Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-307

Áz országgyűlés képviselőházának 307. elvégzésélhez azonban a szükséges előfeltételek nem voltak meg és az előfeltételek megteremtéséhez szükséges intézkedések megtételére a mai napig nem került sor. Átfogó gazdasági terv és olyan ezervezet, amely a termelésnek • és a fogyasztásnak a háborús viszonyok megkövetelte irányítását intézhette volna» nem állott és nem áll rendelkezésre. A fogyasztás korlátozására hosszú időn keresztül kísérlet sem történt a múltban. így az árrögzítés legfeljebb csak átmenetileg volt elérhető, hosszabb időre azonban nem sikerült és a kormány arra kényszerült, hogy az árszínvonalat mindig a megváltozott viszonyoknak meigjfelelőeni változtassa. Hogy milyen nagymérvű eltolódások keletkeztek ezen a téren, azt legjobban demonstrálhatom, ha rámutatok arra, hogy a három évvel ezelőtti, körülbelül az 1939, évi augusztusi állapotokhoz képest a kész ipari cikkek árában mutatkozó eltolódás — a minőséget is figyelembe véve — körülbelül 200—300%, a munkabérek és a fizetések terén mutatkozó eltolódás pedig 30%. Ezek után azt hiszem nem kell különösebben hangsúlyoznom, hogy az árszínvonalnak ez a rendkívüli mértékben való emelkedése és az azzal kapcsolatos hullámzások gazdasági életünkre, jövedelemelosztási viszonyainkra s így fizoc'ális viszonyainkra is rendkívül kedvezőtlenül hatott. Az ipari munkabérekről megállapítható, hogy azokból a munkások a legkevésbbé sem képesek családi szükségleteiket fedezni. Tudom azt^ hogy' ha a munkabéreket, a fekete kereskedelem fennmaradásával, a mai drágaságnak megfelelő arányban emeljük, ez könynyen inflációra vezet. De nem is a számszerűleg magas munkabér kell munkásságunknak, hanem az kell, hogy a kapott munkabérből az elsőrendű nélkülözhetetlen életszükségleti cikkeket be tudja szerezni. Ez pedig csak úgy érhető el az ipari szükségleteik terén, ha az összes meglévő készárukat, valamint az összes termelendő árukat, a meglévő nyersanyagokat ^foglaljuk és csak azok jutnak majd ténylegesen ipari termékekhez, akiknek erre tényleg szükségük van. Ilyen megoldásban nemcsak az ipari munkásság, hanem a mezőgazdasággal foglalkozók is meg fognak nyugodni, ha az ipari cikkek árának emelkedésével feltornázott mezőgazdasági árakat visszaállítjuk az igazságos szintre és az égetően szükséges ipari cikkekét tényleg megkapják majd a rendes normális áron. Tudom, hogy ez most nehéz műtét, de nincs más megoldás, ha ezen a zűrzavaros helyzeten komolyan segíteni akarunk. Ne nehezedjék a háború súlya ilyen nagymértékben a munkavállaló viszonyban lévő dolgozókra, amikor néhány tízezer, vagy százezer vagyoni! ag a békeállapotokat sokszorosan túlhaladó módon gyarapodik. A helyzet kulcsa e kérdés megoldásánál elsősorban a miniszter űr kezében van. Még a halálbüntetést is alkalmaznia kellene, hogy az ezzel a a megoldással szemben felmerült, akadályokat elháríthassuk. Ebben a háborúban a magyar nemzet jövendő létét kell szol ti ál nunk, nem pedig a plutokrata szellemből eredő kapzsiságot. Addig is, míg a miniszter úr ezt meg nem valósítja, állapíttassa meg mindenütt igazságosan a minimális munkabéreket, rendezze úgy az éjjeli munka, mint a túlórázás díjazását és ezeknek betartása felett gyakorolja az ellenőrzést és akik ez ellen vétenek, azokat ne KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XV. ülése 1942 november 17-én, kedden. 