Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-307

420 Az országgyűlés képviselőházának 307, rqisnak, mint az, intellektuális! elemnekï, hlogy mi fog történni a magyar iparosodás tekintetében tíz év mulvia. Nekem, mint munkásnak, ez a szerény elgondolásom és meglátásom, s azt hiszem, reális ez a meglátás. Nagyon kérem a mélyen tisztelt iparügyi miniszter urat, szíveskedjenek a kormányzat részéről mindent elkövetni, hogy a helyes százalékarány mindenhol meglegyen és hogy a könnyűipariban. ahol művészetre is van szükség, feltétlenül a mi jó szaktudású, szakképzett, megfelelőien kioktatott fiatal segédeink foglalják el a helyüket. (Helyeslés a jobboldalon, a középen és a szélsőbaloldalon.) A munkaügyi felügyelőségekről szólva elfeledkeztem arról az egyről, hogy a munkaügyi felügyelőknek napjainkban óriási hatáskörük volna a hadbavonultak itthonmaradottjainak foglalkoztatása tekintetében. Napjainkban megtörténik, hogy éppen azok az üzemek állnak le, ahol a legtöbb magyar női munkás van foglalkoztatva, azok a munkások, akiket a nehéziparban és a mezőgazdasági munkások közé keverve hom üehet! foglalkoztatni, f

mieirJt mint nők nem birják azt a munkát, Németországba nem vihetjük őket, éppen ezek számára kellene

