltam a zsidó kapitalizmus ellen, mint amennyit ön életében hallott. (Szabó János: Nagyon köszönöm, ha együtt dolgozunk!) De a zsidó kapitalizmus ellen harcolóik és nem a zsidó munkaerő ellen, amelyet nem elpusztítani, hanem hazám javára felhasználni akarok, ez a különbség. (Mozgás a balközépen.) T. Ház! Ezek után legyen szabad rátérnem még egy témára. Ez a bombakárok megtérítése. A bizottságban is mint első voltam bátor ezt szóbahozni. Nagyon sok kisembert is ért kár, nemcsak palotákat, hanem kisemberek lakóházait is érték károk, sok berendezés, sőt állatok is pusztultak el és emberek sebesültei*: meg. Az nagyon helyes, hogy az így megsebesült emberek, amint hallom, szintén

1 úgy kezeltetnek majd, mintha a háborúban sebesültek volna meg. (Helyeslés.) Ennél a témánál szintén egy rejtély előtt állunk.