Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.
Ülésnapok - 1939-307
Âz otszaggyûléà képviselőházának 3Ö7. kamarától. Végeredményben a munkaikamara egy világnézeti vagy politikai, vagy állam* rezon kérdése is, míg a hatósági munkaközvetítés fittől független lehet, majd később azután a kettőt egyesíteni lebet egy hatalmas szervezetbe, i Bámulatos, hogy a hatósági munkaközvetítés, mint annyi minden egyéb, igém elmaradt országunkban, pedig itt is volt végeredményben valami ipari élet, már száz évvel ezelőtt kibontakozott nemcsak a kereskedelmi, hanem az ipari kapitalizmus is; még azt sem mondhatjuk, hogy az abszolutizmus nem hozott volna egy kis kapitalista fejlődést, hiszen ha őszintén megvalljuk, hozott. Hol kezdődött Magyarországon és hogyan folytatódott a munkaközvetítés története I Amíg a céhek feloszlottak, azt! hiszem, 1872-ben, addig a céhek közvetítettek. Utána megalakultak a szabad ipartesületek és akkor ezek közvetítettek. De természetesen ez nem lehetett kielégítő, mert hiszen kezdett kifejlődni a gyáripar. Itt egy pillanatra vagyok bátor megállani. A gyáripar kifejlődött, vagyis kezdőiét vette nálunk a szó valódi értelmében vett kapitalista gazdálkodás. Először is ott kezdem, hogy Magyarországon tőke nem volt. Sajnos, ennek nagyon régi okai vannak. Mi nem voltunk kereskedő állam, Széchenyi erőfeszítésiéi nem mentek teljesedésbe, Magyarországon tőke nem volt, csak annyi, amennyit a zsidók és mások kölcsönkértek külföldön is idehoztak. Ezzel a tőkével indították meg a termelést. Az új gyáraik felépítéséhez azonban szakemberek, szakmunkások kellettek. Ezeknek a szakmunkásoknak jelentékeny része idegen volt, (Kóródy Tibor: Csehek!) — franciák és belgák is — mint ahogyan idegenek, például szlovákok, voltak azok is, akik Budapestnek ezt a kőrengetegét építették. Utódaikat tisztelhetjük a házfelügyelők egy részében. Tehát külföldi szakmunkások érkeztek ide a külföldi tőkével egyidejűleg és nemsokára az egész világon elterjedő áramlatnak megfelelően, itt is megalakultak a szakszervezetiek. A szakszervezetek kezdettől fogva azon voltak, hogy megszerezzéik maguknak a munkásság felett a vezetést, kezükbe vették a munkaközvetítésit is éspedig azért, — és ezen a téren hiába szidja akárki a szakszervezeteket! — mert nem volt más, nem volt jobb, (Ügy van! Ügy van! — Kóródy Tibor: Mert nem lehetett!) az állam egészen egyszerűen nem törődött ezzel Ha például Japánt veszem, a távoli Japán marói-holnapra felépítetti egy hatalmas indusztriális kapitalizmust, de ott már okultak a. janit tapasztalatain, a nyugati államok példáján, míg mi magyarok nem vontuk le a konzekvenciákat, hanem sorsára hagytuk a munkásságot a tőkével vívott harcaiban. Ez a valóság! A liberalista szemléletnek megfelelt, hogy harcoljon a munkás és a tőke egymással, ahogyan tud és megfelelt ez a kereslet és kínájat (elvének a munkaerő dolgában is. Elég baj. hogy így történt. Megemlítem, hogy Németországban már a múlt század vége felé megalakultak a hatósági munkaközvetítők. Nálunk ezt vagy a szakszervezetik vagy néhány magánközvetítő csinálta. A hatósági munkaközvetítést ebben a képviselőházban, — azt hiszem, még nem is ebben, hanem a régiben — gróf Apponyi Albert hozta szóba, akinek emléke előtt ezért tisztelettel adózom. Gróf Apponyi Albert volt az első, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XV. ülése 1942 november 17-én, kedderi. 