i tehát megkeriesnj annak biztosíítékált, hogy foglalkoztathatók Hegyenek, mert • legtöbbjük mint női munkás egyúttal feleség és anya is, a gyermekét tartja el, tehát ezért is biztosítani kellene számára a mindennapi kenyeret. Éppen ilyen üzemekben történt meg napjainkban három-négy helyen, hogy tűzifahiány miatt nem volt meg a megfelelő légkör' nyomás a kazánban és leiállott az üzem. Nem elég, hogy a férje elment a munkásnőnek és a gyermek gondja a nyakában van, most neki is ki kellett esnie a munkából és nem kap egy darab kenyeret sem azért, mert fa hiány miatt a kazán hideg maradt és ezért bezárták az .üzenn kapuját. (Rajniss Feretíc: Túlsók erdőt kaptunk vissza, ott a hiba!) Éppen tegnap történt egy ilyen eset Nagyváradon, egy ceruzagyárban. Nagyon kérem tehát a mélyen tisztelt iparügyi miniszter urat, szíveskedjék odahatni, hogy a szűkös anyaggazdálkodási lehetőségek melllett is vigyázzunk arra, hogy olyan üzemekben, ahol nagy tömegben vannak női munkások foglalkoztatva, arnenvnyíre lehet, a legutolsó percig tartsuk fenn a munkát, mert ezekben az üzemekben nagyon sok olyan női munkás dolgozik, akinek a férje messze kint küzd és akinek a mindennapi kenyeret ütjük ki a szájából, ha leáll a munka. Az egyesületekkel és köztük a Nemzeti Munkaközponttal kapcsolatban nagyon kérem a mélyen tisztelt iparügyi miniszter urat, hogy ha egy egyesület bead valami beadványt azi iparügyi minisztériumba, amennyire csak lehet, minél' hamarabb történjék meg az intézkedés, mert olyan intézkedéseket kérünk iratainkban, amelyek feltétlenül szükségesek. Nagyon kérjük ennek mérlegelését és kérjük, hogy ha van rá lehetőség, mindig időben történjék meg az illetékes ügyosztály részéről a határozat. T. Ház! Már a bizottsági ülésen is bátor voltam a •. mélyen tisztelt iparügyi miniszter úrnak szíves figyelmébe ajánlani azfti, hogv a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara 1942-ben 37.560. szám alatt iktatott egy meghív vót a Nemzeti Munkaközpont részére a záróratörvény megtárgyalása ügyében. Az 1942. évi VI. törvénycikk, a záróratörvéuy és> annak ülése 1942 november 17^én, kedden. végrehajtási rendelete, a 134-800/1942. K. K. M. számú rendelet, az alkalmazottaknak a zárórán túl való foglalkoztatását eltiltotta. A háború következtében előállott tisztviselő- és munkáshiány miatt — mondja a meghívó — a vállalatok nagy része azzal a kérelemmel fordult a minisztériumhoz és kamaránkhoz, hogy az alkalmazottaknak a zárórán túl való foglalkoztatása engedélyeztessék. A végleges állásfoglalás előtt az alkalmazottak érdekképviseleteit is meg akarjuk hallgatni és e célból folyó hó 23-án, pénteken délelőtt 10 órakor a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara Baross-termében tartja meg ülését, amelyre van szerencsém t. címet meghívni. Ezt a meghívót, hogy a munkaadó a magyar munkással akarja megtárgyalni a záróratörvénv terveit, megírták 23-án, pénteken, s ugyanakkor, pénteken délelőtt kézbesítették ki. Nem tudjuk megérteni, vájjon nem érdemeltük-e meg mi a kereskedelmi és iparkamarák részéről azt, hogy legalább 2—3 nappal előbb küldjék ki aizt a meghívót, amelyben éppen úgy érdekeltek vagyunk, mint maguk a mélyen t. munkaadó urak. Nagyon kérem a mélyen t. iparügyi miniszter urat, valamint az illetékes osztályfőnök urat, hassanak oda, hogy más alkalommal ne történjék meg ilyesmi, mert b'i nem tudunk is végezni a aöldaszitainal. ha nem tudjuk is áthidalni a nehézségeket, mégis jólesik nekünk az a meghívás, amely azt jelenti, hogy meg akarnak bennünket érteni. De ugyanígy kéri a magyar munkás napjainkban az első helyet a munka terén a maga számára a zsidókkal szemben. Nyilatkoznom kell. mert nem a zsidók ellen rohanok ki. hanem saját fajtámat védem. (Ügy von! Ügy •van! a középen.) A nagyváradi városi villamostársaság vezérigazgatója, Keleti Károly vezérigazgató úr a visszatérés után vette át ezt a pozíciót, de felelősségem tudatában mondhatom, hogy a helyzet — azt lehet mondani — rendezetlen. A 192—196 óra helyett dolgozunk 240—260 órát, sőt vállaltuk a 600 órát is. Közben az elsötétítés miatt a jegy lyukasztás sokkal nehezebb. sokkal nagyobb pontosságot kíván és sokkal erősebben veszi igény bei a szemet. A fékezés terén sokkal nagyobb felelősség hárul a villa mosvezetŐre, mert hiszen a veszélyt bizonyos tekintetben a járókelők is. reá hárítják, annak ellenére, hogy nem ő, hanem a háború és ennek folytán az elsötétítés az oka. Ezt figye lembe véve, megálllapíthatjuk, hogy sokkal kevesebb ma a dotációja, mint a háború előtt volt. Amikor felkerestük azért a mélyén t. vezérigazgató urat, ő megsimogatta a munkásmegbiziottakat és kijelentette, hogy neki óriási szociális érzéke van és minden tekintetben arra fog törekedni, hogy a mélyen tisztelt igazgatósági tagok hozzájáruljanak a nagyváradi villamosmüveknél foglalkoztatott munkások ügyének rendezéséhez. Utána jártam a dolognak és azt hiszem, a helyzet Nagyvárad, Debrecen és talán Miskolc viszonylatában kö rülbelül egyforma. Megállapítom, hogy míg a múltban az igazgatósági tagok. száma kevesebb volt, most több igazgatósági tag van. Én azt hiszem,, válasszák meg jó magyarjainkat igazgatósági tagoknak, de ez úgy történjék, hogy a mobil tőkét ne eméssze fel maga az újonnan választott igazgatóság, hanem többet fordítsanak az üzemben foglalkoztatott magyar munkások szociális helyzetének javítására.