415 csak bírói eljárás útján kényszerítsük a megvont munkabérek megfizetésére, hanem, börtönbüntetéssel sújtsuk őket. Ma ilyen ismert formája a bérmegvonásnak a heti alapmunkaidőnek önkényes felemelése 48 óráról 56 órára és az 56 órán túl fizetik a túlóradíjazást. A bérmegvonás másik formája az. hogy a szak munkásokat segédmunkássá alacsonyítják. A szakmunkás, hogy ne veszítse el kenyerét, kéaytelen segédmunkási minőségben dolgozni, mert a munkaadó segédmlunkást alkalmaz ott, ahol szakmunkást alkalmazott s természetesen segédmunkással végezteti a szakmunkás munkáját Miután az iparügyi miniszter úrnak hivatása előmozdítani, hogy az ipari munkásság megelégedett legyen, intézkedjék, hogy a terhességi, a szülési és szoptatási segélyek a mai időknek megfelelő szintre emeltessenek, s minden vonalon családi pótlékban részesüljenek az ipari munkások és segédmunkások gyermekei. Ezek a fajvédelmi intézkedéseik minden miniszterre kötelezőek, tehát vállalja ezt a kötelességet az iparügyi _ miniszter úr r is. A háziipar és a kisipar fejlesztésére az iparosok anyagi és szakmai helyzetét kell megfelelően rendezni, illetőleg megfelelő szintre emelni. Gondoskodni kell a háziiparosok és a kisiparosok nyilvántartásáról, ellenőrizni kell a működésüket, az ipari termékek készítésében meg kell tanítani őket az újabb, korszerűbb eljárásokra, végül a termeléshez szükséges hitel nyújtását biztosítani és termékeik bel- és külföldi értékesítését előmozdítani. Legfontosabb a mai helyzetben a kisiparosok nyersanyaggal való ellátásáról arányosan és igazságosan gondoskodni. Itt kell felhívnom a miniszter úr figyelmét a szövőimesterek, a vidéki takácsmesterek szövőanyaggal való arányos ellátására. A sok eset közül egy eklatáns példát akarok kiragadni. Itt van egy Bán Ferenc nevezetű, a sopronmegyei Szakony , községben élő takács esete, aki háziszövésből tartja fenn családját és önmagát, aki hat hónap óta nem kapott fonalat. Utánjárásomra végre az Anyaghivatal szeptembertől kezdve Kólya József céghez osztotta be 18 kilogramm fonalmennyiséggel. Végre nagynehezen október végén megérkezett a fonal, de nem volt köszönet benne, először azért, mert 193 pengő értékű fonalat 300 pengő értékben utánvételeztek, másodszor azért nem, mert nem kézi szövőszékhez használható fonalat, küldtek neki, hanem gyári szövőszékhez használhatót. É« miután a Kólya-cég nem vette vissza a fonalat, ez a szegény takácsmester, — aki hat hónap óta nem tudott dolgozni, de ugyanakkor az adóját behajtották rajta, hogy mégis mentesüljön az anyagi károsodástól — a bírósághoz volt kénytelen fordulni. Amikor ezek a régi takácsok, a falun élő szövőmesterek, akik generációról generációra adják ezt a mesterséget, anyaghiányban szenvednek, ugyanakkor azt látjuk, hogy az új vállalkozó zsidó háziiparosok, akik házi szövőszékeiket vagy személytesen vagy mások által kezeltetik, — rendszerint mások által — bár csak legújabban csaptak fel háziszövő mestereknek, minden szükséges fonalmennyiséget megkapnak. (Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon.) A kisiparosok részére szükséges anyagok igazságos elosztását, törvényes felelősségrevonás mellett az ipartestületre kellene bízni. Természetesen nem olyan ipartestületekre, mint ,a szombathelyi, ahol a szíjgyártók bőranyágá66 I,