4^1 1893-ban, aki a magyar parlamentben sokezer munkás aláírásával egy kérvényt nyújtott be a hatósági munkaközvetítés megvalósítása érdekében. Ebből nem lett semmi. A képviselőház — mint fel van jegyezve — a legnagyobb közönnyel tért napirendre Apponyi Albert javaslata felett. Mégis, hogyan kezdődött nálunk a dolog? Ügy, hogy 1898-ban az alföldi agrárszocialista mozgalom már nagyon megerősödött, hatalmas bérharcok, aratósztrájkok zajlottak le és attól kellett félni, hogy nem lesz elég munkaerő. Különös, hogy először a mezőgazdaságoan csinálták meg az úgynevezett hatósági munkaközvetítést, ami egy csinos kis füzet tanúsága szerint, — de nem a valóság szerint — egészen a mai napig is fennáll. A hatósági munkaköz vetítést tehát egy 1898. évi törvénycikkben al kották meg s ez volt a jogalap arra, hogy később továbbfejlesszék. Hangsúlyozom, először a mezőgazdasági munkásság miatt történt meg ez. Akkor volt az a korszak, amikor a kulikat is emlegették, hogy majd! behozzák őket az országba. (Kóródy Tibor: Magyar főuraink!) Egyes magyar főurak emlegették; vagy nem is egészen magyar volt az illető, aki elkezdte, hogy le kell törni a szerencsétlen alföldi munkásság bérmozgalmait. Erre azután a munkásság százezrével tódult Amerikába és nekünk hiányoztak később (Szabó Gyula: Ma is!) és hiányoznak ma is ezek a véreink. A hatósági munkaközvetítés tehát a múlt század legvégén nehézkesen mégis megindult Megemlítem, hogy a budapesti Keresedelmi é« Iparkamara alkotta meg az első budapesti hatósági munkaközvetítést és ez nagyonnagyon lassan fejlődött tovább, míg azután a régi világháború mégis lökést adott ennek az ügynek is, mint annyi másnak, úgyhogy végre az 1916 : XVI. te lehetőséget adott a további fejlődésre, de a fejlődés éppen a háború és az összeomlás miatt elmaradt. A békekötések után Nemzetközi Munkaügyi Hivatal alakult, amelynek egy idarabig Albert Thomas volt az elnöke. E,z egy paritásos alapon történő közvetítés akart lenni nemzetközi viszonylatban, hogy világszerte kiegyenlítse a munkaerő fennálló keresletét és kínálatát. Ebből nekünk, magyaroknak, nem sok hasznunk volt. A nagy gazdasági válság idején, 1929—32-ben újra szőnyegre került az^ állami munkaközvetítés általános bevezetése és megszületett az Országos Munkaügyi Hivatal gondolata, de ez csak Bornemisza Géza minisztersége alatt került nyilvánosságra^ addig többé-kevésbbé titok volt — nem tudom, miért. A mezőgazdasági munkaközvetítésről.már beszéltem és erről röviden szó volt már a földmívelésügyi tárca költségvetésének tár; gyalásánál, de ma is megemlítette az. előadó úr. Én mindenesetre örülök annak, hogy meglesz az a bizonyps csúcsszerv, vagyis az iparügyi miniszter úr és a földmívelésügyi miniszter úr szervei majd egy csúcsszervet alkotnak a mezőgazdasági és ipari munkásság fluktuációjának dolgában, de azt hiszem, hogy ez még nem élő szervezet és nem is tudom, mikor lesz majd az. Reméljük, hogy minél előbb. Mármost miért fontos a munkaközvetítésnek egy szervezetben való tömörítése 1 ? Nemcsak azért, hogy a munkaerőt helyesen osszuk el, hogy azzal helyesen gazdálkodhassunk, hanem fontos a jövőre nézve a békegazdálko 68
