Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-307

àU Az országgyűlés képviselőházának 307. ülése 1942 november 17-én, kedden. iparügyi miniszter úr figyelmét, a családi házak kérdése. A házhely akcióval kapcsolatosan nyes ül. Sokkai szivesebben látnám, és abból az egyöntetű helyeslésből, amely a Ház minden oldalán kisérte az előadó úr szavait, amikor erről a kérdésiről beszélt, azt látom, hogy mindnyájan sokkal szívesebben látnánk, ha ezek a kifejezetten par excellence szakiskolák . az iparügyi minisztérium hatáskörébe tartozr nának. {alvónk helyeslés a szelsöOatotttalon. — SizoHosi Jenő: Nem értenek hozzá a kultuszban!) Kellően mérlegelni tadjuk, milyen fontos 'szerepet töltenek be az ipari képzés terén például a most felállított esti tanfolyamok: az intelligens szakképzett munkások tömegei tódulnak ezekre, r/éluáui az en nerúitíteinben a miskolci ipariskolai esti tanfolyam vezetősége alig győzte elhárítani az odatóduló és mindenáron tanulni kívánó törekvő munkásiiatáiságot. A munkáskérdéssel szerettem volna bővebben foglalkozni, sajnos, azonban, csak öt perc áll még rendelkezésemre, de azért a miniszter úr figyelmét felhívom néhány kérdésre. (Haltjuk! Malijuk!) A mostani háborúban ipari munkásaink körében — és ez teljesen általános, így van minden ipar terén, egyiket sem vettetem ki — olyan áldozatos hazaliasság nyilatkozik meg, olyan céltudatos és komoly, becsületes munkát végeznek ezek a munkások, hogy minden segítséget és támogatást megérdemelnek az iparügyi kormánytól. Kérem ezért a miniszter urat, méltóztassék foglalkozni az ipari munkásság felsegitése cé-jábol a következő kérdésekkel. Egyik az a bizonyos és az előttem szólott ellenzéki képviselő úr által is felemlített családi pótlék-emelés. Elérkezett az ideje annak, hogy ezt az ötpengős családi pótlékot felemeljük, (Helyeslés. — Egy hang a baloldalon: Égy évvel ezelőtt mondottam!) mert valóban nem fedezi azokat az összegeket, amelyeket a munkásnak gyermekei nevelésére ki kell adnia. A másik, amire szintén fel kell hívnom az olyan elemi erővel tört ki a munkásokbot a kívánság és a követelés a kis családi ház után, hogy ezt feltétlenül honorálnunk és teljesítenünk is kell. (Helyeslés ) Egyik községemben most folyik a házhelyakció: négyszáz házhelyet osztunk ki és ebből a négyszáz házhelyből Ötven házhelyet igényelt a íöidmívelő lakosság és háromszázötvenet az ipari munkások. Ebből láttam, hogy minden ipari munkás vágyainak netovábbja az, hogy amikor megöregszik és az 0ti.4ól rendelkezésére adott amúgy is csekély nyugdíjat elérheti, akkor mindenáron szeretne egy kis családi házat, amelybe gyermekeit, családját beviheti, szeretne hozzá egy kis Kertet, hogy ott dolgozhasisék. Ennek hatalmas kulturális és nemzeti irányú nevelő hatása van. Kérem a miniszter urat, méltóztassék ezzel a kérdéssel vállalati vonalon éppenúgy, mint minden egyéb vonalon foglalkozni, mert ez nagyon fontos és sürgős kérdés. Időm lejárt. Pártom nevében kifejezem elismerésemet azért a hataknasi és értékes munkáért, amelyet a miniszter úr és munkatársai az iparfejlesztés terén és iparunknak háborús szolgálatába való százszázalékos beállításával végeztek (Szöllősi Jenő: Száz százalék 1 Az már eok leez!) és a költségvetést pártom nevében elfogadom. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — Szónokot számosan üdvözlik.) , , Elnök: Mielőtt a soron következő vezérszónoknak a szót megadnám, tudomására hozom a t. Képviselőháznak, hogy Hamm Ferenc képviselő úr személyes megtámadtatás visszautasítása céljából a házszabályok 143. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján szót kért. A képviselő úrnak a szót megadtam azzal, hogy fel-, szólalására a mai ülés végén, a holnapi ülés napirendjének megállapítása után fog sor kerülni. Szólásra következik a vezérszónokok közüli Nagy Ferenc jegyző: Krantz Rajmund! Elnök; Krantz Rajmnind képviselő urat illeti a szó. Krantz Rajmund: T. Ház! (HaMjuk! Halljuk! a szélsöbatoldalon.) Mai felszólalásomat az iparügyi miniszter úr szavaival kezdfem, (

áki azt mondja, hogy: »Tárcám költségvetését a hadigazdálkodás sztemponitjánalk figy éjiembe vételével állítottam össze.« Igen! Mai gazdasági életünkön a fegyverkezés és a háború uralkodik. Egészséges! $ejiőldés helyieittt ugjrásszeirü emelkedést mutat az ipar, a konjunktúra hullámzik végig egész gazdasági életünkön, máról-holnapra ki nem elégíthető vásárlóerők bukkantak és bukkannak fel s ennek következtében vásárióerőtöbblet jelentkezik. Egyrészt aiz ipar egyirányú foglalkoztatása következtében a termelés nem. tudott lépést tartani a fogyasztási igényekkel, másrészt a múlt háború szomorú tapasztalatai alapján mindenki azt várta, hogy a meglévő 'és leendő iparcikkeket — tehát az ipari termelést — az államhatalom nyilvántartásba veszi és ezeknek elosztásáról kizárólag maga fog intézkedni. Ezzel szemben idő adatott az iparcikkeknek egyrészt jó anyagi viszonyok között lévő egyének által váló tömeges összevásárlására, bár ezeknek ezekre az iparcikkekre nem isi volit égetően ísizüíkségük, másrészt arra, hogy spekulánsok vásárolhassák össze ezeket az iparcikkeket, amelyeket méregdrágán adnak el most zugban és hódolva a liberális kereslet és kínálat alapján álló gazdasági életnek, hatalmas áremelkedést idéztek elő. Ennek következménye nemcsak a&hogy a szegényebb sokmilliós tömegek nem képesek ipari szükségleteiket fedezni, hanem az is, hogy ez magával rántotta a gazdasági termékek árának emelkedését is, a folytonos áringadozások pedig lehetetlenné tették az ipari produktumok árának és a munkabéreknek méltányos kiegyenlítődését is. Tehát, amint látjuk, a gazdasági egyensúly megbomlik és ennek árdrágító hatása naprólnapra nyomasztóbb lesz. Az első és a legfőbb hiba ott történt, hogy gazdasági életünk egész területét idejében, vagyis a világháború kitörésének kezdetén, amikor még békés szemlélői voltunk a háborúnak, nem helyezték centrális irányítás alá, pedig tudni kellett volna a múlt világháborúból, hogy e nélkül semmiféle árr rögzítés nem sikerülhet tartósan. A kormányzatnak először is meg kellett volna állapítani az árrögzítésekkel elérni kívánt célt gazdasági vonatkozásban mind a termelés, mind a fogyasztás, mind pedig a jövedeleméi oszlás, terén, másodszor az árrögzítést egyéb gazdasági és szociális intézkedésekkel karöltve, az egész gazdasági élet minden területét felölelően gazdasági terv keretében kellett volna végrehajtani úgy, hogy az egyes intézkedések között összhangnak kellett volna érvényesülnie, így azután azok a koirmányzati intézkedések, amelyekkel az árszabályozást külön problémaként óhajtották mégfogni és amelyekhez semmiféle átfogó gazdasági terv nem állott rendelkezésre, eleve meddőségre voltak kárhoztatva. A magyar kormány három évvel ezelőtt az árpolitika terén valóban az árrögzítést választotta. Ennek a feladatnak sikeres